Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1909 (2. évfolyam, 5-52. szám)

1909-01-31 / 5. szám

M­AGY­A­R ASZTALOSMESTEREK LAPJA­, 1909. január 31. rendezési munkákat a város és környéke részére keríthessék. 1904 végén a vagyoni helyzete a következő volt: Telep és anyag készlet 3500 , márka, épület 415,86 márka, gépek 15000 márka, leltár 1500, márka, öntésért 61586 márka. . . Rendelkezésükre állott tőke: A város bekebelezése I. kölcsön 20000 márka, elnök adott II. kölcsön 5000 márka, államkölcsön III. kölcsön 25000 márka, összesen 60000 márka. Már 1905 július hában megállapíttatott, hogy a veszteség 1800 márka, a­mely az állam által nyújtott 2000 márka fedezetet nyert. A szövetkezet ebben az időben túl volt halmozva megrendelésekkel — az a látszata volt, hogy ennek a szövetkezetnek nagy jövője van, feltéve, hogy a számadás (kalkuláció) vezetése és ellenőrzése reális alapon történik. A szövetkezetben a következő bajok voltak . A tagok nem voltak fegyelmezve, vagyis nem vetették alá magukat a szabálynak, az országos szövetkezet által kiküldött ellenőrnek és a felügyelő bizottság azon intézkedését, illetőleg javaslatát, hogy elsőrendű erőket alkalmazzanak az üzem vezetésére, minden úton-módon ellenezték és megakadályozták. A volt vezetőség a be­vásárlási, eladási utazási, szállítási és fuvarozási költ­ségeket helyesen kalkulálni nem tudta. Nem töreked­tek arra, hogy jó munkákkal bővítsék a fogyasztási kört, hanem ellenkezőleg olcsó és rossz munkákat készítettek. A gépek elszámolásánál, az anyag beszerzésénél, a munkabéreknél és üzemkiadásoknál hihetetlen rendet­lenségek voltak. 1906 július hában, mikor az orsz. szö­vetkezet által megbízott ellenőr megjelent,­­ sem az elnökségnek, sem pedig a felügyelő-bizottságnak nem volt tiszta képe a szövetkezet helyzetéről — konstatál­tatok hogy a szövetkezetnek, dacára annak, hogy meg­rendelésekkel túl volt halmozva, 17782 márka veszte­sége van, ennélfogva fizetésképtelenség állott be. Az épület, gépek és leltár, a­melynek értéke 61000 márkára volt felvéve, 31000 márkáért árverezték el Az állam az előlegezett 25000 márka, mely 111. helyen volt 20000 M. egy elnökségi tag 16000 „ többrendbeli hitelező szállító 12500 „ 19 tag részjegyekben 1800 „ 5-ször felelősége pedig 9030 „ A tagok nagy része a munkabérek, gépek hasz­nálatáért némiképp kárpótolva vannak. Az országos szövetkezet már régebben megálla­pította, hogy az ily nemfi szövetkezeteknek kell leg­nagyobb belső és külső bajokkal megküzdeni és így a központnak ezek okozzák a legnagyobb gondot. A németországi szövetkezetek között azért tettem első helyre ezt a szomorú véget ért szövetkezetet, hogy itt legelsősorban emelhessem ki, hogy mennyire szük­ség va a tagok jóindulatára és buzgalmára s a veze­tők erélyére. Ha azt akarjuk, hogy a szövetkezetek virágozzanak, ezek nélkül igazán nem lehetünk el. A németországi szövetkezetek jórészt nem nélkülözik ezeket az erényeket és a következőkben München, Osnabrück és Berlin néhány valóban virágzó szövet­kezetéről fogok szólani. Wüttünchenben megtekintettük az Allgemeiner­­Gewetiverein von München lakberendezési árucsarno­kát." Ezen egyesület alakult 1897-ben s közadakozásból :épittett, saját házában van az árucsarnok, a hol a lak­­óberendez­éshez szükséges mindennemű műipari tárgyak kaphatók.­­ Az árucsarnok III emeletes ház, melynek föld­szintét, I. és II. emeleti helyiségeit az áruraktár foglalja­­el, a III. emeleten pedig a hivatalos helyiségek és a tanácsterem van. Ezen műipari árucsarnoknak 180 tagja van­, asztalos, esztergályos, kárpitos, szőnyeggyáros, lakatos ércműves, réaötvös stb., szóval mindenféle iparág van képviselve. Tagsági díj 7­20 márka, azonkívül fizetendő havonként a beraktározott tárgyak eladási értékének 1 százaléka beraktározási díj címén s eladás esetén külön 10 százalék jutalék,­ 2 százalék cassáskontó le­­vonat­ik. Ha tehát valakinek az áruja egy évig van beraktározva és akkor adatik el, úgy 24 százalék levonása mellett lesz a tagnak kifizetve a vételár. A kifizetés mindig az eladást követő hónap 1­­8-ig törté­nik, amikor is az egész havi forgalom egyszerre lesz kifizetve. A beraktározott árukon a készítőnek neve nem szerepelhet; szigorúan tiltva van, hogy a szállításnál esetleges utánrendelésnél, vagy javításnál a készítő tag it megnevezze magát. Ilyenkor a tag első esetben meg lesz intve, II. esetben pedig a beraktározástól lesz egy évre eltiltva. Ezen intézménynek az élén van egy öt tagú választmány, a­mely különböző kamarák és tes­tületek vezetőiből alakul; ezek egy igazgatót alkal­maznak, ki egyúttal üzletvezető is. 1906-ban az árucsarnok forgalma 192.000 K volt. 1907-ben egy újabb erőt alkalmaztak üzletvezetőnek 1 évi próbaidőre, aki a forgalmat egy év alatt 312000 K-ra felemelte; az új igazgató igen agilis, törekvő és kiváló szaktudással bíró egyén, kit azután 5 évre szer­ződtettek fix fizetéssel, azonkívül az eladás és tiszta jövedelemnek bizonyos százaléka jár neki. Az egész üzletnek ő a lelke, minden irányban önállóan vezeti, rendelkezésére áll 3 női alkalmazott, ezek közül kettő az eladásnál segédkezik, egy pedig a könyvelést végzi. Az árucsarnok helyiségeinek nagy része 250 cm. ma­gas és igen praktikusan kezelhető, kisebb-nagyobb részekre összeállítható falakkal fülkékre van beosztva, ez igen kellemesen hat a látogatóra, kevés helyet fog­lal el és igen olcsó dolog. A beraktározott bútorok leginkább polgári beren­dezésekből állanak. Egy-egy szoba bútornak az ára 600—1700 koronáig terjed, drágább dolgokat csakis rendelésre készítenek. A készítőknek fő igyekezetük, hogy a tárgyak minél tetszetősebbek és praktikusabbak legyenek, mert ha a beraktározott áru egy éven belül el nem adódik, úgy köteles a készítő kivinni és má­sokkal pótolni. A vezetőségnek ezen intézkedése lát­szólag szigorú, de ha tekintetbe vesszük, hogy a le­foglalt területért a tag havonta 1 százalékát fizeti a tárgyak értékének, — ami igen jelentős összeg, — igen természetes, hogy úgy a tagnak, mint az árucsarnok­nak érdeke, hogy oly tárgyak fogalják el a helyet, amelyek könnyen értékesíthetők, ezáltal a tagnak keve­sebb költsége van, az árucsarnok pedig a forgalmát fejlesztheti.

Next