Gyógyszerészi Szemle, 1939 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1939-05-27 / 21. szám
306 GY. SZEMLE 1939. Látogatás a szlovák Pozsonyban Irta: Bontha Jenő budapesti gyógyszerész Könyörű napsütéses időben fut ki a vonat a nyugati pályaudvarról és gondolataim, emlékeim már előre Pozsonyban, az ősi koronázó városban vannak. Régi kedves barátaim meghívására végre rászántam magamat, hogy meglátogassam Pozsonyt, ahol fiatalságom legszebb idejét, a tüzérönkéntesi évemet töltöttem. Sok idő nincs az ábrándozásra, éles füttyszó hangzik és amint kipillantok az ablakon, látom, hogy a jelzés Szob állomáskának szólt. Nem áll meg itt a vonat és mintha még büszkébben, sebesebben nyargalna a gőzparipa a gyászos emlékű trianoni volt határállomásunk mellett, mely hála Istennek, mint ilyen, már csak a múlt emléke. Figyeltem az állomásokat, nézem a zöldülő vetéseket, hisz hányszor tettem meg én ezt az utat annak idején. Párkánynána, majd Érsekújvár jön, ahol cigányzene fogadja vonatunkat. Minden úgy van, mint régen. De sajnos nem sokáig. Jön Szene, az új határállomás, utána rövidesen Cseklész. Felszállóak a vonatra a szlovák vámőrök és határrendőrök. Szigorú, ele udvarias vámvizsgálat. Szorongó érzés fog el. Az öszeomlás óta nem jártam még sem Cseh-, sem Szlovákországban. Néhány perc és már kibontakozik a távlatból a XI. század óta fennálló, Mátyás király és Mária Terézia alatt újjáépült, majd a XIX. század elején tűzvész pusztította hatalmas pozsonyi vár. Mindinkább gyönyörű a panoráma. Pozsony város régi gótikus műemlékének, a Szent Márton székesegyházának, a renaissance-kori Orsolya apácák templomának templomtornyai mellett a modern stylben felépült felhőkarcolók és a háttérben a Várhegy tetején az előbb említett nagy kiterjedésű és gyönyörű, félelmetes bástyákkal övezett vár. A vasútállomás teljesen újjáépítve idegenül hat, de jóleső érzéssel hallom innen is, onnan is a magyar szót. Az egykor annyira híressé vált Stefánia (most Stefanik)-úton a város legszebb főutcáján megyek be a városba, amelyet az elmúlt 20 év alatt felépült 4—5 emeletes bérpaloták még fenségesebbé tesznek; itt-ott még a régi világra emlékeztető főúri paloták, majd a legendás hírű Frigyes-főherceg kastély, mely előtt most is kettős katonai őrség áll, sajnos azonban nem a régi monarchia főhercegét és tábornagyát megillető tisztelet jelképéül. Szlovák minisztérium van abban elhelyezve. Az utca rendjét figyelve, egy darabig nem tudtam mi az oka a rendellenességnek, az úttesten hatalmas nyilakkal felrajzolt irányításoknak. Kérdezősködésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy akkor, amikor a német csapatok Pozsonyliget faluból átjöttek és keresztülhaladtak a városon, elrendelték a jobboldalon való közlekedési rendet (Németországban már régóta be van vezetve) és 24 órán belül úgy a villamosok, mint az egyéb járműveknek a közlekedési irányát az ellenkező oldalra tették át. Megállók a Mihály-kapu előtt, amelynek falában elhelyezett csigák a felvonóhíd szerkezetét őrzik és megilletődve szemlélem a Mihály-kapuban 1312 óta fennálló „Vörös-rák gyógyszertár“ régi, patinás portálját, feketére lakkozott kovácsolt vasból remekművű kiképzett feliratát, a középen elhelyezett vörösszínű rák domborművét hatalmas csáp-A sarokház másik oldalán elhelyezett táblák felirata túlnyomóan magyar szövegű. A gyógyszertár tulajdonosa Földes László gyógyszerész (ugyancsak gyógyszerész Imre öccsével egy igazi magyaros vendégszeretettel fogad. Megilletődve lépem át a komor bolthajtású gyógyszertár küszöbét amely a régi vidám önkéntes évemet, és annak száz és száz derűs epizódját idézi fel emlékezetemben. Ugyanis földes gyógyszerészek ugyanezen házban lévő lakásában laktam annak idején. A gyógyszertári laboratórium berendezése és felszerelése az igazi régi gyógyszerészetet eleveníti fel, amikor a laboratóriumban még „laboráltunk“, amikor még „laboratórius“ kollega és „laboráns“ dolgoztak ott. Az officina monumentális régi bútorzata és állványedényzete egy kis gyógyszerészeti múzeum jellegével bír; minden egyes darabja a régi tradíciók méltó és büszke emléke. Ebédhez ülünk, azonban rögtön utána bejelentem, hogy igen udvariatlan leszek, mert az idő rövid és még meg szeretném nézni a város többi részét is, amire kijelentették, hogy egy tapodtat sem engednek egyedül, mert természetesnek tartják, hogy elutazásomig velem maradnak, örömmel vettem igénybe kedves szívességüket, mert így a séta alatt és utána bő alkalmam nyílott felvilágosítást kapni gyógyszerészi vonatkozású szakkérdésekben is. A Belváros minden lépten-nyomon hatalmas fejlődésről tesz tanúságot. Tizenegy emeletes bérpaloták sorakoznak egymás mellett hatalmas köz- kemikáliák, drogok és különlegességek olcsó beszerzési forrása. Simonyi Pál gyógyárunagykereskedése Budapest, V., Jókai-tér 3. Telefon: 114—375, 116 - 244 sz. Reggel 8-tól este fél 6-ig expediál. A pozsonyi „Vörös Rák“ gyógyszertár.