Magyar Czipész-Ujság, 1893 (2. évfolyam, 7-30. szám)

1893-01-01 / 7. szám

t­ ségére nézve, több befolyást biztosítana nekünk az áru megbírálásánál, úgy a czélhoz mérten csekély áldozat árán iparunk kimondhatlan len­dületet nyerne. Meg vagyunk győződve, hogy ha jól átgon­dolt és kivihető módot tudnának maguk a kis­iparosok kidolgozni, ismerve a kormány érdeklő­dését a hazai ipar támogatása iránt, szívesen megtenne talán mindent, hogy czélunkat elérhes­sük. C­élszerűnek tartjuk tehát, hogy e fontos ügy országszerte az érdekelt iparosok között meg­vitassák, hogy aztán mint pozitív eszme meg­valósulást nyerhetne. Felkérjük tehát t. szaktársainkat, hogy szól­janak hozzá az ügyhöz, mondják el eszméjüket. Mi készséggel nyitunk tért az e czélból teendő lépések megbeszélésére s reméljük, hogy akarat s közös erővel el is fogjuk érni czélunkat. Mintamellékletünk magyarázata. Mintamellékletünk egy fűzős női félczipőt mutat eredeti nagyságban. E czipő részei a fejbőr és két­­hátsó rész. A fejbőr egy széles nyelvvel van ellátva és a torokig terjed. A hátsó részek a bütyökig ter­jednek és kis lebbentyűkkel vannak ellátva, melyek egy selyem szalaggal köttetnek össze. A sarok fából van és ugyanazon bőrrel van bevonva, a­melyből a czipő készül. ____ Pályakérdésünk. Múlt hó 18-án szerkesztőségünkben össze­ült bíráló bizottság a beérkezett 10 pályamű kö­zül hármat talált figyelemre méltónak. E három munkálat között Mónus Józsefé (czipész, Szatmár) ítéltetett olyannak, mely a pályakérdésben emlí­tett bajon leginkább segíthetne- Másrészt azon-­­­ban György Istváné (czipész, Nagyvárad) is oly kitűnőnek találtatott, hogy a bizottság azt hatá­rozta, hogy a kitűzött díjat úgy osztja szét, hogy két aranyat Mónus Józsefnek, egyet pedig György Istvánnak ad. György István művét azért nem lehetett az első díjjal kitüntetni, mivel nem felelt stricte azon kérdésekre, melyet mi feltettünk. A harmadik figyelemre méltó munkálatot Kikker Lajos (czipész Marczaliba) írta. Itt alant követke­zik a 2 aranynyal kitüntetett munka jövő számunk­ban György István czikkét, február hó elsején pe­dig Kikker Lajosét fogjuk közölni. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG- Jól tudjuk mily nehéz a kezdet mindennél, annyival inkább az önállóságra lépésnél. És — ezt határozot­tan mondhatjuk, — az önállóság fönntarthatásánál fo­rog a legválságosabb kérdés akkor, ha a kezdő ipa­ros talán kevés befektési tőkével rendelkezett. Az ilyen kezdő iparosok — általán véve a ko­rábbiak is — a városuk, illetve helységük n. é. közönsége között minden ismerhető jel nélkül lap­pangó potya­rendelőknek igen jó zsákmányul szol­gálnak. Már a közmondás is tartja: „Előbb ismerd meg barátodat, csak aztán nevezd el így“. Mennyi­vel inkább elmondhatjuk: Előbb ismerd megrendelő­det, s csak aztán dolgozzál neki. — A kezdő és jóhiszemű iparos a társadalom ezen csalói ellen ma­gát védheti ugyan, de ha már egyszer kiszolgáltat­ják magukat, a törvényes követelés sem biztosítja az elhasznált munka árát. Az ilyenek rendesen nagy ígéretekkel, szép szavakba burkolt, soha nem teljesülő pártfogás és másoknak leendő ajánlással csábítanak sőt nem átallanak rendeléseiknél az iparos által — le­het még nem ismert, — de már évek előtt jó hírrel biró iparos nevét s munkáját a lépre, vezetendő előtt kisebbíteni, s ezáltal őt mintegy föléje helyezni amannak. Mindenekelőtt főkellék tehát a szélesebb körű ismeretség, hogy igy tájékozva lehessünk mindig rendelőinkkel szemben. Egy megbízható, tisztességes körülmények között élő családnak inkább dolgoz­hatunk hitelre, mint a nagyzás hóbortjában ezrekkel bírni látszó ugyan, de erkölcsileg és anyagilag kétes helyzetű egyénnek. Az ilyeneket — mivel tudomá­sunk van kilétükről — egyszerűen elbocsátjuk a­nélkül, hogy rendeléseiket elfogadnánk. Hogy az üzleti hitelnyújtás ne váljék a kis­iparos kárára, másodízben a következőt tartsuk szem előtt. Az iparos minden munkáját jegyzékkel (Számla) küldje, vagy szállítsa rendelőjéhez A munka elfo­gadásakor írassa rendelőjével nevét a jegyzék alá, a­mit tenni egy tisztességes szándékú rendelő soha nem tagad meg. Az a rendelő, a­ki ezt tenni vona­kodnék, már előleges jelét adja megbízhatlanságának. S az ilyenből a rendelt munkát feltétlenül visszave­gyük, vagy csak biztosíték mellett adjuk át Minden városban az ipartestületi elnök al­kalmazzon egy könyvet, — és ez nem kerül nagy áldozatba — „Hitelvesztettek“ czimen, a melybe a károsult iparos fizetésképtelen, ugyszólva megkáro­sító rendelőinek nevét, polgári állását s lakását sa­játkezűig írja be, mintegy intésül a még lépre nem ment társaknak. S igy ismeretlensége esetén az ilyen tévelygő rendelőt az újabb áldozatra kiszemelt ipa­ros könnyen felismerheti, sőt elkerülheti. Elkerül­heti pedig azáltal, ha személyesen, vagy tanonczá­­val tudomást veszen magának az illetőről, ha nin­csen e neve a „Hitelvesztettek“ könyvébe vezetve. Ilyen körülmények között akadályozva lennének az efféle rendelők üzelmeiket folytatni s rendes fizetésre szorittatnának. Országos jellegű lenne ez intézmény azért, mivel más városba költözésük esetén az ottani iparos, ha ren­delést fogad tőle, előbb átír az elköltözöttnek vá­rosába az ipartestületi elnökhöz, s az elnök a kér­dezőt válaszban értesíti a megkérdezettnek kilétéről, így 4—8 fillér kiadás mellett megmenthetünk 4 — 8 sőt gyakran több koronát is. Én úgy hiszem hatásos óvszer volna az ilyen károsítók ellen. Mert ha X úr nálam tett rendelése előtt hónapok, sőt évekkel már tartozott Y társam­nak, s az nem volt képes követelését rajta behajtani. A hitelnyújtás a kisiparban. Azon alapelveket, a­melyeknek révén a kisipa­ros nem károsodnék, a következő módokon vélem megfejteni: 1. Minden kisiparos üzlete kezdetén — főleg ha nem helybeli származású — ismeretlensége hiá­nyában ki van téve a rendelők közömbösségének.

Next