Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)

1881-09-18 / 38. (246.) szám

áll mind elsejét azon füzeteknek, melyekben a mechanikai la­boratóriumban megejtett kísérletek eredményeit időről-időre nyilvánosságra hozni szándékozott Az 1876-ki árvíz alkalmid kínálkozott Horváthnak hydrometriai észlelésekre. Midőn ezek lehetővé tétele iránt a csász. és kir. szab. Dunagőzhajózó-társaság itteni igazga­tójához, Medgyaszay Istvánhoz fordult, az a legnagyobb készséggel ígérte meg támogatását, sőt közvetítése folytán a társulat jeles experimentatora Marchetti Károly felügyelő is részt vett a munkálatokban, melyek legérdekesebb ré­sze a Duna vízsebességének megállapítása volt különböző rétegmagasságokban. E célra Horváth egy külön készülé­ket állított össze, mely gyakorlatinak bizonyult s különös pontossága által a szakkörök érdeklődését vonta magára. Hosszas és fárasztó kísérletek után, melyek épp oly erede­tiek, mint sokoldalúak valának, ezek eredményeit egybe­állítván, székfoglaló értekezést tartott róla az Akadémiá­ban 1878-ban: „Az 1876-ki vízáradás alkalmából Budapesten tett vízmérésekről“ címmel. Hor­váth e munkájával, mely úgy a tudományra, mint a gya­korlatra egyaránt becses, elévülhetetlen érdemeket szerzett magának. A vízmérésekre vonatkozó összes adatok föl­dolgozva várják kiadásukat. Vízmérési módszerét az „Association frangaise pour l’ avancement des sciences“ Párosban tartott IX. kongres­-­­­szusa alkalmával a „navigation genre civil et militaire“ osztályában következő című értekezésében ismertette: ,,Nouve 11 es méthodes pour ét­udier le regime de l’eau dans les fleuves“ mely nagy figyelemben­­ részesült. Íme, tisztelt gyülekezet, ez halvány vonásokban bol­dogult barátom és tanártársam élete, tanári és tudományos működése. Sokat, s mindvégig fáradhatatlan erélylyel és kitartással küzdött a tudomány szolgálatában, melynek egyik leglelkesebb bajnoka volt. Mindent buzgón fölkarolt, mi által a szaktudománynak s közvetve hazájának szolgála­tot tehetni vélt, melynek jóllétéért, virágzásáért rajongott. Hiszen egész becsvágya abban összpontosult, hogy ennek minél nagyobb, minél jelentékenyebb szolgálatokat tehes­sen ! De kedélyén gyógyíthatatlan seb támadt, napról-napra fájdalmasabb, öldöklőbb, melyet nem bírt megorvosolni sem az elismerés, melylyel érdemeinek adóztak, sem azon álta­lános kedveltség, melylyel a társadalom minden rétegében találkozott. Utolsó időkben sokat tépelődött, sokat küzkö­­dött önmagával, nem volt megelégedve működésének ered­ményével. E belső vívódás tükrözik utolsó levelében is, melyet kevéssel a végzetes perc előtt f. é. ápril 18-dikán, a műegyetem érdemekben dús rektorához intézett. •— Még ekkor is csak a műegyetem sorsa lebegett sz­mei előtt, — utolsó óráiban is annak javáért buzgott! Határtalanul gyöngéd, szerető jó fiú édes­anyja iránt; előzékeny, szeretetreméltó modorú mindenkivel szemközt, úgy a magán­életben, mint a hivatalos érintkezésben ; bő­kezű, adakozó minden jó célra; őszinte hű barát: ezek valának főbb egyéni tulajdonságai. Maradandó emléket állított ugyan magának már éle­tében tanári és tudományos működésében, de nemcsak mint a tudomány harcosa, hanem mint ember is méltó arra, hogy emlékezetét kegyelettel megőrizzük! Nem zárhatom be méltóbban ez emléksorokat, mint amaz óhajtással. Adja Isten, hogy az ő általa elhintett mag­termő talajra leljen s úgy a tudományra, mint édes hazánkra nézve dús, hasznos gyümölcsöket teremjen! A kir. József-műegyetem az 1880/81-iki tanévben. (Dr. S­z­i­l­y Kálmán műegyetemi rektor folyó hó 11-én tartott megnyitó beszédének kivonata.) Hazánk műegyetemének történetében a most megnyíló tanév emlékezetes forduló­pontot képez, mert ez fogja be­rekeszteni a műegyetem fennállásának első negyedszázadát, és ezzel együtt műegyetemünknek azon szomorú korszakát, a­mely a folytonos provizórium, folytonos