Fonó-Szövő-Ipar, 1917 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1917-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. Budapest, lesz. január 1.­1. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA EGÉSZ ÉVRE ......................... 12.— K FÉL ÉVRE ............................. 6.— K NEGYED ÉVRE .................... 3 — K MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN FELELŐS SZERKESZTŐ DR VARGA BÁLINT TANÁR TÁRSSZERKESZTŐ PUSKÁS LAJOS MŰEGYETEMI ADJUNKTUS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ­HIVATAL. BUDAPEST. I. KERÜLET.­­ MŰEGYETEM = Új esztendő. „Új esztendő, vígság szerző", mondja a régi ének. Jaj, de lesz az idén az új év épen oly rémes küzdelmek között nyílik meg ott a lövész­árokban s a csatatereken, mint annak idején az elmúlt, az emberirtó öldöklés ádáz dühhel tovább folyik s a béke angyala elérhetetlen ködös magas­ságból búsan tekint le a megvadult emberiségre: szózatát nem hallja meg, nem szívleli meg senki. Az elmúlt év egyéb tekintetben is szomorúságot hozott reánk: elvesztettük nagy királyunkat, dicső fejedelmünket, akinek rendíthetetlen szilárdsága szövetségeseink hűségével s fáradhatatlan munka­erejével párosultan a rettentő küzdelmek között is — Isten segedelmével — a lefolyt év harci ered­ményeit létrehozta, azt a megnyugtató helyzetet, melyben a tudomány, a művészet s az ipar munkája — összébb szorított keretekben ugyan, de még mindig tűrhetően —­ folyhatott. Lapunk lefolyt évi eredményeire visszatekintve, örömmel mondhatjuk, hogy annak színvonala nem csökkent, tartalma nem szegényedett, mert itthon lévő munkatársaink fáradhatatlan buzgalma erőnket fokozta, a csüggedőket lelkesítette, az erőtleneket támogatta. Fogadják érte hálás köszö­­netünket! A jövőbe tekintve, nincs okunk a bizalmatlan­kodásra és csüggedésre. „Hála Isten, minket ht úgy a világ, hogy magyarok", mondja lánglelkű Petőfink. „Félre kis lelkűek, akik mostan is még kételkedni tudtak a jövő felett. Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet!“ Őrzi és őrizni fogja, ha magunk is iparkodunk. Lelkes, daliás új fejedelmünk példája bíztat: mun­kára fel, bátran előre! Munkatársainknak, olvasóinknak, lapunk barátai­nak boldog új esztendőt kívánunk. A szerkesztők. A magyar csipke, írta: Dívaid Kornél. A fonó-szövő művesség fejlődésében az utolsó láncszem a valódi csipke, amelynek két fő faja, a varrott- és a vertcsipke egyaránt, akár mint betét, akár mint szegély merőben díszítő jelentőségű s a szövés technikai fejlődésének tetőpontján a szövetek elhatárolására és foszlásuk megakadályozására szol­gáló hímzés, rojtozás és bogozás helyére lép. Tektonikus szerepe ez utóbbiakkal szemben a csipkének már alig van. Díszítő hatása lenge textúrájával, áttört alapon plasztikusan érvé­nyesülő rajzával annál mesésebb. Simulékonyságá­nál fogva, amely a legkülönbözőbb fajtájú kelmék díszítésére alkalmassá teszi, lengesége ellenére maradandó technikájával, amely kellő bánásmód esetén nemzedékről-nemzedékre biztosítja használ­hatóságát, a csipke a renaissance plasztikus fel­fogásának köszönhető keletkezése óta napjainkig szívósan dacol az ízlés változásával, a divat szeszé­lyeivel s különösen a nők ruháinak mindmáig a legköltőibb szabású ékessége, ruhatáraiknak legin­kább megbecsült kincse. A varrott csipke, mint tudjuk, a fehérhímzés­­ből, jelesül a szálvonással varrott szövött munkák­ból keletkezett, amelyeket már a középkorban is ismertek. Ezeknek két főbb nemét különböztetjük meg. A tulajdonképeni szálvonással varrott munka a len- vagy pamutszövet fonalainak egy irányban való részleges kihúzásában s a megmaradtaknak a mustra szerint csoportokban való összefoglalásá­ban nyilvánul (punto tirato). Ha ily módon a fonalak egy részét haránt irányban is eltávolítják, vagdalásosnak nevezzük a munkát (punto tirato). Minél ritkább a szálvonással varrott és fehér hímzéssel kitöltött fonalháló az alapszövetben, annál inkább közeledik ez a technika a varrott csipkéhez. Ez utóbbi keletkezésének az volt a rugója, hogy a szálvonással varrott munka a szövet fonalai kockás alapjának megfelelően csak a mértani jellegű vagy a mértani megkötött­séggel stilizált díszítést tette lehetővé. És azért Itáliában a XV. század végétől kezdve az áttört díszítésnek szánt helyen a szövetet egészen ki­vágták, a minta alapjául szolgáló hálót más fonállal varrták be s ezt telzés szerinti himzett motívu­mokkal töltötték ki. Vagy, ha szegélyt varrtak ily módon, a minta vázául szolgáló fonalakat karton

Next