Lábbelikészítők Lapja, 1925 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1925-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1925 január 1­1. szám. LÁBBELIKÉSZÍTŐK A Magyarországi Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének és a Budapesti Cipész Ipartestület hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. Wesselényi utca 17. szám. Telefon : József 128—26. Megjelenik minden hó 1. és 15-én Előfizetési ár: egy évre 100000 , fél évre 50000 K, negyedévre 25000 KLAPJA SZÖVETKEZZÜNK ÖNMAGUNKÉRT! A lapot a Szövetség tagjai és mind­azok a lábbelikészítő iparosok díj­talanul kapják, akik a Budapesti Cipészmesterek Anyagbeszerző és Termelő Szövetkezetének 10°/6-ot ka­matozó részjegyeiből évenként 5 darabot váltanak. 1925. Lapunk olvasóinak a beköszön­tött uj évben is a régi szavakkal és a régi hittel fogunk beszélni azokról a kérdésekről, amelyeket a szakma szempontjából a változott viszonyok tettek nagyjelentőségűvé. Az új év­ben sem keresünk új hangokat és friss szavakat, hanem csak a régi érzéssel és a régi hittel beszélünk tovább is azoknak az egyszerű és világos gondolatoknak az igazságá­ról, amelyek elmaradhatatlan részei a lábbelikészítő iparosság életének és a lábbelikészítő iparosság élet­megnyilvánulásának. Mindig úgy éreztük, hogy a Láb­­belikészítők Lapja szerkesztésekor és írásakor csak tolmácsok vagyunk, szerény és becsületes tolmácsok, akik azt mondjuk, amit a lábbeli­készítő iparosság egyetemes érde­kei parancsolnak. Lapunk a Lábbeli­készítő Iparosok Országos Szövet­ségének tulajdona, tehát nem külön­álló test a szakma közéletében, hanem a beszélő szerve ez, amely­nek révén azoknak az érzéseit és gondolatait visszhangozzuk, akiknek az érdekében szólanunk kell. Hat év alatt állandóan egy vo­nalban haladtunk, ugyanazt akartuk ugyanazokkal az eszközökkel: a lábbelikészítő iparosok gazdasági és társadalmi boldogulásának útját meg­világítani, hogy tévedéstelenül, biztos léptekkel közeledhessenek a meg­világított célhoz. Amikor e nagy­szerű kötelességre és feladatra vál­lalkoztunk, jól tudtuk, hogy milyen súlyos nehézségekkel kell megküz­­denünk, ha elhatározásunknak meg akarunk felelni, mégsem riadtunk vissza, mert a lábbelikészítő iparo­sok jövőjének olyan áldozatokat hozunk, amelyek nem vesznek kárba. Nem riasztott bennünket vissza az sem, hogy sokszor, amikor meg­győződésünk bátorságával nyeseget­tük azokat a kóros kinövéseket, amelyek a lábbelikészítő társadalom egyébként egészséges törzséből fa­kadtak, személyes sza­ráncsoskodás volt a kritika, mert tudatában vol­tunk annak, hogy a tömeg ösztön­­szerűleg is meg fogja érezni és át fogja érteni, hogy csak az ő javára fog eredményeket érlelni az az ellen­őrző, szervező és irányító munka, amelyre mi vállalkoztunk. Ellenőriztük és ellenőriz­ni fogjuk ezentúl is társadalmunk életének minden nyilvánulását és a nyilvánosság erejével fogjuk alá­támasztani az egészséges tüneteket, szóvivői leszünk minden olyan be­csületes és józan törekvésnek, mely a nagy közérdekkel összhangzásban alkalmasnak mutatkozik a mi társa­dalmunk erkölcsi prezstizsének és gazdasági jólétének fokozására. Ezen feladat vállalásából önként következik azonban az, hogy a jö­vőben is kénytelenek leszünk szembe­­szállani társadalmunk bármely tag­jának olyan ténykedésével, amely önös érdekből fakadó megtévesz­téssel és izgatással próbálkoznék lassítani vagy megzavarni társadal­munk mindenkori hivatott vezé­reinek kötelességszerű munkakifej­tését, amelynek nem utolsó pro­grampontja az hogy megbízó töme­gük fegyelmezettségét és ezáltal önérzetét és önbizalmát fejlessze. A szervezés terén nem fo­gunk sohasem belefáradni megszo­kott felhívásaink ismétlésébe, hogy Szövetségünk és Szövetkezetünk minden tagja bocsássa rendelkezé­sére minden felesleges fillérét köz­ponti szövetkezetünknek akár rész­jegyzés, akár pedig áruelőleg for­májában, hogy ezen gazdasági intéz­ményünk az imigyen összegyűlendő tekintélyes erői élénkebb munka­­kifejtés kapcsán odakölcsönözhesse társadalmunk minden rétege jogosult igényeinek zavartalan kielégítésére. „Egészséges testben tenyészik az egészséges lélek is". Szárnyalásra, magasabb célok kitűzésére és azok megvalósítására csak akkor vagyunk képesek, ha fizikumunk nem fárad ki a mindennapi élet gondjaival való küzdelemben és lelkületünk ezen küzdelmek eredménytelensége oká­ból el nem borul. Ha a Szövetkezet erős, annak vérkeringése a tagok által nyújtott elegendő táplálék révén lüktetővé, bizakodóvá fog válni annak legki­sebb részese is, mert gazdasági nagyobb vagy kisebb terveinek meg­valósítására mindig meg fogja talál­hatni a támaszt a maga hatalmas szövetkezetében. Hatalmassá kell tehát azt tenni minden erőfeszítéssel, hogy vissza­tükrözhesse egész gazdasági vilá­gunk részére azt az imponáló erőt, amely társadalmunk összességében rejlik és rámutathasson arra az ér­tékre, amelyet ezen társadalom or­szágunk újból való felélesztésének eszközeként képvisel. Mindebből következik, hogy irá­nyunk, a jövőre való célkitűzé­sünk nem lehet más, mint felrázása a hitetleneknek, a kicsinyeskedőknek és aggályoskodóknak, megnyugtatása a jóhiszeműen gyanakvóknak és le­­álcázása a rosszmájú gyanúsítóknak, hogy ne zavarja semmi azt az össz­hangot, amelynek hiányában erkölcsi intézményeinket és gazdasági szer­vünket kifejlődésükben és tekinté­lyükben saját magunk akasztanék meg. Értsük meg egymást végre és fogjunk kezet az új év küszöbén, amely — sajnos — igen nehéz vi­szonyok közé mutat betekintést, amelyek leküzdésére határozott, fér­fias összetartásra és áldozatkész­ségre lesz szükség. Olyan erősek nem vagyunk, hogy országunk össznyomorán segíthes­sünk, de még azon is enyhítünk, ha a magunk körében megszűnik a szét­húzás és a megértésnek nyitunk aj­tót és építünk utat, elszántsággal rombolva le minden akadályt, amely­be beleütköznénk. Reméljük, hogy ezen néhány sza­vunk nem marad meddő szózat és az új esztendőben nem fogunk csa­lódni azon várakozásokban, amelye­ket társadalmunk erőteljes megmoz­dulásához fűzünk. Erőt, egészséget kívánunk társadalmunk minden tag­jának és akaratot a maga sorsának megjavítására, mert igaz az, amit

Next