Gyógyszerészi Szemle, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-03 / 1. szám
VII. évfolyam, 1. szám. — A magyar gyógyszerészet független, gazdasági és kulturális hetilapja — Szerkeszti: DR. SZÁSZ TIHAMÉR Budapest, 1942. január 3. Helyzetkép az euyesztendő küszöbén Irta : vitéz Kováts Aladár, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület alelnöke Egy lángoló, nagy világégésben teljes esztendő végére értünk. -Vörösük az ég alja már az új esztendő hajnalán is. Nehéz ilyenkor parciális kérdéseket boncolgatnunk. A ma embere aggódva nézi a holnapot, feszült idegekkel várja a világégés újabb fordulatait, s közben végeznie kell a mindennapi munkáját, rendben kell tartania kis területén a saját ügyeit. Sőt végig kell tekintenie az elmúlt esztendő eseményein, következtetéseket kell levonni belőlük s ugyanakkor körvonalaznia kell az új év tennivalóit is. Az elmúlt esztendőben vettük át az Egyesület vezetését. Amikor az őrségváltás megtörtént, mi — az új elnökség — rendszerváltozást ígértünk, ígéretünket megtartottuk, rendszerváltozást hoztunk. Munkánk eredményét mindenki látja. A tarifaemelés megtörtént. Ha késett is, nem mi tehetünk róla, elvégre azt minden dolgozó kartársnak tudnia kell, hogy a mai történelmi időkben az állami adminisztráció is túl van terhelve és sokkal nagyobb távlatú, sürgős kérdésekkel kell foglalkoznia, mint teszem egy olyan tétellel, amely a mi kis társadalmunk szempontjából igen-igen fontos, de a nagyvonalú állami érdekhalmazok szempontjából csekélység. Ennek ellenére is sikerült a kérdést megoldani s ma már utána vagyunk a következő sikeres taksafázisoknak: 1. a munkadíj 10°/6-os emelése, 2. az első pótdíj megállapítása, 3. vatta-áremelés, 4. szeszes készítmények árváltozása, 5. kötszerek áremelése, 6. pótdíj 482 anyagra. Elintézetlen maradt az edényzet áremelése, amelyre az új esztendőben — hiszem — szintén sor fog kerülni. Az elnökség e kérdést feltétlenül szem előtt fogja tartani s minden erejével azon lesz, hogy itt is sikereket érjen el. Az elmúlt esztendő eredményeiből a takfajavításokon kívül ki kell emelnünk a következőket: 1. átszerveztük — rugalmasabbá tettük — az Egyesületet; 2. az Egyesület irodáját korszerűen átalakítottuk; 3. az Egyesület irodájának adminisztrációs képességét fokoztuk és tökéletesítettük, a korszerű átszervezéssel el tudtuk érni azt, hogy a napi munka zavartalanul folyik, zökkenő nincs,tagjaink várakozás nélkül kapják meg kérdéseikre, a választ.. 4. végiglátogattuk a legtöbb kerületet, mi magunk saját szemünkkel kívántunk meggyőződni azokról a bajokról és sérelmekről, melyek vidéki kartársainkat sújtják s amely ellen elsősorban kívánunk küzdeni; 5. munkába vettük a Különlegességi Árszabást, s reméljük, azt rövidesen megküldhetjük minden tagtársunknak; 6. az előző elnökség rosszul sikerült Formulae Normalesét igyekeztünk a lehetőséghez képest korrigálni és tompítani. Sajnos, ezt nem tudtuk teljesen megoldani, mert egy olyan lehetetlen felépítésű konstrukciót, mint amilyen az volt, a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lehetett megvédeni. Jogtalanságokat, tisztességtelen versenybe ütköző előiratokat, védett nevű készítmények névhasznosítását, jogi naivitásokat és még sok minden mást nem lehet korrigálni. Arra törekedtünk tehát, hogy a tárgyalások során minél több előnyt tudjunk a kar számára kiharcolni; 7. munkánk eredményét a kar bizalommal és ragaszkodással honorálta, amit mutat az, hogy közel 400 új tag jelentkezett, s ma már ott tartunk, hogy tulajdonos kartársaink majd összessége Egyesületünk kötelékébe tartozik. Erre valóban büszkék vagyunk, mert a bizalomnak ezen megnyilvánulása minden köszönőlevélnél többet ér. De a bizalom egyúttal ékes válasz arra a gáncsoskodásra is, melyet egyesek az utóbbi hónapokban megfeszített erővel és erőltetett ellenérveléssel próbáltak az új elnökség útjába állítani. E hét pont — mint látjuk — az elmúlt év tükörképes, a végzett, munka összegezése. . . .. . Mi lesz a feladatunk 1942-ben? Első és legfontosabb — mondhatnánk életbevágó — kérdés vár megoldásra: a gyógyszerészi törvény. A gyógyszerészi törvényről nem kell bővebben beszélnem. Tudjuk mindnyájan azt, hogy az 1876 : XIV. tc. rendelkezései elavultak s az azóta megjelent számtalan rendelet útvesztőjében eligazodni egyszerűen lehetetlenség. Ez azonban még a legkisebb hiba. A legfontosabb és az utódok által felbecsülhetetlen étékű alkotása az új törvénynek: a) a kamara, b) a nyugdíjintézet, c) a kozpótlékos fizetőpénztár felállítása. Mindháromra szükség van, mégpedig életbevágó sürgősséggel. Ez a három intézmény sok olyan függő kérdésre kell hogy rátegye a megnyugtató Ament.