Az Épitési Ipar, 1882 (6. évfolyam, 1/261-53/313. szám)
1882-12-03 / 49. (309.) szám
tát tekintve, nem akar jövedelmi forrást nyitni s azért a kormány és Akadémia támogatását kérve, a lehető legolcsóbban akarja a műveket szaktársainak kezéhez juttatni, mintegy fele áron kapják, mint a mennyibe az eredeti művek kerülnek. Aláíró lehet az is, a ki nem tagja az egyesületnek , kötelezi magát az egész öt évi ciklus megrendelésére, évi tíz forint járulékkal. A műveket könyvárus útján nem lehet kapni. Fölhívjuk a figyelmet arra, hogy a jelentkezésre a határidő f. é. december 15-ike, s hogy arra az esetre, ha a megkívántató számú magát kötelező aláíró nem jelentkeznék, az egyesület az ügyet a pártolás hiánya miatt elejti. a A budapesti állami középipartanoda működéséről. A budapesti állami középipartanodának hazánkban az iparos szakoktatás terén a vezérszerep jutott. Ipariskoláink között az első helyet foglalja el lehetőleg széles alapra fektetett szervezeténél fogva, de ez a hely illetné meg, — ha volna is más hasonló társa — már azon okból is, mert hazánk fővárosában a legközvetetlenebbül érintkezhetik az ipargyakorlattal, amelynek számára munkaerőt nevel, és leginkább szeme előtt van a kormánynak, amely segédeszközeinek beszerzéséről, szükségleteinek fedezéséről gondoskodni hivatva van. Az intézet eddigi működése aránylag nagyon rövid időre terjed; az elmúlt tanévvel három éves tanfolyamának az első ciklusát fejezte be, s működése eddigelé még nem terjedhetett ki mindazon szakokra, amelyeket teljes kifejlődése után majdan felkarol, azonban már most is magára vonta teljes mértékben a közfigyelmet, úgy, hogy mind az egyesek, mind a hatóságok közül számosan adták irányában elismerésüknek jelét az által, hogy szegényebb sorsú növendékei számára ösztöndíjakat alapítottak, vagy hogy szertárait adományaikkal gazdagították. Vajha az eddigi adakozások nemes példája követésre találna a jövőben is, mert az ezen ipartanoda irányában nyilvánuló jótékonyság hathatósan közreműködik a hazai ipar fejlesztésében. Az ipartanoda első három tanévéről egy gonddal öszszeállított értesítő jelent meg ez év folyamában, amelynek alapján nem lesz érdektelen az intézet jelen fejlettségéről és eddigi működéséről e lap hasábjain is megemlékezni. Az intézet megnyitása 1879. december havában történt. Feladatául tűzetett ki, hogy építőmestereket, pallérokat, a jelentékenyebb kézműiparágak számára szakavatott s önálló működésre képes mestereket, a gépekkel és a munka megosztásával dolgozó u. n. tömegtermelő iparágak számára pedig előmunkásokat, művezetőket és kivételkép oly szakembereket képezen, akik kisebb ipartelepeknek, gyáraknak önálló vezetőivé is lehessenek. Az intézet műmunkásokat, műiparosokat nem nevel, de némely iparágak természete szerint a tanulókban a műipari értéket is igyekszik felkelteni és kifejleszteni annyira, hogy iparáguk művésziesítése is törekvésük célja legyen, s ez irányban bizonyos öntudattal működhessenek. Az intézetben az oktatás elméleti és gyakorlati. Az utóbbit illetőleg a műhelyben a tanítás a kézi ügyesség gyakorlására is szorítkozik, azonban a bevégzett mechanikai ügyesség megadása helyett csak az elméletben kifejtett elvek alkalmazására, a szemléltetésre és a főbb műveletmódok lényegének átdolgozására van főtekintettel. A tanítás fősúlya az egyes iparágak elméleti ismertetésére fektettetik, amely alatt azt kell érteni, hogy: az egyes iparágak céljaira használt nyersanyagok természete, a gyártásmódok lényege, továbbá a használt különböző műtárgyak, készülékek és gépek szerkezete és helyes alkalmazása, végre a gyártmányok alkotása és rendeltetése oly behatóan tárgyaltatik, hogy ennek