Épitő Ipar, 1887 (11. évfolyam, 1/522-52/573. szám)
1887-05-22 / 21. (542.) szám
214 PlWis zásra, utakra, vízvezetékre, légszeszre fizettek a tulajdonosok 2 frt 50 kr.-t minden négyzetöl után, s így összesen 3 frtba került minden négyzetös telekterület; a bankok fekvés és nagyság szerint 8 egész 12 frtig becsülték négyzetölét. Az eddig felépített házak 4 kivételével mind földszintesek, s ez a körülmény a telepnek igen nagy előnyére válik, mert a telkek hátulsó részei összeérvén, fákkal beültetve nagy kerteket képeznek, melyeket csak kerítések választanak el egymástól, s így az egész telep egy nagy park jellegét viselendi, melyben közbe-közbe a kis családi házak állanak. Építkezési stylre nézve a házak leginkább könnyű olasz renaissance stylben épültek, és homlokzatuk nagyobbrészt sajtolt, nyers téglából készült. Múlt 19. és 20. számunk mellékleteiben vették a tisztelt olvasók 4 ily különböző nagyságú háznak, megannyi typusnak terveit, melyek közül az első egyszerű 3 szobás kis lakást tüntet elő; az utcai szobák alatt pince van; ennek az ára külső elesettel és verandával együtt 4064 frt; a második terv szerint már nagyobb kényelemmel ellátott ház épült: áll 3 utcai, 1 udvari szobából: van előszobája, fürdőszobája, konyha, kamara és closet; költsége 5693 frt; a harmadik magas földszintes ház terve; majd az egész területen magas pince van, melynek egyik része boltnak, a másik része házmesteri lakásnak készült; felső része a tulajdonos családi szükségleteihez mérten kényelmesen van beosztva; fürdőszobával, két closettel, szekrényes ablaktáblákkal és kemény padlóval ellátva; előállítási költsége 8033 frt. A 20. számunkhoz emeletes ház terve volt mellékelve, majd az egész épület alatt magas pince van, melyben a házmesteri lakás és a mosókonyha nyert elhelyezést; a magas földszinten, valamint az első emeleten, két család igényeinek megfelelő kényelmes, nagy szobákból álló lakás található minden szükséges mellékhelyiségekkel. Ez az emeletes ház 16,300 frtba került; a házban kemény padló van, az ablakok spalettáblákkal, szóval minden a legszolidabb módon előállítva. Meg kell még említenünk, hogy rajzaink az összes épületeknek csak körülbelül felére (52-re) nézve mondhatók típusoknak, mert a többi házak az egyes tervező építészek és építőmesterek szerint más-más beosztással, styllel stb. épültek; ilyen a ma már lakott 80 ház közül van vagy 35; munkában van továbbá még 30, úgy hogy ez év végéig, 45 telek kivételével, a fővárostól nyert mind a 117 telek be fog épülni. A típusaink szerint készült épületek anyagait a következő vállalkozók, iparosok szállították : a téglát elsőrendű minőségben a Luczenbacher cég, a kőfaragó munkákat Andretti Anzelm és társai és Schwarzman csobánkai kőfaragó, az asztalos munkákat Thék Endre és Dvorzsák Alajos, a lakatosmunkákat Jungfer Gyula és Liszáz Antal, a mázoló munkákat Ehrlich Miklós, az ácsmunkákat Neuschotz Ödön és Marcel cég, a bádogos munkákat, fürdőszoba és vízvezetéki berendezéseket Zellerin Mátyás, a szobrász munkákat Szabó és Szánd ház, a cserepes munkákat Krumpholz Antal, a házak csatornázását Geizer L. és a szobafestő munkákat Zimmermann M. (b+d) (Folyt. köv.) A vasúti kocsik elmozduló tengelyeiről. A vaspályák kanyarulataiban a járóművek (lokomotivok, kocsik) tengelyeinek a mozgási törvények értelmében úgy kell elhelyezkedni, hogy minden pillanatban a pálya görbületi sugarának irányába essenek. Ha a kanyarulat nem erős, és a kocsi tengelyeinek távolsága nem nagy, amint ez régebben általánosabban szokásban volt, akkor a közönséges vasúti kocsitengelyszerkezet, illetőleg