Iparegészségügy, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-01 / 1. szám
1904. Iparegészségügy megszüntetni nem lehetett. És ily eredménytelen maradt az az eljárás is, amikor a száj és orr elé megnedvesített szivacsot aggattak a munkások. És pedig azért, mert, ha nem szorosan kötötték arczukra a szivacsot, akkor a nyíláson át a por még mindig behatolt a lélegző utakba, hogyha pedig szorosan az arczukhoz erősítették, akkor meg a hőség folytán keletkező meleg vízgőzök akadályozták őket munkájukban. Tél idején meg pláne megfagytak ezek a kilélegzés folytán a szivacsban meggyűlt vízgőzök és ezáltal okoztak alkalmatlanságot a kőiparosoknak. Ám az összes óvóeszközök közül, amelyeknek hivatása a por visszatartása, legalkalmasabbak mégis csak a respirátorok. De természetesen csak akkor, ha jól hozzásimulnak az archoz, ha a lélegzést nem akadályozzák és ha nem kellemetlenek. Bár csak fogyatékosan, de mégis találhatók ilyenek. És ha mégsem használják ezeket az iparosok, ennek okát csak abban kereshetjük, hogy a munkások könnyelműek és a kényelemért, a látszólagos kellemetlenségért készek feláldozni egészségüket és életüket. A kőfaragók egészségének fenntartását, életük meghosszabbítását lényegesen elősegítjük azzal, ha munkaidejüket megszabályozzuk. Több oldali kutatások mutatták ki, hogy hét, legfeljebb nyolcz órai munkaidőnél többet a kőfaragóknak dolgozniuk nem szabad, az inasoknak pedig hat órán túl a munkát megengedni nem lehet. Bármennyire elismerjük is azonban, hogy a kőfaragókat foglalkozásuk mennyire gátolja életükben és egészségükben, mégis ki kell azt is jelentenünk, hogy igen sok esetben lényegesen maga az a káros életmód, amit a kőfaragók folytatnak, idézi elő a betegségeket. Statisztikai kimutatások igazolják, hogy a kőfaragóknak majdnem a háromnegyed része túlságosan iszik. Hogy pedig e mértéktelen szeszélyezet még a legerősebb emberi organizmust is tönkreteszi, úgy hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem. H I R E K. A fiatal munkások védelme. Fontos fejezete ez a szociális törvényhozásnak. Védeni kell a fiatal munkást, hogy rendes fejlődésében sem a testét, sem a lelkét ne akadályozza a túl korai megerőltetés és a kenyérkereset. Igaz, sokszor kétélű fegyver a fiatal munkás ezen védelme. Egy felsőmagyarországi gyufagyárban találtam egyszer egy 14 éves fiút foglalatoskodni. A fiú keveset dolgozott magában a gyárban, leginkább csak segített, küldték ide és oda, de végre is csak a gyufagyárban volt alkalmazva. Ha esetleg a csomagolóhelyiségben egyik-másik leány beteg lett, alighanem őt állították oda segíteni. Szép fizetése volt. Napi 40 kv. Nagyon sok ez kérem, amikor a férfimunkásnak sincsen több, mint 1 frt. De végre is gyufagyárban nem tűrhető egy 14 éves fiú, hát ki kellett tiltani. És mi történt vele ? Apja duhaj, lump, akitől csak rosszat tanulhatott, anyja korán öregedett beteges aszszony volt, valamennyien a legnagyobb nyomorúságban. A fiú mehetett máshova dolgozni, pedig olyan jó helyet, mint abban a gyufagyárban, bizonyára nem kapott sehol. Jobban mondva munkát egyáltalán nem kaphatott máshol, nem olyan bőséges nálunk odafent az alkalom reá. íme, milyen nehéz sokszor a fiatal munkás védelme. Mennyire óvatosnak kell lennünk, hogy csupa emberszeretetből ne üssünk mélyebb sebet, mint amilyet gyógyíthatunk. Hanem azért van ezen a téren tenni való elég. Itt van mindjárt a