Az Épitési Ipar, 1882 (6. évfolyam, 1/261-53/313. szám)

1882-12-03 / 49. (309.) szám

tát tekintve, nem akar jövedelmi forrást nyitni s azért a kormány és Akadémia támogatását kérve, a lehető legolcsób­ban akarja a műveket szaktársainak kezéhez juttatni, mintegy fele áron kapják, mint a mennyibe az e­r­e­d­e­t­i m­ű­­ve­k kerülnek. Aláíró lehet az is, a ki nem tagja az egye­sületnek , kötelezi magát az egész öt évi ciklus meg­rendelésére, évi tíz forint járulékkal. A műveket könyvárus útján nem lehet kapni. Fölhívjuk a figyelmet arra, hogy a jelentkezésre a határidő f. é. december 15-ike, s hogy arra az esetre, ha a megkívántató számú magát kötelező aláíró nem je­lentkeznék, az egyesület az ügyet a pártolás hiánya miatt elejti. a A budapesti állami középipartanoda működéséről. A budapesti állami középipartanodának hazánkban az iparos szakoktatás terén a vezérszerep jutott. Ipariskoláink között az első helyet foglalja el lehetőleg széles alapra fektetett szervezeténél fogva, de ez a hely illetné meg, — ha volna is más hasonló társa — már azon okból is, mert hazánk fővárosában a legközvetetlenebbül érintkezhetik az ipargyakorlattal, a­melynek számára munkaerőt nevel, és leginkább szeme előtt van a kormánynak, a­mely se­gédeszközeinek beszerzéséről, szükségleteinek fedezéséről gondoskodni hivatva van. Az intézet eddigi működése aránylag nagyon rövid időre terjed; az elmúlt tanévvel három éves tanfolyamának az első ciklusát fejezte be, s működése eddigelé még nem terjedhetett ki mindazon szakokra, a­melyeket teljes kifej­lődése után majdan felkarol, azonban már most is magára vonta teljes mértékben a közfigyelmet, úgy, hogy mind az egyesek, mind a hatóságok közül számosan adták irányá­ban elismerésüknek jelét az által, hogy szegényebb sorsú növendékei számára ösztöndíjakat alapítottak, vagy hogy szertárait adományaikkal gazdagították. Vajha az eddigi adakozások nemes példája követésre találna a jövőben is, mert az ezen ipartanoda irányában nyilvánuló jótékonyság hathatósan közreműködik a hazai ipar fejlesztésében. Az ipartanoda első három tanévéről egy gonddal ösz­­szeállított értesítő jelent meg ez év folyamában, a­mely­nek alapján nem lesz érdektelen az intézet jelen fej­lettségéről és eddigi működéséről e lap hasábjain is meg­emlékezni. Az intézet megnyitása 1879. december havában tör­tént. Feladatául tűzetett ki, hogy építőmestereket, pallérokat, a jelentékenyebb kézműiparágak számára szakavatott s önálló működésre képes mestereket, a gépekkel és a munka megosztásával dolgozó u. n. tömegtermelő iparágak számára pedig előmunkásokat, művezetőket és kivételkép oly szakembereket képezen, a­kik kisebb ipartelepeknek, gyáraknak önálló vezetőivé is lehessenek. Az intézet mű­­munkásokat, műiparosokat nem nevel, de némely iparágak természete szerint a tanulókban a műipari értéket is igyek­szik felkelteni és kifejleszteni annyira, hogy iparáguk mű­­vésziesítése is törekvésük célja legyen, s ez irányban bizo­nyos öntudattal működhessenek. Az intézetben az oktatás elméleti és gyakorlati. Az utóbbit illetőleg a műhelyben a tanítás a kézi ügyesség gyakorlására is szorítkozik, azonban a bevégzett mechanikai ügyesség megadása helyett csak az elméletben kifejtett elvek alkalmazására, a szemléltetésre és a főbb művelet­módok lényegének átdolgozására van főtekintettel. A tanítás fősúlya az egyes iparágak elméleti ismer­tetésére fektettetik, a­mely alatt azt kell érteni, hogy: az egyes iparágak céljaira használt nyers­anyagok természete, a gyártásmódok lényege, továbbá a használt különböző mű­tárgyak, készülékek és gépek szerkezete és helyes alkal­mazása, végre a gyártmányok alkotása és rendeltetése oly behatóan tárgyaltatik, hogy ennek