Bőripari Munkás, 1936 (5/46. évfolyam, 1-10. szám)

1936. január-február / 1. szám

4. oldal­ ­ A szakmák közleményei Szűcsök A szűcsiparban néhány hónapig tartó túlfeszített munka után ismét beköszöntött a nagyarányú munkanélküliség. Három, a legjobb esetben négy hónapig tartó szezon után ismét a nélkülözés, nyomorúság követ­kezik a szűcsmunkások részére. A szűcs­ipar a legnagyobb mértékben szezonipar s a munkások 70—80%-a teljesen ki van szol­gáltatva a szezon esélyeinek. Többszáz szűcsmunkás életfenntartása függ attól, hogy az iparra kedvező volt-e az időjárás, vagy kedvezőtlen. Kedvező időjárás esetén több a munka, tovább tart a szezon és va­lamivel több keresethez juthat a szűcsmun­kás. Kedvezőtlen időjárás esetén kevesebb a munka, kevesebb a kereset s a munka nélkül maradó szűcsmunkásoknak és mun­kásnőknek családjaikkal együtt nagyobb nélkülözések között kell az újabb szezon elkövetkezéséig vergődni. Arról természe­tesen beszélni sem lehet, hogy a néhány hónapig tartó szezon alatt olyan kereset volna elérhető, hogy az év további részében a családfenntartás zökkenők nélkül volna biztosítható. Legtöbb esetben az a szomorú valóság, hogy a munkamenet idején, ha sikerül az előző munkanélküliség alatt fel­vett kölcsönök és hitelek visszafizetése, az már nagy eredmény. Ha ez megtörtént, kezdődik az újabb kölcsönök és hitelek igénybevétele, hogy az élet taposómalmá­ban a szűcsmunkásság idegei és türelme az újabb szezonig a legerősebb próbának le­gyenek kitéve. Hogy a munka nélkül ma­radt szűcsmunkásság az újabb szezonig megfelelő más munkaalkalmat találhasson, a­ magyarországi munkanélküliség követ­keztében gondolni sem lehet. Az állam és a városok közömbösek a szűcsmunkásság vergődésével szemben, így a szűcsmunká­­sok csak arra a­ szolidáris erővel létreho­zott önsegélyezésre támaszkodhatnak, ame­lyet a szak­egyesületen keresztül szűkös anyagi erejükkel megvalósíthatnak. Min­den szűcsmunkásnak már a szezonban kell arra gondolnia, hogy a szezon után leg­alább a szak­egyesület révén megvalósít­ható­ segélyezésnek részese legyen. A köz­ponti vezetőség javaslatára a­” közgyűlés, hogy a szűcsmunkásság munkanélkülisé­gét­­ elviselhetőbbé tegye, a munkanélküli­­segélyt hetenkint 1 pengővel felemelte. Vidék ca­mnannniKM A pápai csoport 1935. évi november hó 10-én tartotta az évi közgyűlését. Ferenczi János elnök ismertette a csoport előző évi működését és az utóbbi hónapokban leve­zet­ett munkabérrendezését, amely szerint az egész város területére a munkaadókkal megállapodás jött létre. A megegyezésben szabályozva van a minimális munkabér, amelyet minden munkaadó kötelezőnek is­mert el. A megegyezés 20—25%-os béreme­lést jelent a pápai cipészmunkások részére. Egyes munkaadók megkísérelték a hetek­kel előbb kötött megegyezés kijátszását, azonban a szaktá­rsak erélyes fellépése ér­vényt szerzett a szerződésnek. A közgyű­lés a jelentést tudomásul vette. A központi vezetőség részéről Hubai szaktárs ismer­tette a 8 óra­i mun­kaidő és a min­imál­­­s munkabér megvalósításáért folytatott or­szágos­ mozgalmat, amelyhez a közgyűlés egyhangúlag csatlakozott. Az új vezetőség m­­egválasztása után Ferenczi János elnök lelkes szavakkal zárta be a­ közgyűlést. Szombathelyen a csoport november 11-én tartotta a közgyűlését. Der­dák Lajos pénz­táros ismerteti a­ csoport vezetőségének előző évi működését, a csoport bevételét, kiadásait, valamint a munkaviszonyok ala­kulását. Megállapítja, hogy Szombathe­lyen, egyes kivételektől eltekintve, az előző bérmozgalom idején kötött megállapodást a munkadók megtartották. Ez a­ megegye­zés azonban már akkor sem állott arányban a­ megélhetési viszonyokkal és az utolsó hó­napokban bekövetkezett élelmiszer drágulás pedig még 