Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
pn»«CB7l!Wifi! ft pwvj Dr. Dimény Imre miniszter elvtárs nyilatkozata az Erdőgazdaság és Faipar számára Az új gazdaságirányítási rendszer kezdetén lapunk munkatársa néhány kérdéssel fordult dr. Dimény Imre miniszter elvtárshoz, hogy tájékoztassa az Erdőgazdaság és Faipar olvasóit, adjon képet az erdőgazdálkodás és az elsődleges faipar helyzetéről és perspektíváiról. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megalakulásával az erdészet közvetlenül kapcsolódott a mezőgazdaság szervezetéhez és ennek jelentőségéről is tájékoztatást kértünk a miniszter elvtárstól. A mezőgazdálkodáson, illetve az egész népgazdaságon belül milyen szerepre hivatott az erdészet és az elsődleges faipar? — tettük fel az első kérdést. — Népgazdaságunk építésében, jövőjének alakításában az erdészetnek és az elsődleges faiparnak jelentős szerepet kell betölteni. A népgazdaság még több eredményt vár ezen a területen az új gazdaságirányítási rendszerben. Ennek az ágazatnak a közvetlen kapcsolódása a MÉM-en belül a mezőgazdasággal és az élelmezésüggyel új lehetőségeket biztosít az erdészet és az elsődleges faipar műszaki fejlesztése tekintetében, különösen az életképes, vertikális megoldások kiépítésében. Lényegében arról van szó, hogy erdőgazdasági termelésünk a következő időszakban lépést tartson az általános gazdasági fejlődéssel és az ipari fafogyasztás erős növekedése ellenére javítsa meg fagazdálkodási egyenlegünket. Megvan a lehetősége annak, hogy további céltudatos munkával az erdészet és a fafeldolgozó ipar javítsa a növekvő fafelhasználáson belül a belföldi termelésű faanyagok arányát. 1965-ben mennyiségileg 54%-ban fedezte a belföldi termelés a hazai fafelhasználást, 1980- ra mód van arra, hogy ezt az arányt 62—63%-ra növeljük, bár a fafelhasználás mintegy 30%-kal nagyobb lesz. Milyen lehetőségeket lát Miniszter elvtárs az erdészet és az elsődleges faipar további fejlesztésére? — Az előzőekből következik, hogy milyen célkitűzések határozzák meg ezt a munkát. Elkészült az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság számára az az anyag, amely a fakitermelés és a fafeldolgozás tervét tartalmazza az 1970—80-as időszakra. Az erdőgazdálkodásban az erdők területének bizonyos mértékű növelése, az erdők feltárásának folytatása, a fakitermelés, a faanyagszállítás, az erdőművelés további gépesítése központi probléma. E munkák jelentős részéhez minden erdőgazdálkodó szerv, köztük az állami erdőgazdaságok is központi segítséget is kapnak. Sok elgondolást és tervet az állami erdőgazdaságoknak a maguk erejéből kell kidolgozni. Így például saját erejükből kell majd fejleszteniök a további gépesítést, illetve biztosítani a jelenlegi színvonal fenntartását. Jelenleg az állami erdőgazdaságokban az összes kitermelt faanyag 88%-át termelik már géppel. Fontos követelmény, hogy a termelőszövetkezetek területén és az állami gazdaságok erdeiben is célszerűen fejlesszük az erdei munkák gépesítését. Természetesen az ilyen fejlesztésnek az az alapvető feltétele, hogy gazdaságos legyen. Milyen konkrét gazdaságpolitikai intézkedésekkel kívánja a MÉM elősegíteni az erdészet és az elsődleges faipar fejlesztését? — A termelőszövetkezetek az ország erdőterületének 22%-án gazdálkodnak. Magától értetődően a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban nem lehet a főtevékenységtől — a mezőgazdasági termeléstől — elválasztani az erdészeti tevékenységeket. Az erdő és a fafeldolgozó üzem itt a szó szoros értelmében csak melléküzemág lehet; általában az összes előállított értéknek ez az ágazat legfeljebb 3—4%-át képviseli. Az egy termelőszövetkezetre eső átlagos fakitermelés nem éri el a 300 m3-t. Az egyszerű fafeldolgozó üzem gazdaságos munkájának alsó határa 2500—3000 m3 körül van, de lényegesen növekedhet a jövedelmezőség, ha ennél nagyobb kapacitást lehet az üzem számára biztosítani. Ebben a vonatkozásban nagy szerepre hivatottak a ----------------------------------------------------------------------------------EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN A SZERKESZTŐSÉG