Drogista Közlöny, 1906 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1906-01-15 / 1. szám
III. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1906. JANUÁR 15 Drogista Közlöny Félévre ....................... ..................4 korona. IV., IRÁNYI UTCA 17., 1. EM. DROGISTA IFJAK EGYESÜLETE BUDAPEST. Kéziratokat nem adunk vissza. Hivatalos óra csakis csütörtök este 8— 10-ig. Levélcím : Főposta, postafiók 28. szám. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. 1. SZÁM Egész évre....................... 8 korona. A „DROGISTA IFJAK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN. Felelős szerkesztő : WIRTH KÁROLY. ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: KIADÓTULAJDONOS. Szemle. Uj drogisták. — A robbanásos rendelet. — A mi konkurrenseink. Alig múlik el hét, azaz pardon, alig múlik el nap, hogy a minisztérium hetenkint egy csomó, naponta pedig legalább egy drogériát ne engedélyezne. Némely helyen ugyan még megélhet egy drogéria, de ha így haladunk, akkor rövid idő múlva több a soknál lesz drogériáink száma. Ha végignézzük az engedélyesek jegyzékét, sajnálattal tapasztaljuk, hogy azok nagyrészt okleveles gyógyszerészek, drogista alig akad közöttük. Bizony ez nem valami örvendetes tény; patika engedélyt nem kapó, vagy nagy tőkével nem rendelkező gyógyszerészek mentsvára az utóbbi időben a drogéria. Érdemes, pályánkon régebben működő segédkollégáink előtt elhalászván a jobb helyeket, nagyrészt okozói a drogériák túlszaporodásának és a szakmánkban dühöngő konkurrenciának. Tisztelet a kivételnek, de a gyógyszerész-drogisták rendesen nem jó kereskedők s nem is lehet azt kívánni olyan szakmától, mely szigorú tudományossággal van nevelve, sőt talán még derogálja is néha az egyetemet végzett urat, hogy őt közönséges kereskedőnek tekintsék, innen ered azután a túlságos felképzelés. Már pedig ha drogista, akkor megszűnt gyógyszerésznek lenni, akkor a drogista-üzlet kereteibe kell helyezkedni, mint azt régi gyógyszerész-drogisták teszik, kiknek nagyrésze kiváló kereskedő s kik a gyógyszerészi nimbuszt csendesen lerakták. Csodálatos, hogy a „Magyarországi Gyógyszerész Egylet“ nem emelte fel eddig tiltó szavát ez ellen, legalább társadalmi úton, kollegalitás által igyekezve a gyógyszerészek tömeges átlépését szakmánkra megakadályozni. Állandó a panasz gyógytártulajdonosi körökben, hogy kevés a gyógyszerészsegéd. Érnnek részben az előbb jelzett viszásság az okozója, mert ezáltal annyi nagyrészt fiatal gyógyszerészsegéd örökre hátat fordít szakmájának s soha többé a receptura mellé nem fog kerülni. Ezt az állapotot, mely úgy a főnöki, mint a drogista, sőt gyógyszerész karra tarthatatlan, a már szerzett jogok teljes respektálásával mielőbb meg kell szüntetni. (dr.) * * * Lapunk múlt számában közöltük a robbanékony szerek tartásáról szóló miniszteri rendeletet. A rendelet annak idején nagy örömet okozott a „Magyar Fémlemez Ipar Részvény- Társaság“ részvényeseinek, mert a bevezető részben mint kipróbált s egyedül robbanásmentes edényt, a Hentze-félét sózza nyakunkra, vagy inkább zsebünkre a fensőbbség. Az érdekelt szakkörök nagy része kelletlenül fogadja a panamaszagú ukázt, mert éppen csak egy, szabadalom által védett tartányt mond használhatónak, mely szabadalom a fenti részvénytársaság birtokát képezi. Elvégre követelhetnek egy olyan edényért bármilyen magas árt, a rendelet szerint meg kellene vennünk, ha csak örökös zaklatásnak és bírságolásnak nem akarjuk magunkat kitenni. Legelsősorban bennünket, drogistákat érint a parancs, az említett cikkek mind szakmánkhoz tartoznak, nagyrészét csak nálunk keresik, no meg vizsgálni is leggyakrabban a drogistákhoz jönnek, mert ahányféle bizottság egy városban vagy kerületben van, az mind a drogistába botlik. Mi nekünk kell tehát a legtöbbet áldozni s majd — ha csakugyan valóra válik, — a legtöbbet bosszankodni a dicső edényeken.