20—25%-kal lerontotta azt. Tel­jes mértékben indokolt tehát, hogy a mun­kabérek megjavítása érdekében mozgalmat kezdeményezzenek. A közgyűlés a vezető­ség jelentését tudomásul vette, az új veze­tőséget megválasztotta. Megbízta az új ve­zetőséget, hogy a munkaviszonyok rende­zése érdekében a munkaadókat megkeresse. A központ részéről Hubai szaktárs vett részt a közgyűlésen. Ismertette­ az ország bőripari munkásságának mozgalmát a 8 órai munkaidő és a minimális munkabérek megvalósításáért. A közgyűlés egyhangú­lag csatlakozott az országos mozgalomhoz. Szentesen folyó évi szeptember hó 19-én tartották meg szak­társaink csoportalakuló közgyűlésüket. Molnár Sándor szaktárs is­mertette a befizetőhely eddigi működését, amely már eddig is szép eredményeket ért el. A szaktársak szolidáris fellépésének az eredménye, hogy a cipőgyárban több olyan rendelkezést sikerült megakadályozni, amellyel súlyos károkat okoztak volna a szaktársaknak. A gyáron kívül dolgozó szaktársaknak szintén nagyon sok okuk van a mai munkabérekkel elégedetlenkedni és azoknak a megjavítása érdekében küz­deni. Hubai szaktárs a központi vezetőség ré­széről ismertette a csoport megalakulásá­nak szükségességét és a vonatkozó minisz­teri rendel­eteket.A szak­társak egyhangúlag kimondották a szentesi csoport megalaku­lását és a Szövetséghez való csatlakozást. Az ideiglenes vezetőség megválasztása után Molnár Sándor elnök lelkes szavakkal a közgyűlést berekesztette. A pécsi csoport november hó 26-án tar­totta rendes évi közgyűlését. A köz­gyűlésen a szaktársak nagyon szép szám­ban jelentek meg. Figyelemmel hall­gatták a vezetőség részéről előterjesz­tett előző évi működés eredményét. Pécsen a. cipőipar,.a. legsúlyosabb­ válságban sze­ p­­rod, a. műhelyek, teljesen tönkrementek, csak a nagyobb kereskedők dolgoztattak, azok is leginkább kisiparosokkal. A­ legna­gyobb­ mértékben ki van fejlődve,az otthon­munka. A munkabérek hihetetlen alacso­nyak és egyáltalán nincsenek arányban a pécsi létfenntartási viszonyokkal. Hubai szaktárs a központi vezetőség ré­széről ismertette a napi 8 órai munkaidő és a minimális munkabérek bevezetésére vonatkozó országos­­mozgalmat. Megállapí­totta, hogy a munkaidő és a munkabér ren­dezése nélkül, a jelenlegi tűrhetetlen munka­­­viszonyok tovább fognak romlani. Az ösz­­szes bőripari munkásoknak, cipészeknek, fehértímároknak, a bőr­gyári munkás­oknak, elengedhetetlen érdeke, hogy ebbe a moz­galomba bekapcsolódjanak és a munkavi­szonyok alakulásába szervezett erővel foly­janak be. A pécsi bőrgyárban■ folytonosak a ramikabérletörések, nincs rendes munka­idő, de nincs rendes munkabér sem. Hogy a munkások figyelmét a már elviselhetetlen nyomorúságról eltereljék a legkülönbözőbb szórakozási és sportalakulásokat tartanak fenn, amelyeknek a költségeit a munkások­tól az igazgatóság a kereseti adóhoz hason­lóan lefogja. Pécsen az összes bőripari szakmákban súlyos problémák várnak megoldásra, ame­lyek csak abban az esetben sikerülnek, ha a pécsi bőripari munkásság a szervezeten belül tömörül és a szolidaritás erejével nyúl a kérdések megoldásához. Nyíregyházán a csoport december 16-án tartotta évi közgyűlését. A vezetőség beszá­molt az előző évi működésről és a régebben megkötött kollektív szerződéseknek a mun­káltatók részéről történt kijátszásáról. A munkáltatók nem ismertek határt a munka­bérek letörésében, amely az állapotok olyan nagyfokú züllésére vezetett, hogy szak­tár­saink­­ részére teljesen elviselhetetlenné vált. Az ősz folyamán a nyíregyházi cipész­­munkások a régi munkabérek visszaszer­zése érdekében 8 napig tartó bér­mozgalmat vezettek le, amelynek az eredménye 25—30 százalékos béremelés. A közgyűlésen napirenden volt a cipő­felsőrészkészítő-tanoncokra