alapján a tanulók az illető munkák és iparágak mechanikai és gépészeti részét, művelete módjait és szerkezettanát hivatáskörükhöz mért tudományos alapon ismerjék meg, s az iskolából minél több motívumot vigyenek a gyakorlatba arra nézve, hogy mily anyagból, mily módokon, mily eszközökkel, miket lehet előállítani és gyártani. Minthogy pedig ily rendszeres szakképzettséget az intézet csak olyan egyéneknek adhat, akik koruknál fogva még az elméleti tárgyak iránt fogékonyak, s akik az előírt három éves tanfolyam alatt idejüket egészen az iskolai tanulmányoknak szentelhetik: megkívántatik, hogy az intézetbe lépők kellő elméleti előkészültséggel s a mellett valamelyes műhelyi gyakorlattal bíró 14—15 éves ifjak legyenek. Az intézet továbbá rendkívüli tanfolyamok tartása által alkalmat nyújt arra is, hogy az előhaladott korúak és az olyan egyének, kik gyakorlati foglalkozásukat meg nem szakíthatják, szakismereteiket gyarapíthassák. Az intézetben a következő szakcsoportok vannak képviselve : az építészeti, gépészeti, szerves és szervetlen chémiai, fémvasipari, faipari és a szövetipari szakcsoport, amelyek közül csak az öt első van eddigelé életbe léptetve, s az 1893/81. tanévben meg fog nyílni már a faipari szakcsoport is. Az ipartanoda tananyagáról az által óhajtunk némi képet nyújtani, hogy az évfolyamok szerint felemlítjük az egyes tantárgyakat. Az elméleti tanulmányok az első évfolyamban: magyar nyelvtan és irálytan, mennyiségtan, chemia, természettan, ásvány- és kőzettan, ábrázoló mértan és mértani rajz, szabadkézi rajz, mintázás. A második évfolyam tárgyai: mennyiségtan, természettan, földmértan, fűtés és szellőztetés, műszaki mechanika, a szilárdságtan, gépiparműtan, szabad kézirajz, mintázás. A harmadik évfolyam tárgyai: nemzetgazdaságtan és statisztika, könyvviteltan, gépiparműtan, gépkezeléstan, vasúti gépészet, szabadkézi rajz, építéstan, építészeti alaktan, általános gépészet, mezőgazdasági gépészet, általános chemia, chemiai iparműtan, a fémvasipar, a faipar, a szövetipar. Megjegyzendő e helyen, hogy az iparágak tárgyalásánál különös figyelem fordíttatik azokra, amelyek hazánkban jelenleg műveltetnek és amelyek viszonyaink között sikerrel mtívelhetők. A fokozatos fejlesztés érdekében tehát a tanterv időről időre — a jelentkező tanulók igényei szerint — módosíttatni fog, amely célból folytonosan figyelemmel fogják kísérni a külföldi és hazai ipargyakorlat fejlődését. A szakcsoportok alakításánál az volt a cél, hogy a szakoktatás a mostani hazai ipargyakorlattal szerves kapcsolatba hozassák, hogy a középipartanoda ne egy képzelt, hanem a már létező és létesíthető iparos elem iskolája legyen. A gyakorlat adhasson tanulókat az iskolának, az iskola pedig képzett munkásokat a gyakorlatnak. Ezen okból a gyáripari szakcsoportok közt az általános gépészet mellett önálló tantárgygyá létetett a gépészet másik két fő ága, a mezőgazdasági és a vasúti gépészet is, s ezek mellé felvétetett az általános gyáripar öt főcsoportja, s így együvé soroztattak az eddig jelentőségre emelt összes gyáriparágak. A szaktárgyak a tantervben úgy kombináltatók, hogy a különböző szakokra készülő tanulók tanításában hézag ne maradjon. Nagyon elismerésre méltó intézkedés az ipartanoda szerveztében az, hogy az egyes csoportok oly jól elkülöníttettek, és az egyes tárgyakra specialista szakemberek alkalmaztattak. Mert csakis specialista szaktanárok közreműködése mellett foganatosítható individuális szakoktatás és nyújtható a tanulónak oly sajátlagosabb képzettség, mely a gyakorlatot tovább fejlesztheti, és a hazai iparnak fokozatos széttagozódását elősegítheti. Arra nézve, hogy a fentebb felsorolt tantárgyak mily 402