a tengelynek a kocsi alvázával való rendes összekötésmódja elég játékot enged a tengelynek arra, hogy a görbületben jól haladhasson; ha azonban a görbület sugara aránylag kicsiny, a kocsitengelyek távolsága pedig viszonylag nagy, akkor már külön szerkezet segítségével szükséges gondoskodni a tengelyek kellő elmozdulhatóságáról. A közlekedés megkönnyítésére irányuló törekvések az egyes vasutak közt mindinkább bensőbb érintkezést, nagyobb egyöntetűséget fognak létrehozni. Az e téren tapasztalható jelenségekről időnként mi is megemlékezünk, s röviden ismertettük annak idején a német vasútegylet műszaki egyezményeit, és közöttük az elmúlt években Bernben tartott vasúti nemzetközi értekezletek eredményeit. Ezen sorokban az említetteknek mintegy kiegészítéséül ismertetjük azokat a szabályzatokat, amelyeket a német vasútegylethez tartozó, tehát egymással szorosabb forgalmi kötelékben levő vaspályáknak meg kell tartaniok, ha azt akarják, hogy elmozduló tengelyekkel bíró kocsijaik egymás pályáira akadály nélkül átbocsáttassanak.Ezek a szabályok 1886. december 1-jétől érvényesek. A szabályok alapelve az, hogy az egylethez tartozó vasutak kocsijaikon csak olyan elmozduló tengelyszerkezeteket alkalmazzanak, amelyek a 300 méternél nem kisebb sugarú kanyarulatokban a görbülethez jól alkalmazkodnak. Az egylet műszaki bizottsága a szerkezetekkel kísérleteket tesz, illetőleg az egyes pályák által velük tett próbák eredményei alapján a szerkezeteket megbírálja, használhatóknak mondja ki, illetőleg az »egyleti elmozduló tengely« névvel felruházza, s ez a megjelölés aztán láthatóan alkalmaztatik minden olyan kocsin, amely az engedélyezett tengelyszerkezettel van ellátva. Az ily kocsik az egyleti vasutak pályáira kifogás nélkül átbocsátandók, feltéve, hogy állapotuk az átbocsátás egyéb feltételeinek is eleget tesz. Ezen alapelvekre vannak fektetve a szabályzat egyes pontjai, amelyek közül a főbbek a következők: 1. Az egyleti elmozduló tengely fogalma alá nem sorozhatók, tehát ezen névvel fel sem ruházhatók: a) az egynél több tengelylyel bíró forgó állványok; b) az olyan egyes tengelyek, amelyek a görbületi sugarak irányába való helyezkedésük alkalmával középső helyzetüktől egyik s másik oldalra 5 mm.-nél nagyobb távolságra nem mozdulhatnak el. 2. Az elfogadható elmozduló tengelyek a görbület irányába való helyezkedésük módja szerint lehetnek : a) szabadon elmozduló tengelyek, melyeknek mindegyike külön, a kocsi többi tengelyétől függetlenül helyezkedik el a görbületekben. b) kapcsolt elmozduló tengelyek, amelyek olyképen vannak egymással csuklósan összekapcsolva, hogy csakis együttesen, s a tengelyek középállásához részarányosan foglalhatják el a görbületi sugarak irányát. Egy másik alap a megkülönböztetésre a használhatóság foka, s e szerint vannak: c) A csoport, korlátlanul használható elmozduló tengelyek, melyek bármily sebesen haladó vonatokhoz beoszthatók; d) B csoport, korlátoltan használható elmozduló tengelyek, melyek csakis az 50 km. óránkénti menetsebességet meg nem haladó gyorsaságú vonatokhoz vannak engedélyezve. Az egyes vasutaknak szabadságukban áll egymás között megegyezni az iránt, hogy a B csoportba tartozó tengelyekkel ellátott kocsikat óránként 50 km-nél sebesebben haladó vonatokhoz is elfogadják. Az elmozduló tengelyszerkezetnek a kocsikon az engedélyezett rajzoknak és feltételeknek tökéletesen megfelelően kell elkészítve lenni, s e tekintetben egyik vaspálya a másiknak felelősséggel tartozik. Meg vannak állapítva azok a feltételek is, amelyeket az elmozduló tengelyszerkezetek megbíráltatása, illetőleg