Iparegészségügy, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. Ipareg­észségügy megszüntetni nem lehetett. És ily eredménytelen maradt az az eljárás is, a­mikor a száj és orr elé megnedvesített szivacsot aggattak a munkások. És pedig azért, mert, ha nem szorosan kötötték arczukra a szivacsot, akkor a nyíláson át a por még mindig behatolt a lélegző utakba, hogyha pedig szorosan az arczukhoz erősítették, akkor meg a hőség folytán keletkező meleg vízgőzök akadályozták őket munká­jukban. Tél idején meg pláne megfagytak ezek a kilélegzés folytán a szivacsban meggyűlt vízgőzök és ezáltal okoztak alkalmatlanságot a kőiparosoknak. Ám az összes óvóeszközök közül, amelyeknek hivatása a por visszatartása, legalkalmasabbak mégis csak a respirátorok. De természetesen csak akkor, ha jól hozzásimulnak az arc­hoz, ha a lélegzést nem akadályozzák és ha nem kellemetlenek. Bár csak fogyatékosan, de mégis találhatók ilyenek. És ha mégsem használják ezeket az iparosok, ennek okát csak abban kereshetjük, hogy a munkások könnyel­műek és a kényelemért, a látszólagos kellemetlen­ségért készek feláldozni egészségüket és életüket. A kőfaragók egészségének fenntartását, életük meghosszabbítását lényegesen elősegítjük azzal, ha munkaidejüket megszabályozzuk. Több oldali kuta­tások mutatták ki, hogy hét, legfeljebb nyolcz órai munkaidőnél többet a kőfaragóknak dolgozniuk nem szabad, az inasoknak pedig hat órán túl a munkát megengedni nem lehet. Bármennyire elismerjük is azonban, hogy a kőfaragókat foglalkozásuk mennyire gátolja életük­ben és egészségükben, mégis ki kell azt is jelente­nünk, hogy igen sok esetben lényegesen maga az a káros életmód, amit a kőfaragók folytatnak, idézi elő a betegségeket. Statisztikai kimutatások igazolják, hogy a kőfaragóknak majdnem a háromnegyed része túlságosan iszik. Hogy pedig e mértéktelen szesz­élyezet még a legerősebb emberi organizmust is tönkreteszi, úgy hiszem, nem kell bővebben fej­tegetnem. H I R E K. A fiatal munkások védelme. Fontos fejezete ez a szociális törvényhozásnak. Védeni kell a fiatal munkást, hogy rendes fejlődésében sem a testét, sem a lelkét ne akadályozza a túl korai megerőltetés és a kenyérkereset. Igaz, sokszor kétélű fegyver a fiatal munkás ezen védelme. Egy felsőmagyarországi gyufagyárban találtam egyszer egy 14 éves fiút foglalatoskodni. A fiú keveset dolgo­zott magában a gyárban, leginkább csak segített, küld­ték ide és oda, de végre is csak a gyufagyárban volt alkalmazva. Ha esetleg a csomagoló­helyiségben egyik-másik leány beteg lett, aligha­nem őt állították oda segíteni. Szép fizetése volt. Napi 40 kv. Nagyon sok ez kérem, amikor a férfi­munkásnak sincsen több, mint 1 frt. De végre is gyufagyárban nem tűrhető egy 14 éves fiú, hát ki kellett tiltani. És mi történt vele ? Apja duhaj, lump, akitől csak rosszat tanulhatott, anyja korán öregedett beteges asz­­szony volt, valamennyien a legnagyobb nyomorúságban. A fiú mehetett máshova dolgozni, pedig olyan jó helyet, mint abban a gyufagyárban, bizonyára nem ka­pott sehol. Jobban mondva munkát egyáltalán nem kaphatott máshol, nem olyan bőséges nálunk odafent az alkalom reá. íme, milyen nehéz sokszor a fiatal munkás védelme. Mennyire óvatosnak kell lennünk, hogy csupa ember­­szeretetből ne üssünk mélyebb sebet, mint a­milyet gyógyíthatunk. Hanem azért van ezen a téren tenni való elég. Itt van mindjárt a következő : Az őszkor valamikor