Épitő Ipar, 1898 (22. évfolyam, 1/1096-52/1147. szám)
1898-04-13 / 15. (1110.) szám
Huszonkettedik évfolyam. 15—1110. szám. Szerda, 1898. április 13-án. • Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillll IIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllJIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIirilllllllllllllllOlllllllltlIIIIIIIIIIIIIIIII! ................................................. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi építő ipar MŰSZAKI HETILAP. Az Építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett Bizottság és Budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek Ipartestületének HIVATALOS LAPJA. Meghívó. A mű- és középítési szakosztályok hétfőn, április hó 18-án, este 6i órakor ülést tartanak, melynek tárgyai: 1. A budapesti városház elhelyezése dolgában rendezett pályázat bíráló bizottságának jelentése. 2. A földmunkák elszámoló szabályzata. 8. Folyó ügyek, indítványok. Czigler Győző s. k. Sándy Gyula s. k. szakoszt. elnök. szakoszt. jegyző. Jelen számunkban közöljük a Kauser József építésztől tervezett (Budapest, Erzsébet körút 19. számú) épület távlati képét. — Múlt számunkban két alaprajzot adtak. — Jövőre közöljük a magyarázó szöveget és a tervezet többi részét. TARTALOM.: A IV. nemzetközi építész-kongresszus. — Válasz „a magas-vasút“ cikkre. — Vegyesek. — Fővárosi ügyek. — Pályázatok. — Versenytárgyalások. — Hirdetések. A IV. nemzetközi építész-kongresszus.*) 1. Az építőművész hivatása, foglalkozása a gyakorlatban nem éppen a legirigylendőbb. Azok a megmondhatói, akik a szép pálya iránt tanúsított lelkesedésből a művészi ideál elérésére törekszenek. Mindazonáltal nem igen hallunk panaszokat, mert a többség beéri közepes művészi eredményekkel, ha látja, hogy magának a művészetnek kultiválása még a mindennapi kenyér megkeresésére is alig elegendő; vagy hivatalt vállal, vagy pedig a vállalkozás terére lép. De a bajok megvannak és éppen a művészet fellendülése bánja meg, ha mielőbb nem segítünk rajtuk. A bajok oka pedig az, hogy az építésznek, mint tervezőnek, foglalkozása még nagyon fiatal, olyannyira, hogy rendezésére még nem volt elegendő idő. A modern építőművészetet a műkritika nem halmozza el dicséretekkel, s a dekadenciát egységes, helyes vezérlő elv hiányának tulajdonítja. Tisztázzuk tehát az eszméket, mielőtt a javítás gyakorlati terére lépnénk. Az építőművészet színvonalának emelése, valamint az építészek helyzetének javítása érdekében messzire kiható fontosságot kell tulajdonítanunk a nemzetközi építészkongresszusoknak, amelyeken a világ minden tájáról odasereglő építészek a függő kérdéseket a lehető legalaposabban vitatják meg. Az elmúlt év augusztus és szeptember havában tartották meg a negyedik nemzetközi építész-kongresszust Brüsszelben. A rendezés élén a „Société centrale d’Architecture de Belgique“ elnöke Dumortier Valér állott, aki megkeresésemre kétségesen megküldötte a kongresszus tárgyalásairól szóló pontos és kimerítő értesítést. Az elnök úrnak e szíves ténye nélkül talán egyáltalában nem kaptunk volna hírt a fontos tárgyalásokról, mivel Magyarország architektúráját mindössze az osztrákmagyar monarchia hét osztrák építésze képviselte. Szakosztályunk igen tisztelt elnöke megtisztelő felszólításának sietek eleget tenni, amidőn a kongresszuson tárgyaltakat ezúttal kivonatosan ismertetem, nem szaporítva a szót a megnyitás, fogadás és egyéb szórakoztató ünnepségek leírásával. A kongresszuson 334 tag vett részt. Öt napig tartottak a tárgyalások. Dewaele építész, a genti szépművészeti akadémia tanára tartotta a megnyitó előadást, amely velejében három kérdésre felelt meg. Első kérdés: Helyreállítandó régi műemlékek téves megoldásait, szerkezeti hibáit kijavítsuk-e, vagy inkább respektáljuk-e ? Az előadó válasza: A középkor és a renesszánsz különböző korszakait éppúgy jellemzik a szerkezetek, valamint a műformák; nem szabad a két szorosan összefüggő faktort egymástól elszakítani az által, hogy kezdetlegesnek ítélt szerkezeteket kijavítunk, illetőleg modernizálunk, mert ez által kiforgatjuk stílusa jellegéből a műemléket. Második kérdés: Szabad e kiegészítenünk a műemlék befejezetlen részeit? Előadó válasza: Csakis akkor szabad, ha meglevő részletek eléggé épek és kellőleg egyszerűek úgy, hogy a kiegészítésre nézve teljesen megbízható, kétségtelen útmutatásul szolgálhatnak, különben nem szabad. Harmadik kérdés: A restauráló építész kiküszöbölhet-e a műemlék keretébe tartozó részeket, bútorokat, satöbbit, a stílus egységessége jogcímén? Az előadó válasza: Semmi esetre sem. A régi műemlékek legtöbbje egyesíti magában az építés egész ideje alatt egymásra következett stílusokat, s ez a változatosság oly bajt ad a műnek, amelyet föltétlenül elveszít, mihelyt bármely részét is megsemmisítjük. A kongresszus tagjai nem csatlakoztak föltétlenül az előadó nézeteihez. A hosszas és élénk vita eredményeképpen Dumortier elnök kimondja, hogy: Nagy általánosságban az előadó felsorolt elveit és óhajtásait irányadóknak tekinthetjük, azonban mégsem lehet a műemlékek restaulására vonatkozólag általános érvényességű szabályokat felállítani, amelyek bizony esetről-esetre változnak, és mindenkor külön megállapítandók alapos vizsgálódás és meggondolás után. Ezután a kongresszus annak a kívánságának adott kifejezést, hogy gondoskodjék minden állam a területén lévő összes műemlékek jó karban tartásáról és rendszeres feljegyzések alakjában tartsa evidenciában a fölfedezött műemlékeket egy külön e célra szervezett állami nyilvántartó hivatal. Az építészet tanítása volt a kongresszusnak legbőségesebben megvitatott tárgya. Cloquet Louis, a genti egyetem tanára adott elő e tárgyról legelsőbb. A nemzeti tanításnak híve és egész programmott állít össze az építészetnek Belgiumban leendő tanítására vonatkozólag; ez idő szerint ugyanis a belga építészek csaknem kizárólagosan Parisból merítik tudásukat. Az építészet tanításának — úgymond az előadó — *) Felolvasta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályaiban, április 5-én, Komor Marcel.