Magyar Gépipar, 1895 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1895-02-15 / 4. szám

bírnak, nyersanyag czélszerű, rendes munkáltatása bizonyára úgy a gyakorlati gazda szeme előtt lebeg, mint a jószág igazgatóságé. Haladtunk s ennek folytán munkálkodjunk is serényen előre biztosan, hogy míg a mindenáron az agrikultur államból iparállamot alakítani akaró kormánynak e téren a kezdetlegességi állapotokból való kibontakozás sikerülenb, legyen mindig a földműveléssel karöltve az ipar terén létesítendő új berendezésű rendszereket előkészíteni feladata úgy a gazdának, mint a karöltve járó tényezőknek. Az így elért nyersanyag feldolgozása által a vám révén megtakarított összeg honi igényeinek fedezésére fordítható, s így lassan elő lehet készíteni a talajt, hogy a mezőgazdaságból az ipar segélyével olcsó, nyers, kézmű és fedezeti czikkeket leljünk. Ehhez saját erőnkbeli fejlesztést kell szem előtt tartanunk társadalmi, gazdasági és iparegyesületi téren s ne várjunk mindent felülről, mert ott ugyan gyors előmenetel helyett huzamos késeltetésen kívül gyakran idegen mintázatú eljárással találkozunk. Ha saját erőnkből eredetit, mutatunk fel, úgy a kormány is bizonyára méltányolja e körülményt s igényelhető komoly eseteknél a látott eredményeknek megfelelő módon nem tér ki oly kérdések főirányzata elől, mint épen a gazdasági kérdések főirányzatára nézve fontos : a vám és agrár kérdés. Stein Sz. Mór: Margitsziget: Ifjúkori ábrándjaimnak színhelyes vágyaimnak netovábbja, persze nem a modern értelembe, hanem egyszerűen, úgy mint azt egy gépészgyakornok átérezheti. Az ötvenes évek elején, mikor még a Margitsziget oly elzárt terület volt, hogy azt semmiféle járművel megközelíteni nem volt szabad, de kifogtunk az őrködő erdőkerülőkön, mert egyszerűen átúsztunk a szigetre, és ott »Ádám« küszümben szedtük a fákról a fontos körtéket és egyéb szép gyümölcsöket minőkkel még akkor a kies sziget bővelkedett; igaz, hogy volt is azután hadd el, hadd, ha véletlenségből az őrök megcsíptek bennünket, azonban ez alig történt meg egyszer is, amennyiben oly gyors lábúak voltunk, hogy versenyt futottunk volna a szarvassal, és mert az egész sziget partja úgyszólván nyitott kapu volt, amennyiben ott, hol legközelebb értük, ugrottunk a Dunába és a jó őrbácsik nézhettek utánuk. Megváltoztak az idők, elmúltak a régi jó patriarchális viszonyok, de a modern élet követelménye a Margitszigetet sem hagyta érintetlenül, ezt is modernizálta kora, magával ragadta a kor követelményeknek esett áldozatul egyszerűsége gyümölcsfáival és vadrózsáival. Lapunk aMagyar Gépipariban lánzsát törtünk annak idejében azért, hogy a Margitszigeten kellett volna az ezredéves kiállítást megtartani, s még most is sajnáljuk, hogy nem úgy történt. A kifogás az volt, hogy a tulajdonos főherczeg nem adná e czélra át , illetve semmi külön czélra nem adná azt, és alig múlt el két év és nemcsak hogy kiállítási czélra nem adta volna át, hanem egyszerűen áruba bocsátotta azt, amennyiben megvételre lett az kínálva a fő- és székvárosnak, és ez elég mostoha volt azt el nem fogadni, a megszerzés eszméjéről lemondott. E szomorú igazság felett igy elmélkedik egy hivatott újságíró a M. H. hasábjain : Mikor