Magyar Építőművészet, 1925 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1-3. szám - Az állami lakásépítési akció

hatjuk meg, hogy kemény munkát kellett végezni azoknak, akik három évvel ezelőtt kezükbe vették az ország lakásépítésének ügyeit. A háború utolsó évében nem­csak hazánkban, hanem Európa­­szerte mutatkozó lakáshiány termé­szetes következménye volt a háború alatt jóformán teljesen szünetelő építőipari tevékenységnek, amely ipar, mint minden egyéb nem, háborús ipar, csak oly mértékben volt foglalkoztatva, amennyiben a háborús termelésnek kellett hogy szolgálatába szegődjön. Az 1913. évi statisztikai adatok szerint a fővárosban az üres lakások száma jóval alul maradt ama szám alatt, mely az egészséges lakásviszonyok mellett meg­­engedhetők, igen természetes, hogy a lakáshiány ijesztő módon vetette előre árnyékát, ami a Wekerle-kormányt arra indította, hogy a lakáskérdés állami támo­gatás mellett sürgős megoldást nyerjen. E célból 1918. június havában a keres­kedelemügyi m. kir. minisztérium keretében megalakíttatott az Országos Lakás­­építési Tanács, illetve az ezen szerv által kezdeményezett tervezetek és javaslatok gyakorlati megoldására az Országos Lakásépítési Miniszteri Biztosság, mely előbbi részben az állami hivatalnoki kar tagjaiból és meghívott szakférfiakból állott, utóbbi pedig, Keleti Dénes jelenlegi MHV elnökigazgató vezetése alatt, ugyancsak javarészt építészképzetségű állami és a gyakorlati téren működő, berendelt szak­erőkből alakította meg tisztviselői karát. Eme mindkét szerv által közösen kidol­gozott építési programm alapján a székesfőváros részéről 60 évre átengedett telek­tömbökön, többnyire bérházcsoportokban, de különálló családi házakban is el­helyezett két-háromszobás kislakások építése vétetett tervbe s evvel karöltve az akkor bérházakban elhelyezett állami hivatalok és háborús központok kihelyezése is terveztetett. Az OLT annak idején öt nagy állami lakótelep felépítésével kívánta az állami lakásépítés fontos feladatát ideiglenesen megoldani és pedig három telep, úgy mint: a Juranics-utcai, Pongrác- és Maglódi-úti telepek a város külterületén, Kőbányán, a negyedik a Madarász-utcán (Újpest határában), végül az ötödik az állam tulajdonát képező Erzsébet királyné-úti telken létesült volna. Az összes telepeknek helyszínrajzai és beépítési tervei OLMB által készíttettek el, míg azoknak kiépítésére jeles fővárosi építészek nyertek tervezési megbízatást. Eme minden tekintetében nagyvonalú építési programm kidolgozása azonban igen lassan haladt előre. Mindössze 72 lakást tudtak megvalósítani. Jött a vörös uralom. Rombolni romboltak mindenütt, de sehol sem építettek. A román megszállás után meg úgy lerongyolódott, elszegényedett az ország, hogy építkezésre gondolni sem lehetett. A lakáshiány az ország szétrablása folytán a tőlünk elrabolt országrészekből beözönlő menekültek miatt napról-napra ijesztőbbé vált. Elsősorban tehát a vagonokban, iskolákban és egyéb középületekben el­helyezett menekültek fedél alá hozásáról kellett gondoskodni. Ennélfogva meg- WIEGAND EDE RAJZA

Next