alapján a tanulók az illető munkák és iparágak mechanikai és gépészeti részét, művelete módjait és szerkezettanát hivatáskörükhöz mért tudományos alapon ismerjék meg, s az iskolából minél több motívumot vigyenek a gyakor­latba arra nézve, hogy mily anyagból, mily módokon, mily eszközökkel, miket lehet előállítani és gyártani. Minthogy pedig ily rendszeres szakképzettséget az intézet csak olyan egyéneknek adhat, a­kik koruknál fogva még az elméleti tárgyak iránt fogékonyak, s a­kik az elő­írt három éves tanfolyam alatt idejüket egészen az iskolai tanulmányoknak szentelhetik: megkívántatik, hogy az in­tézetbe lépők kellő elméleti előkészültséggel s a mellett valamelyes műhelyi gyakorlattal bíró 14—15 éves ifjak le­gyenek. Az intézet továbbá rendkívüli tanfolyamok tartása ál­tal alkalmat nyújt arra is, hogy az előhaladott korúak és az olyan egyének, kik gyakorlati foglalkozásukat meg nem szakíthatják, szakismereteiket gyarapíthassák. Az intézetben a következő szakcsoportok vannak kép­viselve : az építészeti, gépészeti, szerves és szervetlen chémiai, fémvasipari, faipari és a szövetipari szakcsoport, a­melyek közül csak az öt első van eddigelé életbe léptetve, s az 1893/81. tanévben meg fog nyílni már a faipari szakcsoport is. Az ipartanoda tananyagáról az által óhajtunk némi ké­pet nyújtani, hogy az évfolyamok szerint felemlítjük az egyes tantárgyakat. Az elméleti tanulmányok az első évfolyamban: magyar nyelvtan és irálytan, mennyiségtan, chemia, termé­szettan, ásvány- és kőzettan, ábrázoló mértan és mértani rajz, szabadkézi rajz, mintázás. A második évfolyam tárgyai: mennyiségtan, természettan, földmértan, fűtés és szellőztetés, műszaki me­chanika, a szilárdságtan, gépiparműtan, szabad kézirajz, min­tázás. A harmadik évfolyam tárgyai: nemzetgazdaságtan és statisztika, könyvviteltan, gépiparműtan, gépkezeléstan, vas­úti gépészet, szabadkézi rajz, építéstan, építészeti alaktan, általános gépészet, mezőgazdasági gépészet, általános che­mia, chemiai iparműtan, a fémvasipar, a faipar, a szövetipar. Megjegyzendő e helyen, hogy az iparágak tárgyalá­sánál különös figyelem fordíttatik azokra, a­melyek hazánk­ban jelenleg műveltetnek és a­melyek viszonyaink között sikerrel mtívelhetők. A fokozatos fejlesztés érdekében tehát a tanterv idő­ről időre — a jelentkező tanulók igényei szerint — mó­dosíttatni fog, a­mely célból folytonosan figyelemmel fogják kísérni a külföldi és hazai ipargyakorlat fejlődését. A szakcsoportok alakításánál az volt a cél, hogy a szakoktatás a mostani hazai ipargyakorlattal szerves kap­csolatba hozassák, hogy a középipartanoda ne egy képzelt, hanem a már létező és létesíthető iparos elem iskolája legyen. A gyakorlat adhasson tanulókat az iskolának, az iskola pedig képzett munkásokat a gyakorlatnak. Ezen okból a gyáripari szakcsoportok közt az álta­lános gépészet mellett önálló tantárgygyá létetett a gépé­szet másik két fő ága, a mezőgazdasági és a vasúti gépé­szet is, s ezek mellé felvétetett az általános gyáripar öt főcsoportja, s így együvé soroztattak az eddig jelentőségre emelt összes gyáriparágak. A szaktárgyak a tantervben úgy kombináltatók, hogy a különböző szakokra készülő tanulók tanításában hézag ne maradjon. Nagyon elismerésre méltó intézkedés az ipartanoda szerveztében az, hogy az egyes csoportok oly jól elkülö­­níttettek, és az egyes tárgyakra specialista szakemberek al­kalmaztattak. Mert csakis specialista szaktanárok közre­működése mellett foganatosítható individuális szakoktatás és nyújtható a tanulónak oly sajátlagosabb képzettség, mely a gyakorlatot tovább fejlesztheti, és a hazai iparnak fokozatos széttagozódását elősegítheti. Arra nézve, hogy a fentebb felsorolt tantárgyak mily 402

Next