a Margitszigetet fejedelmi ura berendezte úgy, mint egy királyi parkot s közmulató helyivé tette a régi »nyulak szigetét«, a város urai tele voltak magasztalással a főherczeg iránt. A páratlan friss levegőt, mely növeszti a tüdőt, a buja növényzetet, melyen új kéjjel pihen a szem, a kitűnő fürdőt, hova messze földről jönnek a betegek, a páratlan rózsatenyészetet, ami ellenállatlan erővel vonzotta a szigetre júniusban mindig az egymásért lángoló szíveket, a hatalmas jőgyeket, mely alatt az öreg Arany élete utolsó esztendeiben örömest keresett és talált pihenőt, mindent, amit a szigeten látni lehetett, díthirambusokban dicsőítettek. A főváros paradicsomának nevezték s büszkén mutogatták az idegennek, mint elsőrendű látványosságot és megbecsülhetlen kincsét a fővárosnak. Abban az emeletes egyszerű házban pedig a főherczeg, mint a sziget tulajdonosa egyszerre volt szeretet és irigység tárgya a sétáló polgárok előtt. Azonban a főherczeg is más viszonyok közé kezdett jutni. Gyerekei felnőttek, megházasodtak s ha közel állott is szivéhez a főváros közönsége, még közeleb állottak a gyermekei. Megvette fejérmegyei Brunsvickuradalmat s mert ez belekerült jó néhány millió forintba, lemondott a Margitszigetről, ami neki is ép oly kedves volt, ha nem kedvesebb, mint bármelyikünknek. Adtak volna magánosok neki érte öt, hat, sőt hét milliót A telekspekuláczió mai fénykorában roppant nyereséggel lehet, főváros közepén villatelkeket eladni se mellett világfürdőt tartani fenn nagy jövedelem mellett. A főherczeg azonban azt mondta a fővárosnak : Ti szerettétek ezt a szigetet épp úgy, mint verseket irtatok róla, nyaranta legjobban itt mulattatok. Nektek adom el, vegyétek meg. Ti édesapámnak ingyen adtátok ezt a földet, én se kérek többet, mint amennyit én befektettem, mint amennyibe nekem került az, hogy a nyulak szigetéből Margitszigetet csináltam. Vegyétek meg З'/з millióért. Én is lassan fektettem bele a pénzt, ti is lassan fizethetitek meg nekem. A város urai, a Margitsziget eddigi imádói, erre megdöbbentek. A Margitsziget eladó ! Erre senki se gondolt. Aztán elkezdtek gondolkozni. Hiszen szép, szép, ez a sziget, jó ide kijárni, de a város mit csináljon vele? Ha építek házat s bele 50 60 lakást (minél sötétebbet és nedvesebbet) előveszem a plajbászt és mindjárt tudom, hogy ez meghozza nekem a 8—10 százalékot, kétszer annyi kamat, mint amenynyit az első hazai ád. Ezt értem. De hogy megvegyem ezt a szigetet s az ne hozzon többet 1/2%-nál, ezt egy okos gazda nem bocsáthatná meg magának. A főherczeg, az más; neki a költekezés úri passzió, de Budapest főváros polgárokból áll, neki mindig a szemei előtt álljon a polgári haszon . . . Azzal nyugodtan előveszi zsebéből a börzenapi jelentést s megnézi, hogy állanak a rimamurányi részvények? A klubbok nyilatkoznak. Rossz esett. A város mai pénzviszonyai közt ebbe nem mehet bele. Azonban a kis kalitkából, amiket lakásoknak neveznek, az aszfaltos udvarról a kövezet utczára kiszaladnak a sápadt gyerekek, akik csak annyit ismernek az égből, amenynyi a négyemeletes házak tetői közt látszik s elgondolják, de jó volna nagy fák alatt zöld fűben játszani A gyárakból este kijönnek a gyönge lányok s elbusult férfiak