vándorlás és a bérházi zsellérkedés korszakának nevezhető. Ezen tanévben el fog készülni a műegyetemnek egyszerűen bár, de a tu­domány kívánalmainak megfelelően épülő otthona, a­mely ment lesz a pompától, de a tanulmányokra és búvárkodásra alkalmas helyiségekkel lesz ellátva, a­melyekben műegye­temünk a kor kívánalmainak megfelelően berendezkedhetik, s hivatásának teljesítésében a térbeli feltételek hiánya által már nem fog gátoltatok A műegyetem új épületében, (melynek a rektor úr megnyitó beszédében foglalt részletes ismertetését lapunk­ban más alkalommal óhajtjuk közölni), a műegyetem tanár­testülete az új korszakot úgy szándékozik majd megkezdeni, hogy azon bajokon, a­melyektől műegyetemünk eddig élő célszerűtlen helyiségei miatt nem menekülhetett, lehetőleg már a jövő tanév kezdetétől fogva segítve legyen.­­ A tanártestület ezért már a lefolyt tanévben megkez­dette e tekintetben a munkálkodást. A szertárak és labo­ratóriumok szükségleteit egybe állította, s erre vonatkozólag a tanév végén a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz em­lékiratot terjesztett fel. Ezzel kapcsolatosan beható tanács­kozások történtek a műegyetem szervezetében netalán szük­séges módosítások, és a műegyetem fejlesztése érdekében teendő intézkedések felett is. A rektor elnöklete alatt már a lefolyt tanév elején egy kilenc tagú bizottság küldetett ki a tanártestület ke­beléből a reformjavaslat elkészítésére, s e bizottság mun­kálatát a tanév végén az összes tanártestület el is kezdette tárgyalni A tanártestület a műegyetem reformálásának nagy munkájával a jelen tanévben is el lesz tehát még foglalva, s a munkálkodás egyöntetű menetele céljából a tanári kar a múlt tanév végén úgy az egész műegyetem, valamint a szakosztályok vezetését a jelen tanévre is a régi tisztviselők és az eddigi tanács kezeibe tette le. A lefolyt tanév történetében emlékezetes mozzanatot képez az, hogy Ő Felsége a király a trónörökös Ő Fensége mennyegzője alkalmából örök időkre négy, egyenként 300 arany forintos ösztöndíjat alapított a műegyetemi hall­gatók számára, melyért a műegyetem küldöttsége a király színe előtt f. é. június hó 4-én fejezte ki legmélyebb háláját. Az 189 °­si tanévben a műegyetemen 28 rendes tanár, 1 adjunktus, 7 magántanár, 2 rendkívüli tanító, 1 repetitor és 18 tanársegéd működött közre az előadások tartásában és a gyakorlatok vezetésében. Magántanári képesítést nyertek, s előadásaikat tény­leg meg is kezdették: Seefehlner Gyula, m. k. állami gépgyári főmérnök, „a vashidak gyártásáról“, és Lóczy Lajos, a nemzeti múzeum segédőre „az általános és műszaki geológiából“, továbbá „Magyarország geológiájából “ A műegyetemet a lefolyt tanévben súlyos veszteség­érte Horváth Ignác­nak, a műszaki mechanika és az elméleti géptan rendes tanárának megdöbbentő halálában. Helyette az előadásokat a tanév végéig dr. S­z­i­­­y Kálmán végezte be, a laboratóriumi munkálatokat pedig Nagy Dezső tanár folytatta. A lefolyt tanév első felében 87 tantárgy adatott elő, a másodikban 90. A hetenkénti óraszám az első félévben 41­ 7 volt. 211 előadás és 206 szerkesztőtermi és laborató­riumi gyakorlat, a második félévben az óraszám hetenként 447 volt, melyből 240 esett a gyakorlatra. A gyakorlat támogatására excursiókat rendeztek : Klimm Mihály tanár 45 hallgatóval Szegedre, s a tisza­­vidéki ármentesítő munkálatok megtekintésére, Pilch Ágos­ton tanár a gépészeti szakosztály hallgatóival Salgó-Tar­­jánra és Losoncra, Kremier tanár Selmec vidékére, K r i é s c­h és Klein tanárok pedig Fiuméba. A könyvtár 449 munkával gyarapodott 871 darabban, így benne jelenleg 6860 munka van, 36,690 kötetben, me­lyek között 304 folyóirat van, 5770 kötetben. A könyvtár 1 olvasó­termét a lefolyt tanévben 11,454-en látogatták. A műegyetemi hallgatóság létszámát illetőleg felemlít­hető, hogy az első félévben beiratkozott 481 hallgatóból

Next