nagy csődületet láttam az utczán, nemsokára az embergomo­­lyagból kifutott valami betévedt falusi kutya és utána hagy örömrivalgás között egy 14—15 éves sintér-suhanc. Elől a menekülő állat, utána az üldöző fiú. A kutya és az ember között valami évezredek nevelte barátságos viszony áll fenn; híres tudósok ebben annyira mennek, hogy azt mondják, hogy az emberevés és kutyaevés a kannibalizmusnak csak egy-egy foka. Nincsen állatkínzás, amely annyira rút, mintha egy kutyát kínoznak, a gyep­mester működése pedig egy utálatos állatkínzás. Nem hiszik kérem, mennyire érzem át, hogy az a 14—15 éves fiú milyen durva, milyen kegyetlen, hogy fiatal szívében a fájdalom nyoma sem mutatkozott, midőn a kutyát üldözte. Védeni kellene a gyermek lelkét, ne­hogy any­­nyira eldurvuljon. És az ebben az esetben lehet­séges, hiszen hatósági kezekben­­van gyepmesteri intéz­mény. Egyéb se kell, mint kimondani, hogy ezután idősebb, de 20 évnél semmiesetre sem fiatalabb ember, ezt az amúgy sem igen nagyon szimpatikus foglalkozást ne űzhesse. — Kinevezések. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter az 1904—1906. évek tartamára a zalath­­nai m. kir. állami kőfaragó- és kőcsiszoló ipari szakiskola felügyelő-bizottságának elnökévé Molnár Károly m. kir. főerdészt, tagokká pedig Csiky János r. k., Montan Gyula gör. kath. főesperest, dr. Szon­­tagh Adolf bányafőorvost, Paul Péter birtokost, Walter József ev. ref. lelkészt és Kurovszky Zsigmond kir. főmérnököt eddigi tevékenységük elismerése mellett nevezte ki. Állami kedvezmények. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a m. kir. pénzügyminiszter hozzájárulásával az 1899. évi XLIX t.-c.-ben meghatározott állami kedvezményeket .Pyri­­solitht villamos szigetelő testek gyára r. t. budapesti szigetelő tes­teket előállító gyára részére az 1902. évi aut. hó 1-től számítandó 7 (hét) évre; a Schmidt és Perlfaszter cég karánsebesi faszeg­­gyára részére az 1901. évi október hó 1-től számítandó 10 (tiz) évre; a Blau és Lukács budapesti cégnek az erzsébetfalvi köz­­műhelytelepen elhelyezett villamos felszerelési cikkeket elő­állító ipartelepe részére az 1903. évi január 1-től számítandó 5 (öt) évre ; Kronner Péter és társai nagydisznódi gyapjúfonó ipartelepe részére az 1902. évi január hó 1-től számítandó 5 (öt) évre engedélyezte ; a Pozdech József utódai budapesti cég lópatkógyártási üzemága részére az 1900. évi junius hó 5 étől számított 5 évre engedélyezett és Thury Ferenczre átru­házott állami kedvezményeket, Pozdech József utódai Thury Ferencz részvénytársaság budapesti cégre ugyanezen időtar­tamra átruházta; az Erdélyi szász gazdasági egyesület által szövetkezeti alapon létesített veresmarti vajgyár részére 1902. évi április hó 20-ától, a kürpödi vajgyár részére az 1902. évi május 27-től, a nagy-ekemezői vajgyár részére az 1902. évi augusztus hó 1-től, a nagysinki vajgyár részére az 1902. évi december hó 1-től számítandó 5 (öt) évre engedélyezte; a Lewith és Weigner első árvái szövőgyár cég háziipari válla­­. 9. oldal lEITTNER és RAUSCH Budapest, Flndrássy­ út 8. Műszaki, gazdasági és szerszám-nagykereskedés. Malomkőgyár. W­V Ajánlják szerszámaikat az összes iparágak részére, csupán elsőrangú kiváló minőségben, jutányos árakon. Malomberendezések. Malomkövek. Munkagépek. Üzem­anyagok. Szíjak. Védő­szemüvegek. Mentőszekrények. MT Árajánlatokkal kívánatra szívesen szoglálunk. TV ®

Next