Honi Ipar, 1914 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1914-01-01 / 1. szám
Alb évf. 1. szám. éptflyt- január 1. IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KER., KIRÁLY UTCA 34. SZÁM. HELYI ÉS INTERURBÁN TELEFONSZÁM 61 55. FELELŐS SZERKESZTŐ: SUGÁR OTTÓ GYÁRFÁS OSZKÁR TÁRSSZERKESZTŐ: ELŐFIZETÉSI ÁR: Évre............ 16 kor. ! Fél évre ...... 8 kor. | Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. " Gyárosaink karácsonyi sirámaiban■nagy szerep jutott a munkásviszonyok miatt való panaszoknak. És ezek voltak a legkeserűbbek. A kül- és a belpolitikai bonyodalmak valamint a pénzválság tekintetében némelyek mégis remélik a közeli kibontakozást, sőt szabad szemmel látják is már a javulás tüneteit. De a munkásviszonyok alakulása csak csüggedést váltott ki a lelkekből. A munkásbiztosító pénztár állapotai tarthatatlanok, a sztrájkokban és bojkottokban mindjobban előtérbe lépnek a hatalmi kérdések ; az amerikázás és a sabotage járvánnyá fajul; a szociális harcok elmérgesedése és elvadulása a legsúlyosabb aggodalmakat gerjeszti: ezt a bús nótát hallottuk számos változatban. Mikor újév napján a miniszterelnök,aki elsősorban felelős a történelem előtt az ország sorsáért, akinek tehát legjobban kell éreznie a nemzet bajait, a kormánypárthoz intézett beszédében szemlét tartott az országot izgató bajok ■és kérdések felett, ő is a munkásviszonyoknak juttatta a legelőkelőbb helyet. Beszélt elsősorban a parlament munkaképességéről, amely legközvetlenebbülérdekelte a hallgatóit. Áttért azután a véderő fejlesztésére, amelytől a most lezajlott események után a »lenni vagy nem lenni« problémája van függővé téve. Elmélkedett a nemzetiségi kérdésekről, amelyek már-már a kard élére voltakállítva. Majd a gazdasági helyzetről »a legsötétebb aggodalmakkal« nyilatkozott ; beszélt arról, hogy »a meglevő erőket az összeroskadástól kell megvédeni« ; kijelentette, hogy »a kormánynak minden lehetőt meg kell tennie az ipari pangás megszüntetésére«, ahol »a legfontosabb feladatok egyike lesz módot nyújtani a beruházási akcióknak fennakadás nélkül való folytatására«. A jövő »legfontosabb törvényhozási feladatairól« szólva, a közigazgatás reformjáról mondta el nézeteit. És amikor gróf Tisza István így egymásután tárgyalta a nemzetet izgató kérdéseket, újévi beszédének befejező részét, a »nunc venio ad fortissimum« módszerénél fogva azoknak a kérdéseknek szentelte, melyek az ipari munkásosztály sorsával függnek össze. Ezeknek a kérdéseknek sürgős aktualitást tulajdonít a munkásbiztosító pénztár »tarthatatlan állapota« miatt. Elmondja, hogy ez az intézmény óriási terheket ró az iparra, emellett olyan apparátust képez, amelynél hiányzik az állami szervezet fegyelme, mely nélkülözi az önkormányzat előnyét is, mert »senkitől sem függ, senkivel szemben igazi felelősséggel nem tartozik«, szóval »a bürokráciának és az önkormányzatnak hátrányait egyesíti magában.« Ezeket a bajokat, a mai helyzet mellett, »elviselhetetlenek«-nek minősíti, úgy, hogy azokkal a kormánynak »a legsürgősebben kell majd foglalkoznia«. De utal arra, hogy itt nem lokális hiányosságokról van szó, hanem az egész szervezet betegségéről és hogy a munkásbiztosító pénztár ilyetén állapota »belekapcsolódik a szociális kérdések egész komplexumába«. A kormány tehát arra törekszik, hogy a munkások zöme önkormányzatilag biztosítsa magát, hogy a munkások önkormányzati szervei karolják fel nemcsak az összes biztosítási ügyágakat, hanem a munkások kulturális és jóléti törekvéseit, sőt a harcra irányuló törekvéseiket is. A miniszterelnök nézete szerint a munkások önkormányzati szerveinek nyíltan, bevallottan, a törvény által biztosított lehetőség keretében, de a törvényben szabályozott felelősség mellett foglalkozniok kell majd a sztrájk kérdésével is. Gróf Tisza István nézete szerint csak akkor nézhetünk megnyugvással hazai iparviszonyaink jövő fejlődése elé, ha egyfelől nyíltan elismerjük a munkásoknak azt a jogát, hogy összebeszélés útján szervezkedjenek a munka megszüntetésére és a munkamegszüntetés presszionális eszközével igyekezzenek sorsukon javítani és ha másfelől megfelelő sztrájktörvénynyel a mások jogait, a mások szabadságát sértő visszaéléseket megtoroljuk, »ha a sztrájkmozgalom vezetőire kellő jogkör mellett kellő felelősséget is ruházunk«. A kellően szervezett, kellően szabályozott, a maga szabad mozgásában biztosított helyzetbe jutott, de amellett kellő felelősséggel is körülvett szakszervezetben látja a miniszterelnök a munkások jövő önkormányzatának helyes típusát. A miniszterelnök tehát a sztrájktörvény mielőbbi megalkotását helyezi kilátásba. És miután ezt azzal hozta szóba, hogy a munkásbiztosítási törvény revíziója »belekapcsolódik a szociális kérdések egész komplexumába« — méltán föltehetjük, hogy a kilátásba helyezett sztrájktörvény széles alapon igyekszik majd megteremteni iparunk fejlődésének előfeltételeit. Ezek azonban nagyon sokfélék és sok munkát igényelnek, így pl. a legfontosabbak egyike a tarifaszerződések rendszerének legszélesebb körű meghonosítása. Sokan most gúnyosan beszélnek erről az »arkanum«-ról, melyszerintük máris kuruzslószernek bizonyult, mert több esetben, mondjuk sok esetben, a munkások »fütyültek« a tarifaszerződésekre. Nincs statisztikai kimutatásunk erről a »sok« esetről. De arról hivatalos kimutatás van, hogy 1911 végén Németországban 10.520 tarifaszerződés volt érvényben, amelyek 183.232 munkaadót és kerek számban másfélmillió munkást köteleztek. Ezeket a tarifaszerződéseket az élet, a szükség, a munkaadók és a munkások érdeke teremtette meg. De a törvényhozások lomha, nehézkes gépezete nem tartott lépést az élettel, nem adta meg annak a tömérdek tarifaszerződésnek az intézményes jelleget, pedig az a tízezer szerződés másfél millió munkásnak Kormányprogramm a szociális békéről* essz* HAIDEKKER SÁNDOR sodronyszövet-, fonat- és kerítés-gyára BUDAPEST, VIll. kerület, Üllői út 48/23. szám. Minták és árajánlatok kívánatra díjmentesen küldetnek. ■ b ■ ■ Készít mindennemű sodronyszöveteket és fonatokat gazdasági és gyári célokra. Sodronykerítéseket kovácsolt vaskerettel és anélkül, mindenféle kivitelben.