Magyar Gyáripar, 1942 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-20 / 1. szám
A MAGYAR GYÁRIPAR szerepet az 1914-es világháború előtt egyszer már elérte. Mostani helyzetének pillérei: a nehézipar, a vas-, szénás acélipar, a vegyi- és gépipar, melyekben, már a jelenlegiháború előtt is ellenfeleit túlszárnyaló teljesítményeket tudott elérni s a győzelmet tulajdonképp teljesítmények szerezték meg számára. A nehéz- és gépiparban már a századfordulón kiragadta Németország a vezetést Anglia kezéből s a kémiai, valamint villamossági iparban, legalább is az európai országok között, Németország az első. A szerző szerint Anglia már jóval a háború kitörése előtt lemondott a győzelemről azáltal, hogy e fontos iparágakban ellenfelének adta át a vezető helyet. S itt nagy jelentőséget tulajdonít Mathesius Németország nyersanyagszegénységének: szerinte épp hiányok voltak a német ipar erőfeszítéseinek legfőbb ösztönzői. S itt ismét visszatér az előbb már hangoztatott tétel: a német fegyverkezés hatásossága a békeipar teljesítményein múlott. De ugyanez a körülmény nyújt biztosítékot a majdani békére, amikor Németország az Egyesült Államokkal is felveheti a versenyt. A német ipar hatásosságának gyökerei az alapanyagokat feldolgozó és energiatermelő iparban rejlenek. Szén-, acél- és áram: ezek a hatásos hadiipar előfeltételei- Németország kőszéntermelése 1938-ban 186 millió tonnát ért el, Angliáé 232 milliót. Ez utóbbinak tehát 46 millió tonnányi előnye volt a német termeléssel szemben. A lengyelországi bányák évi 43 millió tonnányi termelése azonban ezt a különbséget már nagyjában kiegyenlítette, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Németországé avilág barnaszéntermelésének négyötöde s az évente kibányászott 200 millió tonnányi barnaszén maga is 40—50 millió tonna kőszén értékének felel meg. Angla széntermelésének visszaesése annál is feltűnőbb, mivel 1933-ban még 100 millió tonnával tudta felülmúlni Németországot és az angol széntelepek földtani és szállítási viszonyaikat illetően előnyösebb helyzetben vannak, mint a németek. Németországnak azonban még így is fokoznia kell széntermelését és Mathesius a német bányász szociális helyzetének megjavításával, hagyományos vezető szerepének felújításával akarja kifejezésbre juttatni azt a fontosságot, mely az »ipar kenyerének« előteremtőjét megilleti. Acéltermelésben Németország már régebben legyűrte Angliát. A birodalom háború előtti területén is kétszer annyi acélt termelt már, mint az angolok s ez a menynyiség még inkább növekedett a meghódított területek termelésével. A vasszükségletet aVilágháború után legnagyobbrészt Svédországból szerezte be Németország. A négyéves tervnek fő célja nem a bevitel megszüntetése volt, hanem előrelátó gondoskodás a végső szükség esetére. Ezenkívül újabb vasérctelepekre bukkantak magában Németországban is és noha e vasérc minősége nem elsőrangú, különböző vegyítésekkel normális acélt lehetett belőle előállítani. A lotharingiai vasbányák terméke, az ú. n. »minette«, foszfortartalmával szintén nem tartozik a legjelesebb vasércek közé, de éppen az angol Thomas feltalálta eljárással olyan anyagot lehet belőle nyerni, mely a német vasnál valamivel jobb.Az ellenfél összeomlásának okait vizsgálva, az ipar és a termelés, alacsonyabbrendűségében véli azokat megtalálni Muthesius. Franciaország az 1931. évi világtermelési csúcspontját s a népfront közjátéka, a munkaidő megrövidítése, valamint a gyakori kormányváltozások végkép megadták a kegyelemdöfést ennek az országnak, melynek politikai rövidlátása — Mathesius szerint — ebben az időszakban "Valóságos vaksággá súlyosbodott. Franciaország már jóval a háború előtt vereséget szenvedett a gyárak háborújában. A könyv legérdekesebb lapjai közé tartozik a híres Le Creusot üzem ismertetése. Azt a hiedelmet, hogy Le Creusot a világ hadiiparának egyik legfontosabb központja, a szerző túlzottnak véli, noha elismeri érdemeit, sőt, valósággal mesterinek találja bizonyos ágak — így a vasöntödék — teljesítményeit, főként a fentebb ismertetett »vertikális szerkezetet« hiányolja benne Németország és az Egyesült államok hadiiparának főerősségét. A lengyel vereség okai is az ország ipari hátramaradottságágában keresendők. Ami Angliát illeti, annak acéltermelése régóta mögötte marad már Németországnak és az USA-énak. Pedig 70 év előtt tízszer annyi acélt termelt Anglia, mint Németország. 1900-ban egy szinten állottak, 1913-ban Németország 50$/o-kal haladta túl Angliát, ma pedig kétszer, sőt a meghódított területek termelését beszámítva, háromszor többet termel Németország Angliánál. Könyvének utolsó fejezetében anémet ipari rendszert ismerteti a szerző s ennek során megcáfolja azt a hiedelmet, mintha az önellátási elv teljes elzárkózást jelentene: az autarkia a végső szükségben a biztonságot akarja szolgálni csupán. A német gyáriparnak, Mathesius szerint, legfőbb feladata fenntartani és megőrizni a békeüzemeket, hogy ezáltal biztosítsák a termelés háború utáni menetét. A német békeipar »konzerválására« segélyeket kell folyósítani a közpénzekből s megóvni őket a leromlástól, széthullástól. Egyébként a lengyel és francia háborúk gyors befejezése miatt el lehetett kerülni, hogy az üzemek nagy részének működését felfüggesszék. A szerző elítéli azoknak a gyáraknak az eljárását, amelyek, noha nem tudnak elegendő munkát adni személyzetüknek, mégis visszatartják őket az üzemben, hogy ily módon biztosítsák a munkaerőket a háború utáni évekre. A mai helyzet, mikor senki sem vesztheti el állását, ernyesztőleg hathat a kötelességérzetre, s ennek ébrentartását különösen fontos feladatnak tekinti. Különösen a meghódított területeken kell a munkásutánpótlás nehézségeivel számolni s e nehézségek csak akkor szűnnének meg, ha e területek életszínvonalát a német terület életszínvonalára lehetne emelni. Érdekesek a munkanélküliségről közölt adatok: a 32 000 főnyi munkanélküli közül csak mintegy 10% tekinthető munkaképesnek. A német hadiipar másfélmillió férfit és 300.000 nőt foglalkoztat s ehhez még hozzá kell számítanunk kb. egymillió hadifoglyot is. Volkmar Muthesius könyve nem csupán érdekes ismertetés és magas színvonalú propaganda, de könynyedségével, mértéktartó tárgyilagosságával a népszerű tudományos művek legjobbjai közt foglalhat helyet. RIGLER JÓZSEF EDE RT. VI., Rózsa utca 55. Telefon: *1-234-70 1. szám.