Filmtechnika, 1937 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
AZ ELSŐ WIDE-RANGE KÉSZÜLÉK MAGYARORSZÁGON karakterisztikáját pedig az új kívánalmaknak megfelelően fésülik át. Az erősítőt egy olyan berendezéssel egészítik ki, amely a méh, közép és magas hangoknak megfelelő beszéd-frekvenciájú áramokat háromféle típusú hangszóró között megfelelően elosztja. A mély hangok számára a meglévő nagy tölcséres hangszórókon kívül bonuszokat használnak, a magas hangok visszadásához pedig különleges kis hangszórókat, amelyek az egészen magas hangrezgéseket is ki tudják hozni. Érdeklődéssel várjuk ennek a berendezésnek felszerelését, hogy itt Budapesten is legyen egy olyan filmszínházunk, amelynek hangleadása a külföldön már megszokott tökéletes leadással egyenértékű. Televíziós felvétel a Hunniában. Copf Ferenc. A napokban olyan természetű felvételt készítettünk a Hunnia filmgyárban, amely technikai szempontból meglehetősen sok gondot okozott. Az egyik, most készülő német filmünk szövegkönyvében szerepel egy jelenet, hogy két televíziós adó-vevő állomás egymás között közvetítést ad és a leadóhelyiségekben szereplő színészek beszélgetnek egymással, megjegyzéseket tesznek, felelgetnek és közben látják is egymást a vevőhelyiségek vetítővásznain. Mindenekelőtt el kellett készítenünk azt a felvételt, amely az egyik adóhelyiséget és a benne szereplőket ábrázolja, úgyszintén azak a hangját is tartalmazza, akik ebben az adóhelyiségben beszélnek, játszanak és üzennek a másik adónak. Ez a felvétel csak két dologban tért el a megszokott hangosfilm felvételtől: 1. A szereplőknek figyelembe kellett venniük azt az időt, amíg a másik adó szereplői felelnek az üzenetekre. Ezeket a szüneteket azzal töltöttük ki, hogy beolvastuk a szövegnek azt a részét, amely a másik adótól jön. (Tudvalevő, hogy ezt a beolvasott beszédet utólag el lehet távolítani, ki lehet vágni.) 2. Másrészt abban különbözött ez a felvétel a normálistól, hogy a felvevő objektív előtt üvegtárcsát forgattunk, amelyre spirálvonalat rajzoltunk, hogy a televíziós képen is látható és a Nipkow-tárcsára emlékeztető rajzot érzékeltessük. (Feltételeztük, hogy a televízió Nipkow-tárcsás rendszerű.) Miután ily módon az egyik adóról elkészítettüka felvételt, azt normális úton előhívtuk és kopiroztuk, hogy hangos leadásra alkalmassá tegyük. Ezt a filmet használtuk fel a másik adó vevő Helyiség számára. A másik vevőben ugyanis fel kellett vetitílni ír-fölelgető színészeket, azzal a képpel és hanggal együtt, amelyeket ezek a színészek látnak és hallanak. Ugyanakkor pedig őket is fel- 4 Filmtechnika