Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)
1881-09-18 / 38. (246.) szám
áll mind elsejét azon füzeteknek, melyekben a mechanikai laboratóriumban megejtett kísérletek eredményeit időről-időre nyilvánosságra hozni szándékozott Az 1876-ki árvíz alkalmid kínálkozott Horváthnak hydrometriai észlelésekre. Midőn ezek lehetővé tétele iránt a csász. és kir. szab. Dunagőzhajózó-társaság itteni igazgatójához, Medgyaszay Istvánhoz fordult, az a legnagyobb készséggel ígérte meg támogatását, sőt közvetítése folytán a társulat jeles experimentatora Marchetti Károly felügyelő is részt vett a munkálatokban, melyek legérdekesebb része a Duna vízsebességének megállapítása volt különböző rétegmagasságokban. E célra Horváth egy külön készüléket állított össze, mely gyakorlatinak bizonyult s különös pontossága által a szakkörök érdeklődését vonta magára. Hosszas és fárasztó kísérletek után, melyek épp oly eredetiek, mint sokoldalúak valának, ezek eredményeit egybeállítván, székfoglaló értekezést tartott róla az Akadémiában 1878-ban: „Az 1876-ki vízáradás alkalmából Budapesten tett vízmérésekről“ címmel. Horváth e munkájával, mely úgy a tudományra, mint a gyakorlatra egyaránt becses, elévülhetetlen érdemeket szerzett magának. A vízmérésekre vonatkozó összes adatok földolgozva várják kiadásukat. Vízmérési módszerét az „Association frangaise pour l’ avancement des sciences“ Párosban tartott IX. kongres-szusa alkalmával a „navigation genre civil et militaire“ osztályában következő című értekezésében ismertette: ,,Nouve 11 es méthodes pour étudier le regime de l’eau dans les fleuves“ mely nagy figyelemben részesült. Íme, tisztelt gyülekezet, ez halvány vonásokban boldogult barátom és tanártársam élete, tanári és tudományos működése. Sokat, s mindvégig fáradhatatlan erélylyel és kitartással küzdött a tudomány szolgálatában, melynek egyik leglelkesebb bajnoka volt. Mindent buzgón fölkarolt, mi által a szaktudománynak s közvetve hazájának szolgálatot tehetni vélt, melynek jóllétéért, virágzásáért rajongott. Hiszen egész becsvágya abban összpontosult, hogy ennek minél nagyobb, minél jelentékenyebb szolgálatokat tehessen ! De kedélyén gyógyíthatatlan seb támadt, napról-napra fájdalmasabb, öldöklőbb, melyet nem bírt megorvosolni sem az elismerés, melylyel érdemeinek adóztak, sem azon általános kedveltség, melylyel a társadalom minden rétegében találkozott. Utolsó időkben sokat tépelődött, sokat küzködött önmagával, nem volt megelégedve működésének eredményével. E belső vívódás tükrözik utolsó levelében is, melyet kevéssel a végzetes perc előtt f. é. ápril 18-dikán, a műegyetem érdemekben dús rektorához intézett. •— Még ekkor is csak a műegyetem sorsa lebegett szmei előtt, — utolsó óráiban is annak javáért buzgott! Határtalanul gyöngéd, szerető jó fiú édesanyja iránt; előzékeny, szeretetreméltó modorú mindenkivel szemközt, úgy a magánéletben, mint a hivatalos érintkezésben ; bőkezű, adakozó minden jó célra; őszinte hű barát: ezek valának főbb egyéni tulajdonságai. Maradandó emléket állított ugyan magának már életében tanári és tudományos működésében, de nemcsak mint a tudomány harcosa, hanem mint ember is méltó arra, hogy emlékezetét kegyelettel megőrizzük! Nem zárhatom be méltóbban ez emléksorokat, mint amaz óhajtással. Adja Isten, hogy az ő általa elhintett magtermő talajra leljen s úgy a tudományra, mint édes hazánkra nézve dús, hasznos gyümölcsöket teremjen! A kir. József-műegyetem az 1880/81-iki tanévben. (Dr. Szily Kálmán műegyetemi rektor folyó hó 11-én tartott megnyitó beszédének kivonata.) Hazánk műegyetemének történetében a most megnyíló tanév emlékezetes fordulópontot képez, mert ez fogja berekeszteni a műegyetem fennállásának első negyedszázadát, és ezzel együtt műegyetemünknek azon szomorú korszakát, amely a folytonos provizórium, folytonos