Az Illatszerész, 1925 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 150000,1/2 évre 80000, V/ évre 45000 K KÜLFÖLDRE 100°/6-KAL DRÁGÁBB. FELELŐS SZERKESZTŐ: A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES, HIVATALOS LAPJA DR.VIDACS GYULA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 70 TELEFON : JÓZSEF 60—60 U.6-IGL Hirdetések ára belföldi hirdetők részére milliméter soronként a hirdetések között 2500 K, szövegoldalon 8200 Kjt/fp továbbá a mindenkori nyomdai pótlék. Külföldi hirdetők részére külön dijszabás 1v Újév. Koss TI írta : Ángyán Béla, a Magyar Illatszer- és Háztartási Cikk Kereskedők Országos Egyesülete elnöke. Megint eltelt egy év. A boldog békében szinte nyomtalanul suhant el az egyik év a másik után. Mi kereskedők nyugodtan kalkuláltunk, hozattuk az árut a termelő helyről, hiszen volt elég úgy, hogy hosszú lejáratú hitelre is annyit kaphattunk, hogy oly nagy mennyiséget nehéz lett volna eladni. Megvoltak akkor a megszokott beszerzési forrásaink, amelyek az eladásnál hozzánk igazodtak és bár az elért nyereségek szinte filléresek voltak, az üzlet mégis a maga nyugodt folyásában hozott annyit, hogy tisztességesen megélhettünk és a kereskedő családok megelégedettek voltak , gyarapodtak is. A nyugodt, lázas izgalmak nélküli életmód nem merítette ki az idegek munkáját, az idő akkor is haladt, talán gyorsabban is, mint ma és mégis alig vettük észre, ha lepergett az év, a régi jó helyett ugyanolyan jobb évet vártunk, amely legtöbbször be is következett. Azóta nagyon megváltozott minden. Megboldogult Bánffy Dezső mondta, hogy megnehezült az időjárása felettünk. Sohasem hittük, hogy az egykori miniszterelnök szavai valaha oly találók lesznek. Mi kereskedők sok válságon mentünk által a lefolyt évtized alatt. Már az 1914. év gazdasági válsággal kezdődött és az év derekán vette kezdetét a nagy véres világégés, amely nemcsak erkölcsileg, de gazdaságilag is tönkretett mindent. Ebből a világégésből a tisztességes kereskedelem megtépázva, lerongyolva került ki. A háború szülte konjunkturális üzletek leginkább csak azoknak vált hasznukra, akiknek veszíteni valójuk nem volt és a kereskedelem terén kalózkodtak. A megtépázott tisztességes kereskedelem, amely a reális számítások alapján állott, vagy teljesen elterült a küzdőtéren, vagy gazdaságilag annyira visszafejlődött, hogy a háború, forradalom és a mindent kifosztó kommunizmus után újra ott kezdhette, ahol valamikor kezdte. Segítőtárs volt az infláció, pénzünk tartós elértéktelenedése, amely csalóka látszatokkal azt mutatta, hogy a kereskedelem virágzik és hogy a kereskedők vagyonosodnak. Ebben a konjunkturális időben a kereskedők zöme is azt hitte, hogy tényleg gazdagodik és kevésnek jutott eszébe, hogy a sok nullája milliós papírkorona vagyonokról lekaparja az infláció által rárakott nullákat, mert így meglátta volna a valót , az ösztövér fiktív aranykoronákat, amelyek megmutatták volna, hogy a kereskedelem vagyonállaga a békebelihez képest nagyon megfogyatkozott. A konjunkturális idők nagy számsorai annyira szemfényvesztők voltak, hogy sok kereskedőben felkeltették a reményt, hogy a rózsaszínű látókör örökké ilyen marad. Az 1924. évnek kellett elkövetkeznie, hogy mindenkit kiábrándítson. A valuta ugyan rosszabbodott az év elején, de mintha a stabilitás előszele lengedezett volna már, az egész magyar társadalom kereseti lehetőségei, még a szanálási programm előtt leromlottak és ezzel egyidejűleg a kereskedők üzleti forgalma megcsappant és a konjunkturális hasznok reményében vásárolt felhalmozott áruraktárak nem tudtak vevőre találni, mérhetetlen nagy gondot okozván gazdáiknak, kiknek egyike-másika a kezdő krízis áldozatává lett. A bajt mindig újabb bajok követik. A krízis megkezdődött és az állami szanálási programm következtében súlyos kényszerkölcsönnel terhelték meg a kereskedelmet, majd az elmaradt és folyó adók és egyéb közterhek hosszú sora követte ezt. Egyszerre jelentkezett a kereskedelemben a tőkehiány és a legtöbb helyen a fizetési zavarokban mutatkozott. A gazdasági viszonyok ily állapotában, amikor a kereskedelem a fojtó pénztelenség következtében vergődik, távozik az 1924-ik év, hogy helyet engedjen az új esztendőnek, amely máris súlyos gazdasági betegséggel terhelten jelenik meg. Nem látunk nagyon sötét szemmel, ha azt mondjuk, hogy a jövő év katasztrofálisnak ígérkezik a magyar kereskedelemre nézve. A korábbi gazdasági elzárkózás, valamint a helytelen gazdasági politika kelevényei fel fognak fakadni és a kereskedelem exponensei közül sok áldozatot fognak kivánni. Bár sötét ködös az égboltozat és a köd a földre ereszkedik légzési nehézségeket okozva, mégis reménykedve szállunk a nehézségek tömkelege elé, mert van egy halvány fénysáv, mely sejtetni engedi, hogy a magyar kereskedelemnek fel fog még virradni és ez a kereskedelem szabadsága. Az 1925. év elején lehullanak a korlátok, kivitel és behozatal szabaddá lesz és újra felvehetjük az összeköttetést a szomszéd államokbeli testvéreinkkel, kiket tőlünk az önkény választott eddig el, megnyílnak a határok és a magyar kereskedelemnek lehetőség adódik valamit visszahódítani régi vevőköréből. Nem szabad tehát csüggednünk és hogy ez mihamarabb bekövetkezzék, azon minden magyar kereskedőnek hazafias kötelessége teljes tudásával dolgozni. Én bízom a magyar kereskedőkben, mert a magyar életrevalóság, szorgalom és találékonyság jó tulajdonságaival rendelkeznek, egyedül a kormánynak kellene néha segédkezet nyújtani boldogulásukhoz, nem pediglen százféle kereskedelemellenes rendelettel gátolni tevékenységüket. Csak azon ország boldog, ahol virágzó kereskedelem van, mert ott mindenkinek megvan a kereseti lehetősége. Egy szebb és jobb jövő reményében üdvözlöm tisztelt kereskedőtársaimat az 1925. év küszöbén. Adja az ég, hogy az 1925. évben a magyar illatszerkereskedelem öszszességének igazi boldog új éve kezdődjék.