Czipész Szaklap, 1903 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-01 / 21. szám
- . - 9^’^pgtpppfppiiiiipppiipip»HflggffWfjg *«Mg!»y «SM» A szövetkezéssel meg van adva erre a mód, példák is találkoznak, amelyek után indulni lehet, csak követni kell őket. VI. évfolyam.__________________________CZIPÉSZ-SZAKLAP. 241 Tanulmányutam a »Turul« czipőgyárban 7 perc alatt. Elismert dolog az szaktársaim előtt, hogy az államilag segélyezett „Turul“ czipőgyárba Temesvárt nem lehet megtekintés végett bejutni senkinek sem de különösen a czipész kisiparosnak, miután az ő gyári szabályai szigorúan tiltja azt. Most 2 éve már annak, hogy néhány Kolozsvári szaktársaim a Szegeden tartott Kongresszusunk alalmával meg akarták látogatni a „Turul“ czipőgyárat, de nem volt szerencséjük bejutni, így jártak Temesvári szaktársaim is, és úgy jártam én is két ízben. Első ízben átmentünk, szövetkezetünk két igazgatója, megjelentünk a gyárban, ott azonban azt az utasítást kaptuk, hogy nem szabad btmeni, ha csak Lovag Veszt úr, mint a Temesvári iparkamara elnöke és mint a „Turulnak“ egyik részvényese és igazgatósági tagja nem engedélyezi. Elmentünk tehát hozzája Veszt úr azonban hímezett hámozott és utoljára, ő is csak elutasított bennnket és igy haza jöttünk. Másodízben kamaránk derék elnöke és a kis ipar támogató titkára Edvi Illés László urakat fölkértem, hogy adnának egy ajánlatott az iparkamara részéről, hogy igy talán bejuthatok a „Turul“ czipőgyárba, megkaptam s igy átrándultam. Megjelenvén a Temesvári iparkamaránál, bemuttatva magam elmondottam a jövetelem czélját. Ekkor azonnal telefonáltak a gyárba, hogy én jövök mind az iparkamara részéről kiküldött a gyár megtekintésére. Midőn oda értem, onnét ismét Veszt úrhoz utasítottak. Veszt úr azonban ép az nap utazott el Pestre és igy megint csak úgy jöttem haza a mint odamentem. Így aztán folyton gondolkoztam, hogy mi lehet abban a gyárban, hogy úgy féltik, hogy a szegény kis czipész iparosok ne lássák? No de végre eljött az idő és egy furfangal mégis csak bejutottam valahogy, de ne gondolják tisztelt szaktársaim, hogy mint czipész, ő nem, hanem máskép. Bejutván a gyárba, Komor úr egy hivatalnok a gyárból volt szíves kalauzolni, az első a mi látni valóm volt, a szabászat ahol legalább is 130 ember darabolta a bőrt, innen bejutván a ragasztó és tűző terembe nagy bámulatba ejtet az a sok személyzet a mi ott dolgozik és csak a gépek zakatolássát, zúgását lehetett hallani mást nem, innen tovább a gépek osztályába jutottam, itt aztán megáll az embernek a gondolkozási tehetsége, midőn látja hogy mire képes ma a gép, faraház, szegez, keresztül var, rámát var, talpal, sarkot felszegez egyszóval mindent amit a czipőn csinálni kell és mind ez egy perez műve. Innen jutottam az esztergáló géphez, öröm nézni mily szépen kifaragja a sarkot és mindjárt ki is üvegezi. Ekkor tovább jutottam a stanczóló gépekhez, ahol folyton talpat vágnak talpbéllést kéreg és minden legapróbb darabot ami a czipőhöz szükséges. Továbbá a tisztitó gép az ördög gép egy perez müve és ki van égetve egy pár czipő, van három gömbölyű kerék formájú kefe a gépen, az egyik befeketíti a czipőt a másik szárítja, a harmadik kefénél pedig be lesz kenve a talp és sarok valami kenőcsel és oda lesz tartva a keféhez