s megrezegteti szívüket az öröm, ha rágondolnak, hogy majd egyszer pünkösdkor kimegyünk mi is a Margitszigetre! Hej, mert oda sok pénz kell és legalább félnapi idő! Az újságok amelyek közelebbről ismerik a nép viszonyait, mint a plutokraták, akik nyáron svábhegyi nyaralóikból kényelmesen nézhetik le az egész porjellegbe borult fővárost, hangot adnak a közvélemények és azt mondják: a nép százezrei által befizetett fillérekből vegyétek meg a Margitszigetet! A tanács megértette a közönség óhaját s azt határozta, hogy a közgyűlésnek a megvételt ajánlja, csakhogy a kormány is tegye meg kötelességét és építse ki a Margithíd párkányát s védje meg a szigetet az árvíztől. Bezzeg, meg is támadta ezért a tanácsot a pénzügyi bizottság ülése A pénzügyi urak úgy nézik a Margitszigetet, mint egy villamos vasúti részvényt. Mennyit hoz ? Ha nincs osztalék, nem kell sziget. Pénzáldozat? Ifjú korunkban ismertük, ha kellemes találkákról volt szó. A pénzügyi bizottság elutasító véleményt adott. De mégse egyhangúlag. Rupp Imre, Sigray Pál, Lampl Hugó, Weisz Berthold nyilatkoztak a vétel mellett, mely nem is lenne áldozat, ha a kormány legalább a vételár erejéig sorsjegykölcsönt engedélyezne. Huszonegy szavazattal tizenöt ellen adtak elutasító véleményt. Magyarországon bejelentett szabadalmak a gőzgép és kazángyártás körül. 1. Gőzgépek: Danzberg Lipót. »Dugattyútolattyús vezérmű kettős hajtással.« Tegle Gyula» Gőzváltogató elrendezés: Mosoidlty Kajetán.» Erőgépek expanzivjának és fordulási irányának megváltoztatására szolgáló kormányzó gépezet.« 2. Gőzkazánok: Valentin Johanner. »Vizcsöves ellenáramú gőzkazán.« Gronert C. »Úszó kondenzáltviz- levezető és biztonsági szelepek részére, az úszó súlyának rugó segélyével való kiegyenlítésével.« Ebenhart György. »Javítások vízszint mutatókon.« Mürke Emil. »Egyesített lángcső és fűtőcsöves kazán « Dr. Schölten Pieter Hermanus és de Villeneuve Jonkheer Cuilleume Gerard »Eljárás vízgőz fejlesztésére gőzkazánokban.« Babstock és Wilcor »Javítások gőzfejlesztők előmelegítőin« Gyáripar. A kiagr. kerámiás gyár részv.társaság f. hó 5-én d. e. 11 órakor tartotta meg Tolnay Lajos elnöklete alatt rendes évi közgyűlését. Az igazgatóság jelentését, amelyben az a lefolyt év kedvező üzleti eredményét constatálja, a közgyűlés általános helyesléssel fogadta. A lefolyt évben elért tiszta nyereség az újítási, helyreállítási és értékcsökkenési alapnak írt 19,138-30 krnyi gyarapítása után írt 60,736-49 krt teszen ki, melyből a régi 3500 drb részvény szelvényei drbonként 12 írtjával ( 12°/0) f. A febr. hó 6-ikától kezdve a társaság pénztáránál (Andrássy út 30 .sz. a.) beváltatnak a fenmaradó frt 9662 84 kr. pedig a jövő évi számlára vezettetik át. A közgyűlés az igazgatóság jelentését és javaslatát általános helyesléssel tudomásul vette és úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak a felmentvényt megadta, ezután a szükségessé vált választásokat ejtette meg. Megválasztottak az igazgatóságba: Tolnay Lajos, Popper István, Rost Ottó, Popper Károly, Dr. Pósch Gyula, Dr. Gombár Tivadar és Giczer Lajos ; a felügyelő bizottságba : Szlávy László, Szekula Hugó, Dr. Schober Béla és Preusz Gusztáv. MAGYAR GÉPIPAR 1895. február 15.