Lakatosmesterek Lapja, 1939 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-25 / 2. szám
1939 január 25 LAKATOSMESTEREK LAPJA 6. hatósági megrendelésnek állami érdekből halaszthatatlan teljesítése érdekében, feltéve, hogy olyan munkáról van szó, amelyet a 2. §. értelmében megállapított munkaidőn belül kisegítő munkaerők alkalmazásával sem lehet elvégezni. A munkaidőnek az első bekezdés 4. vagy 5. pontján alapuló meghosszabbítása alatt csak egyes munkavállalókat, mégpedig a rendes munkaidő alatt foglalkoztatott munkavállalóknak legfeljebb tíz százalékát — ugyanazt amunkavállalót azonban a 4. és az 5. pontban alapuló foglalkoztatást együttesen számítva, évente legfeljebb hatvan órán át szabad foglalkoztatni.. A munkaidőnek a jelent. első bekezdése 1., 2. és 6. pontján alapuló meghosszabbítását a munkaadó a munkaidő meghosszabbításának kezdő időpontjától számított negyvennyolc óra alatt köteles az elsőfokú iparhatóságnak bejelenteni. A bejelentésben a munkaidő meghosszabbítását indokolni kell, a 6. pont esetében pedig csatolni kell a megrendelő hatóságnak (hivatalnak) igazoló nyilatkozatát is. A bejelentés ajánlott levélben postára adását a bejelentés megtételének kell venni. A munkaidő jogosulatlan meghosszabbítása esetében az iparhatóság a bejelentés tudomásulvételét megtagadja. 7 §• A munkaadó egy-egy munkavállalóját, egyes munkavállaló csoportokat vagy egész személyzetét naponként leg-feljebb tíz órán át foglalkoztathatja, ha az illető üzemben rendkívüli munkatorlódás áll be és a felhalmozódott munka elvégzésére a napi munkaidő meghosszabbítása múlhatatlanul szükséges. Ezen az alapon azonban ugyanazt a munkavállalót egy naptári évben legfeljebb harminc napon át szabad napi nyolc órán túl foglalkoztatni. Az iparügyi miniszter a munkaadó kérelmére az érdekeltség meghallgatása után az első bekezdésben említett túlmunka végzésére legfeljebb további kilencven napot engedélyezhet. A munkaadó köteles a munkaidőnek az első és második bekezdésen, valamint a 6. §. első bekezdésének 3. 4. és 5. pontján alapuló meghosszabbításait az e célból nyitott »ellenőrzőkönyvbe« (ellenőrzőlapokra) a meghosszabbítás tartamának, okának és — ha nem az egész személyzetet foglalkoztatta túlmunkával — a foglalkoztatott munkavállaló nevének feltüntetésével naponta bejegyezni. A második bekezdés alapján előterjesztett kérelmet a munkaadó, amenynyiben gyárszerű iparűzésről (78.0000/ 1923. K. M. számú rendelet 4. §, második bekezdés) vagy képesítéshez nem kötött ipar űzéséről van szó, közvetlenül a kereskedelmi és iparkamaránál, egyébként az ipartestületnél is benyújthatja. A kereskedelmi és iparkamara, illetőleg az ipartestület köteles a kérelmet véleményével együtt negyvennyolc óra alatt az iparügyi miniszterhez felterjeszteni. A második bekezdés alapján hozott határozatot az érdekeltséggel, az elsőfokú iparhatósággal és a m. kir. rendőrség működési területén az iparüzem telepe szerint illetékes m. kir. rendőrkapitánysággal (rendőri kirendeltséggel), Budapesten a m. kir. rendőrség kerületi kapitányságával is közölni kell. A jelen §-ra alapított kérelmet több munkaadó együttesen is előterjesztheti. Az elsőfokú iparhatóság a bejelentett és az engedélyezett munkaidőmeghosszabbításokról jegyzéket vezet. 8. §. A jelen rendelet rendelkezései szempontjából a munkaidőbe be kell számítani azt az időt, amelyet az alkalmazott a telepen munkára készenlétben tölt és — a második bekezdésben foglalt kivétellel azt az időt, amelyet a telepen kívül a munkaadó megbízásánakteljesítésével tölt. A jelen rendelet rendelkezései szempontjából nem számít be a munkaidőbe: 1. a 3. §-ban nem említett munkavállaló által az egyik községből (városból) a másik községbe (városba) való utazással töltött idő; 2. a légvédelmi szolgálat; 3. az önkéntes tűzoltók készültségi szolgálata; 9. §. Túlmunkának kell tekinteni — a 2. §. harmadik bekezdése valamint a 3. és 4. §., az 5. §. első bekezdésének c) pontja, végül a 8. §. második bekezddése alapján végzett munka kivételével — a heti negyvennyolc, továbbá az 5. §. első bekezdésének c) pontja alapján a heti hatvan órán túl végzett munkát. A túlmunkát a munkaadó a rendes munkabérnél legalább huszonöt százalékkal magasabban köteles díjazni. Darabbérnél és akkordbérnél a munkavállaló megelőző heti (esetleg két heti vagy egy hónapi) keresetének egy munkaórára eső átlagát kell órabérnek tekinteni. A második bekezdésben említett követelést attól a naptól számított egy év alatt lehet érvényesíteni, amely napon a munkavállaló megkárosításáról tudomást szerzett, amennyiben az igény érvényesítése időközben el nem évült. Az alacsonyabb munkabér átvételétől számított három év elteltével a különbözetre vonatkozó igény elévül (a T. 5. §ának második bekezdése). Az előző bekezdés rendelkezései nem érintik a munkavállalónak a munkaadó ellen a szolgálati szerződésen alapuló egyéb követeléseinek érvényesítését (a T. 5. §-ának harmadik bekezdése). 10. §. A munkavállalónak munkaközben pihenésre és étkezésre megfelelő időt kell engedni. Ha a munkaidő nyolc és fél óránál hosszabb, de kilenc és fél órát nem halad meg, legalább félórai, kilenc és fél óránál hosszabb, de tíz és fél órát meg nem haladó munkaidő esetén legalább egy órai munkaközi szünetet kell adni. Na a napi munkaidő tíz és fél óránál hosszabb, legalább másfélórai munkaköziszünetet kell adni. Nem köteles a munkaadó munkaközi szünetet adni annak a munkavállalónak, aki folytonos szolgálatot kívánó munkát rendszeresen úgy teljesít, hogy tizenkétórai munka után huszonnégy órai pihenőt kap. A munkaközi szünet tartama negyed-