Czipész Szaklap, 1911 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
XIV. évfolyam CZIPÉSZ-SZAKLAP A czipész-iparosság szellemi művelődése, szakiparunk virágzása s annak fejlődésére vezető munkásság lebegett szemünk előtt 13 éven keresztül s ez a czél vezérel bennünket a jövőben is. Műveltségre, képzettségre, tudásra, értelmiségre emelni a ''czipészipart megszabadítani a rendetlen viszonyoktól, egyesíteni, együvé tömöríteni, szervezni az iparosságot, hogy közös erővel s egyetértéssel rendezettebb állapotokat teremthessen magának, hogy a kézimunkának tisztességes értéket szerezve, a megélhetési viszonyok terén javulás mutatkozzék. Segítséget, tanácsot nyújtani szaktársainknak, ha bajba kerülnek , ostorozni az igazságtalanságot, eltekintve attól, hogy ez honnan jön, mely a szakmánk kicsinylésére, ócsárlására tör; tehát: minden támadástól megvédeni törekedett és törekszik minden erejével ezentúl is a CzipészSzaklap. Ipari szakoktatásunkban irányító szerepet teljesít, országra szóló munkát végez, szolgálja a közérdeket, fejleszti a tudást, az ízlést, a szakszerűséget, tanít, oktat, művelődést, tekintélyt önt iparunkba, mely a legbiztosabb termő fa, mely folyton nő és erősödik, jó és rossz időben egyaránt, hogy azáltal fejlődjön s erősödjön a czipészipar és a fiatal nemzedék, hogy nagygyá, a művelt társadalom tényezőjévé váljon. Ezen törekvéseknek a sikerét ezentúl annál is inkább remélheti, mert eredményekben s becsületes munkálkodásban gazdag 13 év ad lapunknak tekintélyt, szavunknak súlyt. Abban a tudatban fordulunk. olvasóinkhoz, hogy a tizenhárom éven át kipróbált jóbarátot, a Cziposz Szaklapot pártolják a jövőben is, hogy mint edzett harcos, tovább is szolgálhassa a czipész-iparosság valamennyi érdekét. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és lelkes szaktársainkat, hogy az új év alkalmával előfizetéseiket beküldeni, a Czipész-Szaklapnak új híreket szerezni, azt mindenhol ajánlani szíveskedjenek. A Czipész-Szaklap havonta kétszer jelenik meg, minden hó 1-én divatmellékletet, 15-én pedig annak szabásmintáját hozza természetes nagyságban, 8-9 oldalra terjedő tanulságos szaktartalommal, 11 —12 oldal bevásárlási cégek hirdetéseivel, összesen 20 oldal terjedelemben. Előfizetési árak: Egész évre melléklettel együtt 10 K. — Félévre 5 K. — Egyes szám ára 50 fillér. Szaktársi üdvözlettel Bodh József Budapest-Környéke, „Czipesz-Szaklapja“ Szentendre, szerkesztősége és kiadóhivatala 18. A pesti polgári szabadalmazott német czipészipartestület alakulásának (1872 ) 39 » 19. A budapesti czipészsegédek szakegylete alapításának 34 » 20. Az első magyar czipész-szaklap és czipész-szakiskola Depóid József által történt alapításának. 32 » 21. Knefel Róbert halálának. 27 * 22. A székesfővárosi czipészipartestület szervezésének 26 • 23. A székesfővárosi czipészmesterek köre fennállásának 21 » 24. Az első magyarországi czipészkongresszus megtartásának 16 » 25. Első Budapesti Magán Czipész Szakiskola alapítása (1898.) 13 » 26. A magyar czipészipari vándortanitás szervezése. (1901.) 10» 3 A modern műveltség és a modern lábbeli viselet. Az emberiség művelődéstörténete korszakait megfigyelve észrevehetjük, hogy a lábbeli viselet mindig természetes összefüggésben volt az elmúlt évezredek különböző korszakaival. A régi germánok kezdetleges lábbepályázása állatbőrökkel — teljesen összeillet egész ruházatuk egyszerűségével, lakásviszonyaikkal és életmódjukkal. A rómaiak és egyéb régi kulturnépek által viselt szandáloknak kiváló művészettel való kidolgozása pompás harmóniában volt eme népek fényűző életével s különösen építészetük művészi fejlődöttségével. Vájjon ki vonhatná kétségbe azt, hogy a jelenben a mi lábbelieink alakja, sőt egész kivitele annyira egybevágó egyéb viszonyainkkal és életkörülményeinkkel szemben, hogy lábbeli viseletünket nem is tudjuk másnak és alkalmasabbnak elképzelni. A ruházkodási divatviszonyokban semmi sem keletkezik véletlenül, hanem sokkalta inkább a fokozatosság és fejlődés törvényei szerint, tehát a fejlődési viszonyok hasonlatosak a láncznak egymásba fogódzó szemeihez s úgy azt kell gondolnunk, hogy azok csak olyanokká lehettek aminek, és nem másfélékké. Az ókorban fából készült állványkákkal biró koturnusokban jártak, s igy a láb és a lábon viselt mez megóvható volt az utak mély szennyétől. Már manap gummi-felsőczipők vannak használatban mint ami viszonyainknak megfelelők — különösen pedig városaink jobb karban levő gyalogjáróinak, amelyeket csak gyengén szokott befödni a hó vagy elárasztani az esővíz s hozzá csak átmenetien. Még nagyobb utazások alatt is könnyű, divatos czipőket viselünk és csak különleges útrakelésekre, pl. a tropikus éghajlati vagy sarki kutató expedíciókra viszünk különleges czipőket és csizmákat, amelyek az éghajlati viszonyoknak megfelelnek. A mai divatos városi czipők és csizmák hosszasabb gyalogolásokra alkalmatlanok , a vasúti vagyonokban való ültünkben azonban, ha mindjárt keskenyek és szűkek is, komolyabb bajt nem igen okoznak a lábnak Szokítaniok azonban nem szabad, így befolyásolja a kulturális fejlődés a czipő alakját, minőségét és kivitelét, és ha majd a léghajó általánosan használt közlekedési eszközzé lesz, akkor ez a körülmény a mostaninál még könnyebb czipőket fog eredményezni. A gondolkodni szokott szakember előtt a praktikus hasznosság eszméje világos — azok után, amiket elmondottunk. Kell tehát, hogy a lábbeli a maga különleges czéljainak megfelelő legyen. Alkalmazkodnia kell a városokban szokásos kevésbé fárasztó mozgáshoz, és arra való figyelemmel, hogy mindinkább igénybe vétetnek a modern útialkalmatosságok és a gyaogjárók nap-nap után járhatóbbakká lesznek, a czipőnek is mind könynyebbé és hajlékonyabbá kell lennie Egyszersmind azonban az évszakok szerinti divat és művészi fejlődöttség ízléséhez is kell alkalmazkodnia külső vonalaiban és bírnia kell a kivitel ama raffináltságával, amelyet egyéb műipari készítmények oly meglepő határozottsággal mutatnak fel. Szép Jenő: Pártoljuk a „Czipész Szaklapot“