Iparvédelem, 1916 (12. évfolyam, 1-3. szám)
1916-05-01 / 1. szám
2 IPARVÉDELEM 1916. — 1.sz. Előbb a főkapitány borzadt meg az új divat, a fényűzés és lumpolások bűnös erkölcstelenségén. Éjfél után 1 órától tilos a tivornyázás. A szegény kávésok és egyéb lumptanyák nyomorgó tulajdonosai a belügyminiszterhez fordultak. úlagkapták a jóleső választ : nem a kávésokat kívánta a tilalom károsítani, hanem gátat vetni a lumpok tivornyázásának, a hejehnjának, a pazarlásnak és a vele járó erkölcstelenségnek. A lumpokat fékezni, nem pedig a kávésokat károsítani célja a rendeletnek. Ez az egyik nagy rémület, amely izgalomba hozta az új társadalmat. De megjött a másik rémület a divatkereskedők és egyéb konfekcionált áruk kereskedői körében. Félre a drága női ruhákkal, a 100 koronás cipellőkkel, a 20 méteres finom posztós divattal, a titkos utakon ellenségeink országából hozzánk csempészett extrafájú fényűzést ,sok mindenfélével. Tilos aranyunkat foszló, ronggyá szakadó vacakért cserébe adni, mert hazaáruló, aki most olyan cikket hozat a külföldről, melyért arannyal kell fizetni. Vége tehát a párisi forrásnak, amely a német tengeralattjárók titkos utainál is biztosabb csatornáion át jutott hozzánk, vígan csörgedezve. Ez mind nem volt elég. A régi, tehát nem a szemétdombról a pénzeszsákon felmászott, úri osztálynak hölgyei megsokalták a pazarlást. Egyszerű, olcsó és a kelmével takarékoskodó divatnak megteremtésére ligát szerveznek. Ez a legnagyobb rémületet keltette a kereskedők körében. Mit csináljanak a nyári legdrágább és legújabb divatkelmékkel és «párisi modell» ruhákkal? Tsem a kereskedőket, hanem a pazarlókat, a hazaáruló fényűzőket akarja megregulázni a mozgalom. Ez pedig időszerű, mert még az ökölcsapás sem lovagiatlan figyelmeztetés azoknak, akik a nemzetnek a végsőig menő véráldozat készsége idejében pazarolni, fényeskedni,dorbézolni és fényes nappal kihívólag viselkedni merészelnek. A «Magyar Védő Egyesület» évekkel ezelőtt indított mozgalmat a helyes, ízléses, olcsó és honi termékek fölhasználásával mégis ideális szépségű női divat mellett. Ifj. Gonda Béla tagtársunk nem egy alkalommal igyekezett felolvasások révén meghódítani ez eszmének a magyar asszonyokat, sőt a helyes, művészileg is ízléses divatról külön könyvet is írt. Tartottunk üléseket az illetékes kereskedők és iparosok bevonásával olyan «divatkiállítás» megteremtése érdekében, melynek révén a divatot a nemzeti termeléssel kapcsolatba lehet hozni emellett olcsó, ízléses és a kelmével takarékoskodó. Nem sikerült egyrészt az érdekellentétek, másrészt a beköszöntött háború miat. Örömmel üdvözölte az egyesület az úrinők legújabb mozgalmát, fölajánlotta erkölcsi támogatását és szakszerű szervezetét, de még nem kapott választ előterjesztésére. A főúri hölgyek eme új mozgalma nagy rémületet keltett a kereskedők körében, mert félnek a tulipánnak újra való felvirágozásától. A Magyar Védő Egyesület 1916. április 15-iki tanácsülésében foglalkozott a mozgalommal. A felszólalások során Bán Dezsőné igazgatótanácsunk tagja fején találta a szöget. Szerinte a megindult mozgalom ne akarjon új divatot teremteni, ne foglaljon állást sem a berlini, sem a bécsi divat mellett, hanem kötelezzék a csatlakozó tagokat arra, hogy régi ruhájukat fogják viselni, nem törődve a divattal. Ezzel elérik a takarékoskodást, megszűnnék a fényűzés, pazarlás, de még sok ezer vég kelmét takarítanának meg harcoló katonáink javára. Ne féljenek a kereskedők, hanem kerüljék a titkos párisi forrásokat és divatlapokat. Tartsanak olcsó honi kelmét raktáron, a szabászok pedig olyan divatú ruhákat tervezzenek azok számára, akiknek nincsen tavalyi ruhájuk, amelyhez igen kevés kelme szükséges. Tisztességes, hazáját és hős katonáit becsülni kész asszonyok és lányok hordják azt a runai, amit tavaly hordtak, ha ilyen nincsen, jó lesz olcsó, hazai kelme is. Kevés kelme, olcsó divat. Ha a mozgalom vezetői ebbe az irányba terelik a nemes felbuzdulást, akkor talán hamar eljő az idő, hogy messziről ismerjük fel a «jelvényt» viselő, de nem divatosan öltözött hölgyeket, hogy az úri osztálynak becsületes, honszerető asszonyai, akik nem a mosogató dézsa mellől rohantak a lumpok és kétes múltú urak társaságába, hogy őket pénzeljék. Csongor, Temesvár a rokkantakért. AMagyar Védő Egyesületnek temesvári testvérszervezete özv. Kégl Sándorné elnöknőnek pihenést nem ismerő munkálkodása révén az ottani Vigadóban fényes háborús délutánt rendezett. A város előkelősége kivétel nélkül sietett a rokkantkatonák javára rendezett estélyre. A zsúfolt teremben ott szorongtak : Glattfelder Gyula püspök, Joanovich Sándor főispán kormánybiztos és családja, Hess Rezső altábornagy, Verklián vezérőrnagy. Nyékhegyi L. táblai elnök, Pacha oldalkanonok, Ferenczy Sándor alispán, Bilek vezérhadbiztos, Hauslich ezredes stb. és a Központ képviseletében Dobreczki Sándor országgyűlési képviselő, ügyvezető alelnök. Tekintélyes összeget hozott az estély a rokkant hősök alapjána.v. A műsor szereplői egyen kint és összesen a jelenvoltaknak szűnni nem akaró tetszését, el ismerését és tapsviharát aratták Arnold Antal és Schronk Ilona énekszámai, Chilynski Sán-