Épitő Ipar, 1898 (22. évfolyam, 1/1096-52/1147. szám)

1898-04-13 / 15. (1110.) szám

Huszonkettedik évfolyam. 15—1110. szám. Szerda, 1898. április 13-án. • Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillll IIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllJIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIirilllllllllllllllOlllllllltlIIIIIIIIIIIIIIIII! ................................................. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi építő ipar MŰSZAKI HETILAP. Az Építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett Bizottság és Budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek Ipartestületének HIVATALOS LAPJA. Meghívó. A mű­- és középítési szakosztályok hétfőn, április hó 18-án, este 6­i­ órakor ülést tartanak, melynek tárgyai: 1. A budapesti városház elhelyezése dolgában rendezett pályázat bíráló bizottságának jelentése. 2. A földmunkák elszámoló szabályzata. 8. Folyó ügyek, indítványok. Czigler Győző s. k. Sánd­y Gyula s. k. szakoszt. elnök. szakoszt. jegyző. Jelen számunkban közöljük a Kauser József építész­től tervezett (Budapest, Erzsébet­ körút 19. számú) épület távlati képét. — Múlt számunkban két alaprajzot adtak. — Jövőre közöljük a magyarázó szöveget és a tervezet többi részét. TARTA­LOM.: A IV. nemzetközi építész-kongresszus. — Válasz „a magas-vasút“ cikkre. — Vegyesek. — Fővárosi ügyek. — Pályázatok. — Verseny­­tárgyalások. — Hirdetések. A IV. nemzetközi építész-kongresszus.*) 1. Az építőművész hivatása, foglalkozása a gyakorlat­ban nem éppen a legirigylendőbb. Azok a megmondhatói, a­kik a szép pálya iránt tanúsított lelkesedésből a művészi ideál elérésére törekszenek. Mindazonáltal nem igen hallunk panaszokat, mert a többség beéri közepes művészi ered­ményekkel, ha látja, hogy magának a művészetnek kulti­válása még a mindennapi kenyér megkeresésére is alig elegendő; vagy hivatalt vállal, vagy pedig a vállalkozás terére lép. De a bajok megvannak és éppen a művészet fellendülése bánja meg, ha mielőbb nem segítünk rajtuk. A bajok oka pedig az, hogy az építésznek, mint tervező­nek, foglalkozása m­ég nagyon fiatal, olyannyira, hogy rendezésére még nem volt elegendő idő. A moder­n építőművészetet a műkritika nem halmozza el dicséretekkel, s a dekadenciát egységes, helyes vezérlő elv hiányának tulajdonítja. Tisztázzuk tehát az eszméket, mielőtt a javítás gyakorlati terére lépnénk. Az építőművészet színvonalának emelése, valamint az építészek helyzetének javítása érdekében messzire kiható fontosságot kell tulajdonítanunk a nemzetközi építész­­kongresszusoknak, a­melyeken a világ minden tájáról odasereglő építészek a függő kérdéseket a lehető leg­alaposabban vitatják meg. Az elmúlt év augusztus és szeptember havában tar­tották meg a negyedik nemzetközi építész-kongresszust Brüsszelben. A rendezés élén a „Société centrale d’Architecture de Belgique“ elnöke Dumortier Valér állott, a­ki megkeresésemre kétségesen megküldötte a kongresszus tárgyalásairól szóló pontos és kimerítő értesítést. Az elnök úrnak e szíves ténye nélkül talán egyálta­lában nem kaptunk volna hírt a fontos tárgyalásokról, mivel Magyarország architektúráját mindössze az osztrák­magyar monarchia hét osztrák építésze képviselte. Szakosztályunk igen tisztelt elnöke megtisztelő fel­szólításának sietek eleget tenni, a­midőn a kongresszuson tárgyaltakat ezúttal kivonatosan ismertetem, nem szapo­rítva a szót a megnyitás, fogadás és egyéb szórakoztató ünnepségek leírásával. A kongresszuson 334 tag vett részt. Öt napig tar­tottak a tárgyalások. Dewaele építész, a genti szépművészeti akadémia tanára tartotta a megnyitó előadást, a­mely velejében három kérdésre felelt meg. Első kérdés: Helyreállítandó régi műemlékek téves megoldásait, szerkezeti hibáit kijavítsuk-e, vagy inkább respektáljuk-e ? Az előadó válasza: A középkor és a renesszánsz különböző korszakait éppúgy jellemzik a szerkezetek, valamint a műformák; nem szabad a két szorosan összefüggő faktort egymástól elszakítani az által, hogy kezdetlegesnek ítélt szerkezeteket kijavítunk, illetőleg moder­nizálunk, mert ez által kiforgatjuk stílusa jellegéből a mű­emléket. Második kérdés: Szabad e kiegészítenünk a mű­emlék befejezetlen részeit? Előadó válasza: Csakis akkor szabad, ha meg­levő részletek eléggé épek és kellőleg egyszerűek úgy, hogy a kiegészítésre nézve teljesen megbízható, kétségtelen útmutatásul szolgálhatnak, különben nem szabad. Harmadik kérdés: A restauráló építész ki­küszöbölhet-e a műemlék keretébe tartozó részeket, búto­rokat, satöbbit, a stílus egységessége jogcímén? Az előadó válasza: Semmi esetre sem. A régi mű­emlékek legtöbbje egyesíti magában az építés egész ideje alatt egymásra következett stílusokat, s ez a változatosság oly bajt ad a műnek, a­melyet föltétlenül elveszít, mihelyt bármely részét is megsemmisítjük. A kongresszus tagjai nem csatlakoztak föltétlenül az előadó nézeteihez. A hosszas és élénk vita eredménye­képpen Dumortier elnök kimondja, hogy: Nagy általános­ságban az előadó felsorolt elveit és óhajtásait irányadók­nak tekinthetjük, azonban még­sem lehet a műemlékek restaulására vonatkozólag általános érvényességű szabályokat felállítani, a­melyek bizony esetről-esetre változnak, és min­denkor külön megállapítandók alapos vizsgálódás és meg­gondolás után. Ezután a kongresszus annak a kívánságának adott kifejezést, hogy gondoskodjék minden állam a területén lévő összes műemlékek jó karban tartásáról és rendszeres feljegyzések alakjában tartsa evidenciában a fölfedezött műemlékeket egy külön e célra szervezett állami nyilván­tartó hivatal. Az építészet tanítása volt a kongresszusnak legbőségesebben megvitatott tárgya. Cloquet Louis, a genti egyetem tanára adott elő e tárgyról legelsőbb. A nemzeti tanításnak híve és egész programm­ott állít össze az építészetnek Belgiumban leendő tanítására vonatkozólag; ez idő szerint ugyanis a belga építészek csaknem kizárólagosan Parisból merítik tudásukat. Az építészet tanításának — úgymond az előadó — *) Felolvasta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és köz­­építési szakosztályaiban, április 5-én, Komor Marcel.

Next