Bőripari Szemle, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
Előfizetési árak: A belföldre egész éVre K- 12 Ausztriábal fél „ „ 6 Külföldre egész éVre „ 16 Egyes szám ára. . 50 fillér Szerkesztőség és Kiadóhivatal VII., Erzsébet Körút 16. sz. M. Kir. Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. hirdetési dijak : Egész évi hirdetéseit legjutányosabban számittatna.Hirdetéseit petit sora . 1 Kor. Apró hirdetés minden szó kell.Myilt-tér petit sora . . 1 Kor.Vegjelenik havonta Kétszer: 1-én és 15.-én. Bőripari &mm A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és Hártyű-ipar, Húszbör, nyersbőr-, szőrmeáru, cserzőanyag és timársági metlégtermékek Kereskedelmének szaklapja. Felelős szerkesztő: hűvös jakab. V. évfolyam. Budapest 1906. Január hó 1. I. szám kereskedelmi tanácsos. A napokban kezünkbe került fakó makulatur papír között egy újévi cikk, amely 1900. január 1-én látott napvilágot. Az idők csudálatosan bánatos jele, hogy azt az ócska cikket minden szóváltoztatás nélkül ma is le lehetne nyomatni. Vagyis esztendők óta a bőrszakma közügyei nem haladtak egy tapodtat sem a javulás és rendezés felé. Ne tessék ezért a „közállapotokat“ okozni, hanem kérdezze meg mindenki saját magától, hogy hozzájárult-e és ha igen, mennyivel, a szakma közös érdekeinek istápolásához. Ha a felelet őszinte, akkor cudarul elítélő is lesz, mert abból, hogy mindenki a saját háza előtt söpörjön, még nem következik az, hogy az együttes érdek bitang jószág, amelylyel csak hivatásos tintanyalók kell, hogy foglalkozzanak. Kossuth Lajos mondta, hogy minden nemzet megérdemli azt a rossz sorsot, amelybe belenyugszik. Épp igy megérdemli a magyar bőrszakma a sorsát, ha mindent összetett kézzel néz és siketnéma marad a tömörülésre és együttes eljárásra hívó szóval szemben. Ha valamely portéka árában emelkedés áll be, akkor azok, akiknek készletük van, nyernek. Ha nagy a készletük, sokat nyernek; ha kicsiny a raktáruk, keveset, de nyernek. Ez így van mindenütt, ahol józanok a viszonyok. Tehát a bőrszakmában nincs így. A lefolyt esztendő januártól decemberig megszakítás nélkül árdrágulást hozott és erre a mi embereink, szinte kivétel nélkül ráfizettek, mert eladták régi áron azt is, amit magasabb áron kellett beszerezniük. Ennek fő oka az, hogy a verseny, főleg a vidéki városokban, késhegyre megy. Ha a bőrgyárosok az árakat közös egyetértéssel szabályozzák, akkor persze összeesküvést és merényletet emlegetünk, de ahhoz nincs elég akaraterőnk ugye, hogy a példájukat a bőrkereskedésben is kövessük Előttünk fekszik egy bőr-detaillistának a cipészekhez intézett körlevele, amelyben büszkén hangoztatja, hogy ő még mindent most is régi árbanad. Ha ez igaz , akkor szamárság. Ha nem igaz, hitvány csalás és tisztességtelen verseny. Hát bizony az ilyen jelenségek az elmúlt évben is gyakoribbak voltak, mint a nyugodt örömet keltő eredmények. Az ilyen körleveleket szokták követni azok a körlevelek, amelyek nem a vevőkhöz, hanem az eladókhoz vannak intézve — a fizetésképtelenség bejelentésével. Igen, a fizetésképtelenségek . . . Régi dal, régi dicstelenségről. Minthogy a képviselőház nem dolgozik és rendes törvényhozási munkáját, ki tudja, mikor fogja megint teljesíteni, az üzletek hamis átruházásáról szóló törvényjavaslat marad továbbra is írott malaszt Épp így késik az éjji homályban a kereskedelmi és az ipartörvény revíziója. Az a nagy inzolvencia, amely másfél millió korona érdekeltséggel annyi port vert fel: eklatánsan bizonyítja a mi törvénykönyvünk hiányosságát Más országban a törvény ereje már rég lesújtott volna az ilyen adósra, nálunk pedig hiszen méltóztatik tudni, hogyan van minálunk. Hát még a női és utódlásicégek ! A nőemancipációról megvan a magunk véleménye. Szívesen látjuk a doktorkisasszonyokat a tudományban, írógépes hölgyeinket pedig az irodákban. De nők a kereskedő pályán csak elvétve találkoznak rokonszenvünkkel, ameddig majdnem minden női firma egy bukott hímnemű embert takar. Schweizban van tudtunkkal törvény arra, hogy cég gyanánt mindenki köteles a saját nő 1905. Irta: VIDOR JENŐ