Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
z erdészeti ágazatpolitika alapvető jellemvonása az erdők hasznos voltának igazítása a társadalom érdekeihez, a hasznosság bővítése, fejlesztése a társadalmi fejlődéshez, szükségletekhez. Több neves és sok névtelen előd és kortárs fáradságos, hittel teli munkájának e jellemvonásait hordozzák a mai erdők. Mit „tudnak” a mai erdők? Gazdasági értelemben mindenkor a fatermőképesség és a kitermelt fa — más egyéb mellékhozam mellett — mutatja elsődlegesen a társadalom érdekeihez való kapcsolódást. A MÉM Erdőrendezési Szolgálat a hazai élőfakészlet jobb kihasználásának lehetőségeit 2000- ig — mint kitermelési lehetőséget — a következők szerint ítéli meg: 1976—80: 35,7; 1981—85: 39,5; 1986—90: 43,7; 1991—2000: 96,9 millió bruttó m3 A lehetőség azonban csak a feltételek teljesítése útján válik valóra. Az emberi, személyi tér Inyezők továbbképzése; több, jobb szakmunkás, szakvezető, úthálózat, szállítópark-bővítés; új, hatékonyabb gép- és technológiai rendszerek alkalmazása a feltétele, hogy közel négymillió bruttó m3-rel növeljük az előzőhöz képest öt év alatt a kitermelést. Növekedni fog a vékonyfa-hasznosítás, csökkentve a termelési apadékot. Növekszik a kitermelt fa ipari hányada a tűzifatermelés változatlan szintű fenntartása mellett. A véghasználati területek 20 ezer ha-ról 27—28 ezer ha-ra történő növekedése az újraerdősítés gyors és biztonságos technológiai rendjének alkalmazásához vezet Növekedhet-e az erdők területe? Az egészséges szervezet — legyen az akár gazdasági, akár társadalmi — bővülni, növekedni akar. A lehetőséget a környezet teremti meg, meghatározva növekedésének mértékét is. A 15 éves erdészetfejlesztési terv szerint 1975—1990 között 155 ezer ha erdőtelepítést kell számításba venni. Több kényszerítő körülmény arra utal, hogy szükségszerű egy új, százezer hektár nagyságrendű nyárfatelepítési program indítása (15—20 év alatt 15 millió m3 bruttó fahozam). Joggal merül fel a fa energetikai célú hasznosításának lehetősége is. Programunk van akácból 75 ezer ha új erdőtelepítésre és további 75 ezer ha sárjállomány átalakítására, amely 30 év alatt mintegy 24 millió tonna 4 Kcal szénegyenértékű szilárd tüzelőanyagot ad. A telepítés területi lehetőségei adottak, mezőgazdasági marginális területek állnak rendelkezésre. A csemetetermelő kapacitások kiépültek és bővíthetők. Korlátot csupán a pénzügyi lehetőségek állítanak. A közeljövő azt mutatja, hogy az erdőtelepítés, fásítás terén jelentős előrehaladást csak a több pénzügyi forrás és társadalmi erők fokozottabb bevonása jelenthet (vállalati, szövetkezeti, állami, Népfront-aktivisták, KISZ- fiatalok, vadásztársaságok és horgászegyesületek stb.). A tervek 1985-ig 30—50 ezer ha erdőbővítésre teremtenek keretet. A társadalom nem nélkülözheti az erdő „embert megújító” szerepét. Napjainkban lépett be aktívan az erdő a társadalom faluváros szervezeteinek és általában az emberi környezet védelmébe. Folyamatos a beépülése a közjóért, a kultúra, az egészségügy rendszerébe. A most kezdődő tervidőszak társadalmi-politikai kérdése, hogy e téren a lehetőségek teljesebb kihasználásával számoljunk. Van fejlett és továbbfejleszésre alkalmas faiparunk. Az erdő termékeinek gazdasági szerepe és ezáltal társadalmi rangja az ipari feldolgozás útján tovább növekszik. Ma már az ország rendelkezik korszerű fűrészüzemekkel, lap- és lemeziparral, bútor- és épületasztalos-iparral, amelyek alkalmasak a mennyiségi és minőségi követelményeknek egyre növekvő mértékben eleget tenni. A teljesebbé tett fűrészipar mintegy 120 ezer m3 lombos fűrészáru többlet-kibocsátást tesz lehetővé. Új enyvezett lemez term és teriidoszsik küszöbén melő kapacitás létesül. A faforgácslap-termelés 120—170 ezer m3-es növelése elérhető. Az egyes iparágak összefüggő, jól összekapcsolható, hatékonyan működő rendszerének alakítása és továbbfejlesztése a cél. Természetes, hogy ez szinte irányítólag visszahat az alapanyag-termelés milyenségére. Ez alól — akár tetszik, akár nem — nincs más kiút, mint a hozzá való alkalmazkodás. És ezáltal jutunk el — szinte új szintézisben — egy korszerű faanyag-gazdálkodási rendszer megteremtéséhez. A korszerű faanyag-gazdálkodás két erőterét külön is ki kell emelni. Az egyik a nemzetközi termékkapcsolódás. A hazai ipar csaknem felerészben külföldi alapanyagot dolgoz fel. A hazai alapanyagtermelő erdőgazdaság és az elsődleges faipar viszont egyre bővülő mértékben gazdaságosan exportál alapanyagot és félkész terméket, a bútoripar pedig készterméket. Ezáltal belépett a másik nemzetközi értékkapcsolódás: a nemzetközi mércével mért gazdasági hatékonyság. Erre a pályára vezérli át az erdőgazdálkodókat és a faipari szervezeteket az 1979—80-as években kialakított termékforgalmazási közgazdasági és jogi szabályozó rendszer. Milyen követelményeket támaszt a gazdasági-társadalmi környezet a vállalatpo__ __ litikával szemben? A gazdaságpolitika országos irányvonala a hatékonyság és versenyképesség növelése, új, minőséget teremtő tényezőkön alapuló intenzív fejlesztés kibontakoztatása útján halad. Az ehhez való alkalmazkodás (helyesebben: az ezen elvek szerinti élés) elmozdulást jelent a jelen helyzettől. A belföldi keresletet jövedelmezően kielégítő, az exportot gazdaságosan bővítő vállalatok ütemesebben, a termelésüket mérsékelten fejlesztő vállalatok lassabban fejlődhetnek. Ehhez az erőforrások, a személyi állomány minőségi (szakképzettségi), a gép- és a technológiai rendszerek fejlesztésére és .