Búvár, 1943 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
nyitásai szerint, nincs is értelme ezt a kérdést feltenni. 4. Egy test tehetetlen tömegének, vagyis anyagmennyiségének nagysága szintén nem egy kezdetben megadott, rögzített érték, ahogyan eddig hittük , sőt továbbmenve, az anyag megmaradásának klasszikus elve sem igaz a régi formájában. A tömeg relativisztikus megfogalmazásban, két részből tevődik össze : egy változatlan nagyságú, «nyugalmi» tömegből és egy, a megfigyelési rendszer változásával, illetve a mozgás sebességének változásával változó, növekedés esetén megnövekvő, «dinamikus» tömegből. A levegőben repülő nyílnak így repülés közben nemcsak a hossza lesz más, hanem a tömege is megváltozik a nyugalmi értékhez képest. A fenti tétel, végső fokon, a tehetetlen tömeg és az energia azonosságához, egymásba való átalakíthatóságához vezet, s e két fizikai jellemzőt egyazon jelenség különböző megnyilvánulásának állítja. Szemléltető hasonlat : tíz darab egypengős, vagy egy tizes bankó, egyaránt tíz pengő, s mindegyik tökéletesen pótolható a másikkal érték tekintetében, pedig megvalósulásuk tökéletesen más, így az energia és az anyag megmaradásának klasszikus két tétele egyetlen törvénnyé olvad össze. E tételek, melyek a Lorenz-transzformációra fölépülő úgynevezett speciális relativitás-elméletből folynak, első tekintetre szellemi bűvészmutatványoknak, a természettudományos képzelet elmeficamainak tűnnek. Kiagyalt, csak képzeletben létező világ képzeleti törvényeinek látszanak, melyek a klasszikus fizika tapasztalati valóságának érett józansága s törvényeinek nemes egyszerűsége előtt köddé foszlanak s a legjobb esetben sem egyebek művésziesen bizarr természettudományi futurizmusnál. Einstein elméletének lényege, az úgynevezett «általános relativitás-elmélet» azonban megteremtette az összefüggést a klasszikus fizika és az új tanok között. Az általános relativitáselmélet matematikai s fizikai szempontból egyaránt óriási alkotás. Szemléletesen magyarázza azt is, miként maradhatott a jelenségek e csodálatos valódi természete fizikai szemléletünk előtt eleddig ismeretlen. Rámutat arra, hogy érzékszerveink gyarlósága s gondolkodásunk lustasága olyan szemléleti mankókat hoz létre mindnyájunk lelkében, melyek bár súlyosan tévesek, az igazság látszatával hatnak és szuverén módon uralják fizikai szemléletünket. Az új tan kimutatja, hogy a tér és idő, melyek önmagukban és eleve létezőknek látszanak, a szemléletet és elraktározást megkönnyítő és a jelenségektől függetlenül egyáltalán nem létező segédjellemzők csupán. Szerepük a Bunsen—Kirchoff spektroszkóp kollimátor csövében elhelyezett skáláéhoz hasonló, melynek a vonalas színkép felett lebegő vetülete megkönnyíti a színkép megjegyzését. Az általános relativitástan főtétele így hangzik : Bármely fizikai jelenség lefolyása és természete független az észlelési megfigyelőrendszertől és egyformán igaz, egyformán valódi és helyes törvények megállapításához vezet, akárhonnan is vizsgáljuk a jelenséget. E törvények közül egyik sem igazabb a másiknál, egyikre sem mondható: az a «valódi» szemlélet. Végül még igen érdekes eredményére mutatunk rá az általános relativitást annak, mely a relativisztikus gondolat kísérleti igazolására is módot adott, nevezetesen, hogy a fénynek nehézségi erőtérben elhajlást kell szenvednie. E jelenség (neve Einstein-effektus) igazolására adott alkalmat az 1919. május 29-i napfogyatkozás. Az elgondolás így szólt : emberi szem és a fényképezőgép a Nap gravitációs erőterében meghajló vagy törő fénysugarat útjában nem tudja követni, hanem a csillagképet a törésponton túl egyenesen kihosszabbított egyenes végében mutatja (3. rajz, I. helyzet). Ha a Föld a Nap körül keringve a Nap a Föld jobboldalára kerül, a csillagból jövő fénysugár Einsteinhatást nem szenvedve, a II. helyen mutatja a csillag képét. Tényleg, a vázolt jelenség a tudomány és Einstein diadalára jól kimutathatóan jelentkezett. A Föld naptávoli állásában,a csillag képe mérhetően befelé tolódott s az eltolás mértéke jól egyezett az Einstein által előre kiszámított adattal. Ж. Г: látszólagos helyzet