vonatkozó mi­niszteri rendelet kijátszása. A felszólalók kifogásolták, hogy a fennálló rendelettel ellentétben olyan egyének szabadítanak föl cipésztanoncokat, akik a felsőrészkészítés felületes elsajátításán kívül semmiféle továbbképzést adni nem tudnak. Az ipar­testület vezetősége a vonatkozó szabályo­kon túl teszi magát és rendkívül sok szíves­ségi tanoncs el­szabadítást eszközöl. A köz­gyűlés megbízta a központi vezetőséget, hogy ebben az ügyben figyelmeztesse a nyíregyházi ipartestület vezetőségét sza­bályellenes ténykedéseire s amennyiben e figyelmeztetésnek­­ eredménye nem lenne, panasszal forduljon a felettes hatósághoz. Hubai szak­társ a központi vezetőség ré­széről ismertette a napi 8 órai munkaidő és a minimális munkabérek érdekében meg­indított országos mozgalmat, amelyhez a közgyűlés egyhangúlag csatlakozott. Nagykanizsán tartott értekezleteken be­hatóan foglalkoztak a, szeptember hóban kötött munkabérszerződés betartásával. De­cember hó végén a munkáltatók között, olyan hírek terjedtek el, hogy egyes mun­káltatók az érvényben lévő szerződés elle­nére a munkabéreket­­ meg akarják nyir­bálni. A január hó 6-án tartott értekezlet megállapította az egyes munkáltatóknak ezt a törekvését. Mivel szaktársaink,-, a munkabérek letörését egyáltalában nem vállalták, az egész város területére,az ár­szabály február hó végéig érvényben ma­rad. Már most megteszik az előkészülete­ket a február hóban lejáró szerződés meg­felelő munkabéremelés alapján. Megállapította továbbá az értekezlet, hogy az őszi munk­ab­éregyezmény a mini­mális bérek és a munkaidő szabályozása az egész nagykanizsai cipőiparra jó hatás­sal van és a munkáltatók nagy többsége a rendezett munkaviszonyok további fenn­tartásához ragaszkodik. BŐRIPARI MUNKÁS Vegyes 1936 Ondók Im­kre szíjgyártó, Szövetségünk ha tagja, 33 éves­­korában a Pestújhelyi kór­házban tüdővészben meghalt. Emlékét ke­gyelettel megőrizzük. Az Országos Társadalombiztosító Intézet a múlt év december hó 1-én és 2-án tartotta rendes évi közgyűlését. A viharos közgyűlé­sen napirendre kerültek mindazok a sérel­mek és jogfosztások, amelyeket a kormány, és az adminisztráció együttesen a biztosítot­tak ellen bevezettek. A felszólalók óriási, többsége, beleértve még a munkáltatókat is, a­­­ ege­r­é­­­y­es­ebben tiltakozott a folytonos jogcsorbítások, valamint a munkaadóigazol­vány és a gyógyszer megfizetésével beveze­tett" újabb terhek ellen. A közgyűlés a bizto­sítottak javára rendszerváltozást követel az OTI-ban, hogy teljes mértékben szűnjön meg a biztosítottak elleni hajsza és azt váltsa fel az Intézet tagjainak a megbecsülése, tisztes­séges kiszolgálása. Követelte továbbá a közgyűlés az OTI adminisztrációjának a leépítését, amely egy­általán nincs arányban a biztosítottak teher­­viselőképességével, amelynek­­a költségét a táppénz, gyógyászati eszközök kiszolgáltatá­sának a csökkentésével igyekszik a kor­mányzat és az Intézet felelőtlen igazgatói előteremteni. A szervezett munkásság kép­viselői a­ két napig tartó közgyűlésen a leg­nagyobb eréllyel védelmezték a biztosítottak érdekeik ezt a harcot mindaddig folytatni fogják, amíg az Intézetben ,a tagok érdekei­nek megfelelő változtatás be nem­ következik. ..Ki kaphat öregségi járadékot?.“ Ezt év szep­temberében minden biztosított 60 éves munkás, munkálat­ és havi fizetéses alkalmazottnak, joga van az öregségi járadékra. Hogy­ miként kap­hatja meg ezt a­ járadékot a biztosított, arra nyújt, magyarázatot Gál Benő elvtárs leg­újabb füzete. Egy példány ára 10 fillér. A pártszervezetekben és a szakszervezetekben is kaph­a­tó. , Felelős szerkesztő és kiadó: Farkas István. . .■.Világosság“ könyvnyomda »1. Budapest, Vili, Conti «. 4. Műszaki igazgató: Deutsch D.

Next