az lekefél és készen van. Itten már a fent nevezett Komor úr megunván a sok hivogatást, mert minden gépnél meg akartam állani, de a vezető úr folytonosan csak azt hangoztatta, tessék urak menjünk tovább, bejutottam most a csomagoló terembe úgy emlékszem, hogy vagy 6 asszony folyton csomagolja nagy skatulyákba a czipeket. Az utolsó a mi látni valóm volt, az egy asszony amint csinálja a nagy papendekli dobozokat, de ez is géppel megy. Mindezeket tisztelt szaktársaim láttam én 7 perc alatt. No de mi lehet ott még, amit nem bírtam megfigyelni, a folyton tessék uraim menjünk tovább miatt. Valjon van-e tudomása erről a Nagyméltóságú Ipar és Kereskedelmi Miniszter úrnak, hogy az általa segélyzett czipőgyárba nem juthat egy czipészbe, hogy lássa és fogalma legyen, hogy mire képes ma a gép? Folyton azt hangoztatják, hogy fel kell venni a versenyt a gyári munkával, hogy vegyük tehát a versenyt fel, mikor fogalmunk sincs, hogy mire képes a gép. Vagy nem volna tán helyes, hogy a mi filléreinkből segélyzett czipőgyár mint tanulmány szakiskola álna a czipész kisiparos rendelkezésére ? Hiszen itthon van nem kell külföldre menni és mégis ha egy szegény kisiparos akar tanulni, el lesz utasítva. Ez után is fölkérem a Nagyméltóságos Ipar és Kereskedelmi Miniszter urat arra, hogy utasítaná a „Turul“ czipőgyár igazgatóságát, hogy engedje meg annak a szegény czipész kisiparosnak, hogy ő is lássa miként készíti a vasczipész a czipőt. De ne csak 7 perczig mint ahogy velem történt. A gyár foglalkoztat jelenleg 800 munkást készít hetenként 15.000 pár czipőt. Oláh Jusztin Aradi czipészek Termelő szövetkezet igazgatója. A kongresszus felterjesztése. (Vége.) Ezzel nem azt akarjuk jelezni, mintha az országos vásárokra szükség nem volna, mert elvégre is piaczról a fogyasztó nagyközönség kényelmére tekintettel is szükséges gondoskodni, hanem arról kívánjuk nagyméltóságodat meggyőzni, hogy a fogyasztó nagyközönség szükségleteinek kielégítése akkor is eléretik, ha vásártartási jog csakis a nagyobb közgazdasági jelentőségű városok részére engedélyeztetik, másrészt pedig a sok felesleges országos vásár redukálása által mód nyuttatik a vásározó czipész-iparosnak is ahhoz, hogy műhelyében huzamosabb ideig tartózkodhassak, ipari készítményei előállítására nagyobb gondot fordíthasson, alkalmazottai munkálkodását közvetlenül ellenőrizhesse és szaktudását, műszlését sikeresebben tökéletesíthesse. Ezek az indokok teszik szükségessé a vásárügy rendezését és ezen indokok késztették Nagygyűlésünket arra, hogy Nagyméltóságod jóindulatát ez irányban is kikérje. A közszállításoknál a hazai kisiparosság ma is erősen háttérbe szoríttatik és eltekintve attól, hogy a kisiparosoknak csak egy jelentékeny csekély száma foglalkozhat közszállításokkal és ezen csekély szám is a közszállítási czikkek elkészítésének csak egy nagyon kis részére tarthat igényt, nagy sérelem ejtetik az ilyen közszállítást elnyerő kisiparosokon a katonai célokra szállított ipari készítmények indokolatlan visszalökése által. Ezen gyakori visszalökés oka nem annyira a tárgyak rossz elkészítésében, hanem inkább a kisiparosok iránti ellenszenvben rejlik. Szükséges ennélfogva az igazság és méltányosság szempontjából, hogy a katonai czélokra szállított tárgyak, közelebbről pedig a