következő : Az őszkor valamikor nagy csődületet láttam az utczán, nemsokára az embergomolyagból kifutott valami betévedt falusi kutya és utána hagy örömrivalgás között egy 14—15 éves sintér-suhanc. Elől a menekülő állat, utána az üldöző fiú. A kutya és az ember között valami évezredek nevelte barátságos viszony áll fenn; híres tudósok ebben annyira mennek, hogy azt mondják, hogy az emberevés és kutyaevés a kannibalizmusnak csak egy-egy foka. Nincsen állatkínzás, amely annyira rút, mintha egy kutyát kínoznak, a gyepmester működése pedig egy utálatos állatkínzás. Nem hiszik kérem, mennyire érzem át, hogy az a 14—15 éves fiú milyen durva, milyen kegyetlen, hogy fiatal szívében a fájdalom nyoma sem mutatkozott, midőn a kutyát üldözte. Védeni kellene a gyermek lelkét, nehogy anynyira eldurvuljon. És az ebben az esetben lehetséges, hiszen hatósági kezekbenvan gyepmesteri intézmény. Egyéb se kell, mint kimondani, hogy ezután idősebb, de 20 évnél semmiesetre sem fiatalabb ember, ezt az amúgy sem igen nagyon szimpatikus foglalkozást ne űzhesse. — Kinevezések. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter az 1904—1906. évek tartamára a zalathnai m. kir. állami kőfaragó- és kőcsiszoló ipari szakiskola felügyelő-bizottságának elnökévé Molnár Károly m. kir. főerdészt, tagokká pedig Csiky János r. k., Montan Gyula gör. kath. főesperest, dr. Szontagh Adolf bányafőorvost, Paul Péter birtokost, Walter József ev. ref. lelkészt és Kurovszky Zsigmond kir. főmérnököt eddigi tevékenységük elismerése mellett nevezte ki. Állami kedvezmények. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a m. kir. pénzügyminiszter hozzájárulásával az 1899. évi XLIX t.-c.-ben meghatározott állami kedvezményeket .Pyrisolitht villamos szigetelő testek gyára r. t. budapesti szigetelő testeket előállító gyára részére az 1902. évi aut. hó 1-től számítandó 7 (hét) évre; a Schmidt és Perlfaszter cég karánsebesi faszeggyára részére az 1901. évi október hó 1-től számítandó 10 (tiz) évre; a Blau és Lukács budapesti cégnek az erzsébetfalvi közműhelytelepen elhelyezett villamos felszerelési cikkeket előállító ipartelepe részére az 1903. évi január 1-től számítandó 5 (öt) évre ; Kronner Péter és társai nagydisznódi gyapjúfonó ipartelepe részére az 1902. évi január hó 1-től számítandó 5 (öt) évre engedélyezte ; a Pozdech József utódai budapesti cég lópatkógyártási üzemága részére az 1900. évi junius hó 5 étől számított 5 évre engedélyezett és Thury Ferenczre átruházott állami kedvezményeket, Pozdech József utódai Thury Ferencz részvénytársaság budapesti cégre ugyanezen időtartamra átruházta; az Erdélyi szász gazdasági egyesület által szövetkezeti alapon létesített veresmarti vajgyár részére 1902. évi április hó 20-ától, a kürpödi vajgyár részére az 1902. évi május 27-től, a nagy-ekemezői vajgyár részére az 1902. évi augusztus hó 1-től, a nagysinki vajgyár részére az 1902. évi december hó 1-től számítandó 5 (öt) évre engedélyezte; a Lewith és Weigner első árvái szövőgyár cég háziipari válla. 9. oldal lEITTNER és RAUSCH Budapest, Flndrássy út 8. Műszaki, gazdasági és szerszám-nagykereskedés. Malomkőgyár. WV Ajánlják szerszámaikat az összes iparágak részére, csupán elsőrangú kiváló minőségben, jutányos árakon. Malomberendezések. Malomkövek. Munkagépek. Üzemanyagok. Szíjak. Védőszemüvegek. Mentőszekrények. MT Árajánlatokkal kívánatra szívesen szoglálunk. TV ®