vándorlás és a bérházi zsellérkedés korszakának nevezhető. Ezen tanévben el fog készülni a műegyetemnek egyszerűen bár, de a tudomány kívánalmainak megfelelően épülő otthona, amely ment lesz a pompától, de a tanulmányokra és búvárkodásra alkalmas helyiségekkel lesz ellátva, amelyekben műegyetemünk a kor kívánalmainak megfelelően berendezkedhetik, s hivatásának teljesítésében a térbeli feltételek hiánya által már nem fog gátoltatok A műegyetem új épületében, (melynek a rektor úr megnyitó beszédében foglalt részletes ismertetését lapunkban más alkalommal óhajtjuk közölni), a műegyetem tanártestülete az új korszakot úgy szándékozik majd megkezdeni, hogy azon bajokon, amelyektől műegyetemünk eddig élő célszerűtlen helyiségei miatt nem menekülhetett, lehetőleg már a jövő tanév kezdetétől fogva segítve legyen. A tanártestület ezért már a lefolyt tanévben megkezdette e tekintetben a munkálkodást. A szertárak és laboratóriumok szükségleteit egybe állította, s erre vonatkozólag a tanév végén a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz emlékiratot terjesztett fel. Ezzel kapcsolatosan beható tanácskozások történtek a műegyetem szervezetében netalán szükséges módosítások, és a műegyetem fejlesztése érdekében teendő intézkedések felett is. A rektor elnöklete alatt már a lefolyt tanév elején egy kilenc tagú bizottság küldetett ki a tanártestület kebeléből a reformjavaslat elkészítésére, s e bizottság munkálatát a tanév végén az összes tanártestület el is kezdette tárgyalni A tanártestület a műegyetem reformálásának nagy munkájával a jelen tanévben is el lesz tehát még foglalva, s a munkálkodás egyöntetű menetele céljából a tanári kar a múlt tanév végén úgy az egész műegyetem, valamint a szakosztályok vezetését a jelen tanévre is a régi tisztviselők és az eddigi tanács kezeibe tette le. A lefolyt tanév történetében emlékezetes mozzanatot képez az, hogy Ő Felsége a király a trónörökös Ő Fensége mennyegzője alkalmából örök időkre négy, egyenként 300 arany forintos ösztöndíjat alapított a műegyetemi hallgatók számára, melyért a műegyetem küldöttsége a király színe előtt f. é. június hó 4-én fejezte ki legmélyebb háláját. Az 189 °si tanévben a műegyetemen 28 rendes tanár, 1 adjunktus, 7 magántanár, 2 rendkívüli tanító, 1 repetitor és 18 tanársegéd működött közre az előadások tartásában és a gyakorlatok vezetésében. Magántanári képesítést nyertek, s előadásaikat tényleg meg is kezdették: Seefehlner Gyula, m. k. állami gépgyári főmérnök, „a vashidak gyártásáról“, és Lóczy Lajos, a nemzeti múzeum segédőre „az általános és műszaki geológiából“, továbbá „Magyarország geológiájából “ A műegyetemet a lefolyt tanévben súlyos veszteségérte Horváth Ignácnak, a műszaki mechanika és az elméleti géptan rendes tanárának megdöbbentő halálában. Helyette az előadásokat a tanév végéig dr. Sziy Kálmán végezte be, a laboratóriumi munkálatokat pedig Nagy Dezső tanár folytatta. A lefolyt tanév első felében 87 tantárgy adatott elő, a másodikban 90. A hetenkénti óraszám az első félévben 41 7 volt. 211 előadás és 206 szerkesztőtermi és laboratóriumi gyakorlat, a második félévben az óraszám hetenként 447 volt, melyből 240 esett a gyakorlatra. A gyakorlat támogatására excursiókat rendeztek : Klimm Mihály tanár 45 hallgatóval Szegedre, s a tiszavidéki ármentesítő munkálatok megtekintésére, Pilch Ágoston tanár a gépészeti szakosztály hallgatóival Salgó-Tarjánra és Losoncra, Kremier tanár Selmec vidékére, K r i é s ch és Klein tanárok pedig Fiuméba. A könyvtár 449 munkával gyarapodott 871 darabban, így benne jelenleg 6860 munka van, 36,690 kötetben, melyek között 304 folyóirat van, 5770 kötetben. A könyvtár 1 olvasótermét a lefolyt tanévben 11,454-en látogatták. A műegyetemi hallgatóság létszámát illetőleg felemlíthető, hogy az első félévben beiratkozott 481 hallgatóból