Fémiparosok Lapja, 1923. augusztus-december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1923-08-10 / 1. szám
Olvasóinkhoz! Hosszú és vesződséggel teljes előkészítő munka után jutottunk el oda, hogy végre a mi saját lapunk hasábjairól szólhatunk ipartestületünk tagjaihoz és mindazokhoz, akiket iparunk sorsa, küzdelmei és fejlődései érdekelnek. Amikor ipartestületi „Értesítőnk" a forradalmi idők alatt megszűnt, a nehéz gazdasági viszonyok között sokáig kellett nélkülöznünk a kari szolidaritásnak ezt az eszközét. Csak 1922 február havában sikerült egy lelkes kartársunk áldozatkészségéből megindítani azt a szaklapot, amely átmenetileg ipartestületünknek is hivatalos szócsöve volt. Lapunk mai száma új címmel, új köntösben, ipartestületünk saját kiadásában és szerkesztésében állította megint iparunk szolgálatába törekvéseink régóta nélkülözött eszközét : a sajtót. Erre a sajtóra az iparosságnak ma nagyobb szüksége van, mint a béke nyugalmas napjaiban. A termelő ipar válságos időket él. Ma ugyan mindnyájan milliomosok vagyunk, ámde a számóriások között egyre jobban összezsugorodnak a gazdasági élet reális értékei. Emellett pénzünk romlásával egyre jobban fogyatkoznak a termelő munka lehetőségei is. Kétszázötvenezer koronás téglával építeni, tízezerszeres árubádoggal tetőt fedni nehéz feladat, pedig — úgy látszik — a nagy iramodásnak még nincs vége. És nem segítenek sem pénzünkön, sem rajtunk az árvizsgáló és uzsorabíráskodási intézmények, a devizaközpont, a behozatali és kiviteli engedélyek és illetékek, adóvalorizációk és lázbeteg gazdasági életünknek sok egyéb bürokratikus megnyilatkozásai sem. Mindez a sok tiszteletreméltó találmány nemhogy elhárítaná a munka szabad erőkifejtésének akadályait, de még inkább lefékezi a termelést. * Abból az útvesztőből, amelybe az ország szekere jutott, csak egyetlen egy kivezető ösvény van. Építeni, alkotni, minél több értéket produkálni! Nemcsak nagyhangú szólamokban, hanem ténylegesen, a nemzeti élet egész gazdasági frontján. Nem rajtunk, az iparosságon, hanem azon a gazdasági politikán múlik ennek a problémának a megoldása, amelyet a kormányzat és a nemzetgyűlés inaugurál. Mi nem tehetünk egyebet, minthogy szakmánk iparosságát a meggyőzés és irányítás erejével tömör egységgé igyekszünk összekovácsolni; nemcsak érdekeinek megvédésére, hanem főleg azért, hogy a nemzeti erők szolidaritásának egy értékes láncszeme legyen. Ennek az irányító és tömörítő munkának szócsöve kíván lenni a mi lapunk is. Oktatni kíván, vezérfonalat nyújtani, amely a mai rettenetesen összekuszált gazdasági viszonyok között kartársainkat rávezeti, mit és hogyan kell tenniök, hogy se a maguk, se a köz érdekeivel összeütközésbe ne kerüljenek. Felvilágosításokat kíván nyújtani a nyersanyagok piaci változásairól, a munkásproblémákról, közterhekről, a remélhető munkaalkalmakról, az ipartestületi és ipari mozgalmakról, szóval mindarról, ami a magyar iparos nézőpontjából érdekkel bírhat. Nem fogunk elzárkózni a tárgyilagos kritika elől sem, amennyiben a termelést érintő kormányzati vagy közhatósági intézkedések a bírálatot provokálják. Ám ez nem azt jelenti, hogy politizálni fogunk. A politika a mi izgalmakkal telített légkörünkben többet árthat, mint amenynyit amúgy is vérszegény termelésünk megbír. A politika a maga szélsőségeivel az elmúlt esztendők alatt csak rombolni tudott Ezeken a romokon kell újra felépíteni porba omlott nemzeti ideáljainkat a nemzeti munkának és a magyar iparosoknak. Ennek a gondolatnak jegyében bocsájtom útjára lapunkat. A Becsei Antal: A FÉMIPAROSOK LAPJA A BUDAPESTI BÁDOGOS, SZERELŐ, FÉMNYOMÓ, LEMEZELŐ, RÉZÖNTŐ, BRONZ- ÉS RÉZMŰVES IPARTESTÜLET : : Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési díj: negyedévre 900 K. Ipartestületi tagok ingyen kapják. .: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 7. Telefonszám.................... 86—20. HIVATALOS KÖZLÖNYE A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: BECSEY ANTAL