Építészeti szemle, 1905 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1905-01-01 / 1. szám
A BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI SZEMLE adók kétfélekép járhatnak el: vagy részletes javaslatot terjesztenek elő és ez esetben a kevéssé orientált plénum az alapos tanulmány szülte előadói javaslathoz egyszerűen hozzájárul. Világos, hogy ez esetben a Tanács működése illustrius — a Tanács prestigeje alatt egy vagy több előadó döntötte el a pályázat sorsát. A második eset, hogy az előadó vagy előadók csak ismertetik a terveket, talán beérkezésük sorrendjében, elmondva jót és rosszat, de anélkül, hogy pozitív javaslatot tennének. Ez esetben minden egyes tanácstag a legfelületesebb betekintés után kénytelen ítélni, illetve szavazni, amikor is a szavazás, mondhatnék, ötletszerű és gyakran — amint egy utóbbi eset mutatja — csak ismételt szavazások után alakul ki valamely terv mellett többség, ismét ötletszerűen és esetleg az egyedüli alapos tanulmányozók, az előadók véleményétől teljesen eltérőleg.— E két eset között az utóbbi még a gonoszabbik. 4. Szerfölött fontos, hogy a bírálóbizottság a közbizalom letéteményese legyen. Kétségtelen, hogy ez teljes mértékben csak ritkán érhető el, de megközelíteni ezt az egész világon úgy próbálják, hogy a bírálók összessége, vagy rosszabb esetben nagyobb része a pályázók által megválasztott szakember legyen, így a bíráló bizottság tagjait vagy maguk a pályázók közvetlenül, vagy azok az erkölcsi testületek választják, amelyekhez a pályázók nagy része tartozik. A pályázatok sikere és különösen a pályázati intézmény sikere végre is a pályázók számától függ. A pályázatban győztes általános emberi gyöngéjénél fogva mindig meg lesz elégedve a bírálattal, de a pályázati feltételeknél mindig arra kell törekedni, hogy azok is belenyugodjanak, akik a pályázatnál elbuktak. Hiszen ezekből kell, hogy rekrutálódjék a következő pályázat résztvevője, és egy közmeggyőződés szerint igazságosan eldöntött pályázat a következő hasonlóan legális feltételekkel kiírt pályázatnak eleve híveket szerez. A tanács szervezeténél fogva állandó és kinevezéshez kötött intézmény. Ha e tanács mint olyan bírál, esetleg évtizedekig gyakorolják ugyanazok a bírálatot. Személy szerint lehetnek a Tanács tagjai ugyanazok, akiket a közbizalom bírálóiról szabad választás útján jelölne ki, sőt a Tanács kiváló személyi összeállításánál fogva valószínű, hogy igen sok, talán legtöbb esetben, tanácstagokra esik, a választás. De a szabad választás a kisebb csoportokban megejtett választások alkalmával mégis bizonyos változatosságot létesít, amely változatosság a fejlődés magvát hordja magában. Egy állandó bíráló testület feltétlen stagnálás és a megállás a művészetben, egyértelmű a hanyatlással. Új emberek, új művészek, új szempontok kellenek a fórumra, egyként új alkotók és bírálók, a küzdelem, a versengés, az összehasonlítás szüli a jobbat, a a biztosabbat, az ideálhoz közelebb fekvőt, az alkotás meg az ítélet terén is. Sehol a világon nincsen intézményesített bírálói fórum és az államosított bírálóbizottság olyan szörnyeteg volna, amely magát a művészetet emésztené fel. 5. Végére hagytuk azt az érvet, amely egyszerűen lehetetlenné teszi a bírálatnak a Tanács kezébe való letételét. Ez pedig az a körülmény, hogy az ilyen intézkedés a Tanács tagjait ezentúl minden nyilvános pályázatból kizárná. Mert lehetetlen azt elképzelni, hogy valaki egyúttal pályázó és a bírálóbizottság tagja legyen. Az pedig teljesen képtelen eredményekre vezetne, ha a tanácstagot az illető ülésekből való időleges absentálás már jogosítaná a pályázásra, hogy azután a következő alkalommal ő legyen bírálója egy más tanácstagnak, aki előzőleg őt bírálta volt el. Mindezeket összefoglalva azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a nyilvános pályázatoknak az Orsz. Képzőművészeti Tanács által való állandó elbírálása nem szolgálná azt a czélt, amelyet a nyilvános tervpályázatoktól várni lehet, t. i. a művészi niveau emelését, új tehetségek felszínre hozását, a fiatal erők művészi megerősödését. Ellenkezőleg meggyőződésünk az, hogy a pályázatok eredménye a pályázó művészeket kielégíteni nem fogja, hogy ezáltal a pályázatokon való részvétel, de a pályázatok művészi niveauja is csökkenni fog és így nyilvános pályázatok ilyetén gyakorlása az építőművészet fejlesztése helyett annak elsekélyedését fogná maga után vonni. Aggodalommal érezzük ezeket és félünk, hogy ama nemes intenciók, amelyek Nagyméltóságodat a nyilvános tervpályázatok felkarolására bírták, az eszme keresztülvitelének e módja mellett célt nem fognak érni. Engedje meg ezért Excellenciát, hogy tisztelettel arra kérjük : Méltóztassék a nyilvános tervpályázatok ügyében megkezdett üdvös kezdeményezését azzal koronázni, hogy a bírálói tisztség