Búvár, 1940 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 10. szám
453 A TURULMADÁR írta VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB A turulmadárra vonatkozó kutatás elsősorban madártani kérdésnek látszik, de a történeti fejlődés folyamán kitűnt, hogy a madártan csak a már korábban megindított nyelv- és történettudományi eredmények segítségével tudta megoldani ezt a kérdést. A turul szó nagy őstörténelmi jelentőségének, valamint annak a magyarázatát, hogy miért tett szert mai nagy népszerűségére, Kézai csodás följegyzései adják meg. Ezek szerint a turulmadár az árpádházi vezérek nemzetségneve volt, továbbá Attila címeres madara, melyet a pajzsán hordott, amikor a csatába indult. Kézai szerint a honfoglaló magyarok hadijelvénye is ugyancsak a turul volt, egészen Géza vezér koráig. Kézai följegyzései valósággal döbbenetes hatásúak. Az első kérdés, amely ezekkel kapcsolatban fölmerül az, vájjon honnan vette Kézai ezeket a megállapításokat? Nincs a történetírás világirodalmában olyan forrásmunka, amelyből Kézai ezeket az adatokat meríthette volna s így nem tudunk másra következtetni, mint arra, hogy azokat a magyar nemzeti hagyomány őrizte meg s ebből szinte látnoki ihlettel, tudatosan közvetítette ezt a hagyományt az utókornak, hogy majdan a turul szónak a messzi múltból a jelenbe ragyogó fényszórója világítsa meg a magyarság útját az őshazából. Kézainál nem találunk semmi adatott arra nézve, hogy honnan származik ez a nemzetségnév, miért viselte azt a vezéri család, azonban Anonymus az Emesemondával megadta a kulcsot a rejtvény megoldásához. A monda szerint Emesének látományként a turul jelent meg álmában, amely mintegy alászállva teherbe ejtette. Emese ebből a látományból azt a hitet merítette, hogy utódai dicső királyok lesznek. Az Emese-monda alapján tehát most már érthető, hogy miért viselhette a vezéri család a Turul nemzetségnevet, mert ha a valóságban nem is, de jelképesen turulivadékok voltak. Ezzel a megállapítással azonban be is zárul előttünk a magyar forrásokra alapítható további következtetések folyamata. A további kutatások érdekében meg kellett szólaltatni a külföldi, nevezetesen a keleti történeti forrásokat is. Az ezekben foglalt adatokból aztán hamarosan az az örvendetes és egyúttal ámulatba ejtő fölismerés adódott, hogy a turulmadárnak a török eredetű népeknél teljesen azonos jelentősége volt, mint a honfoglaló magyarok által magukkal hozott nemzeti hagyományban. A török eredetű népeknél, nevezetesen az oguzoknál, ujguroknál, szeldzüköknél és ozmánoknál a toghrul, amely nyelvészetileg teljesen azonos a turulmadárral, gyakran használatos személynév, éspedig mindig a legelőkelőbb személyiségek, uralkodóházak alapítóinak, legkiválóbb hadvezéreknek, államférfiaknak a neve. Ha már most fölvetjük azt a kérdést, hogy miben gyökerezett ez a névadás, akkor azt találjuk, hogy az említett népeknél a legkiválóbb és legelőkelőbb személyek a legkiválóbb solymászmadaraik neveivel tüntették ki magukat. Ebben a névadásban a solymászmadarak bátorsága és vakmerősége, ereje és ügyessége volt a döntő tényező. A kiváló solymászmadarak saját nagyságukat és erejüket messzi túlszárnyaló prédát is megtámadnak és szemgyönyörködtető tusában le is győzik azt. Ennek következtében annak idején a solymászmadarak szinte bálványozásig menő tiszteletben részesültek s ez a névadás azt jelképezte, hogy a Turul nevű személyek vagy nemzetségek ugyanolyan vitézek és győzhetetlenek, mint a turul nevű sólymászmadár, tehát ehhez hasonló tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. Ennek a névadó szokásnak volt aztán a következménye, hogy a vezérségre leghivatottabb nemzetség, törzs vagy személyiség ruházhatta magára a legkiválóbb sólymászmadár nevét. A legkiválóbbnak elismert sólymászmadár pedig minden időben a turul sólyom volt. A Turul-nemzetség elnevezésének és jelentőségének megoldása után most rátérhetünk Kézai második följegyzésének méltatására. Ez a második följegyzés arról szól, hogy Attila amikor csatába indult, a turulmadár képét viselte a pajzsán. Más szóval ez azt jelenti, hogy a turulmadár volt Attila hadijelvénye és ugyanazt a hadijelvényt használták a turulnemzetségbeli magyar vezérek is egészen Géza vezér karáig. Itt is tegyük föl a kérdést, vájjon más népeknél is szokásban volt-e a turulmadárnak mint hadijelvénynek az alkalmazása? Hihető-e hogy Attila ezt a jelvényt viselte a pajzsán? A válasz, amelyet a rendelkezésre álló történeti adatok erre a kérdésre adnak, éppen olyan döbbenetes erejű, mint a Turul-nemzetségnévre kapott válasz. Ahmed Vefik török szótára tartotta fönn azt az adatot, hogy a toghrul az oguzoknál fejedelmi jelvény volt. Az oguzok hat törzsre ősz-