Magyar Hiradástechnika, 1946 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1. szám
MAGYAR X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM HÍRADÁSTECHNIKA A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete Híradótechnikai Szakosztályának lapja TÁVBESZÉLŐ * RÁDIÓ * TÁVÍRÓ SZERKESZTŐK : GERŐ ISTVÁN, SALLÓ FERENC, VALKÓ IVÁN PÉTER Beszámoló a párizsi CCIF konferenciáról KOVÁTS ANDOR A távbeszélő szolgálat lényege és célja egymástól térben távollévő személyek között beszéd kapcsolatot létesíteni. Ez a cél a távbeszélés aránylag rövid története alatt nem változott, de változtak az igények és követelmények, amelyek a távbeszélés tudományának fejlődési irányát megszabták. A fejlesztés ideális céljait ma már könnyű meghatározni. A cél minél több és minél kényelmesebb szolgálatot nyújtó távbeszélő állomás üzembehelyezése, annak elérése, hogy a kapcsolás minden viszonylatban a lehető legrövidebb idő alatt, tehát várakozás nélkül történjék, bármely két távbeszélő állomás közti beszédátvitel azonos és a lehető legjobb minőségű legyen, s az egész szolgálat az igazgatás szempontjából is gazdaságos legyen. A valóban bekövetkezett fejlődés— nyugodtan állíthatjuk — igen gyors ütemű volt és nemcsak minőségi javulást eredményezett, hanem a távbeszélő szolgálat alkalmazási területét is rendkívüli mértékben kiszélesítette. Az utóbbi évek jelentősebb műszaki újdonságai közül a nagytávolságú és jó minőségű beszédátvitelt biztosító nagy terjedési sebességű távkábeleket és erősítőket, az áramkörök többszörös kihasználását biztosító vívőáramú berendezéseket, a kényelmes és gyors automata központokat, valamint a helyközi szolgálatot gépesítő távválasztó rendszereket említem meg. Ezeknek a műszaki újításoknak a bevezetése természetesen sehol sem ötletszerűen, vagy a pillanatnyi igényeknek megfelelően történik, hanem a lokális körülmények és a gazdaságossági szempontok gondos mérlegelésével. Minthogy a helyi hálózatok a távolsági forgalom következtében egymással átviteli és kapcsolástani szempontból szervesen összefüggenek, a fejlesztést helyesen csak az egész nemzeti hálózatot figyelembe vevő, átfogó tervezés alapján lehet végrehajtani. Ezért az egyes országok hálózatainak fejlesztésénél a sajátos szempontok és körülmények még inkább érvényre jutnak. Érthető tehát, hogy az egyes igazgatások által választott fejlesztési ütem és irány nem egyforma, s ennek következtében az egyes nemzeti hálózatok rendszerint mind fejlődési fokban, mind az alkalmazott átviteli és kapcsoló rendszerekben eléggé különböznek egymástól. Ez a körülmény a nemzetközi távbeszélő hálózat kiépítése terén elég komoly nehézséget okoz, minthogy az egymástól fejlődési fokban és megoldásban eltérő nemzeti hálózatok a nemzetközi átviteli rendszer homogenitását erősen megbontják. Minél gyorsabb ütemű a távbeszélő technika fejlődése, annál érezhetőbbé válik az említett inhomogenitás káros hatása. A nemzetközi távbeszélés tanácsadó bizottságának, a C.C.I.F-nek (Comité Consultatif International Téléphonique) a szerepe ennélfogva egyre fontosabbá válik. Különösen fontos volt, hogy a C.C.I.F a nemzetközi távbeszélő szolgálat reorganizálásának és műszaki korszerűsítésének kérdését közvetlenül a háború befejezése után kézbevegye. Ez meg is történt, s ezeknek az európai szempontból is nagyjelentőLA CONFÉRENCE CCIF DE PARIS Le développement dans le domaine de la technique de transmission fut considérable pendant les dernières années. C’est pourquoi à l’occasion de la reconstruction du réseau de télécommunication européen, détruit par suite des événements de guerre, il doit être pris en considération aussi les exigences de la réorganisation du service téléphonique internationale, en considérant le projet de l’introduction du service rapide européen. Ce service nécessite beaucoup de communications. Donc, le réseau projeté ne peut être construit que par des câbles à grande vitesse de transmission, sur des installations à courant porteur á plusieurs cannaux. Le CCIF, au lieu du réseau européen actuel, s’étant basé sur les communications compliquées des centrales principales internationales projette l’établissement des centrales internationales de transit, parmi lesquels les Plus importantes sont placées le long d’un câble formant un anneau construit au milieu de l’Europe. Les Etats situés à l’intérieur et en dehors de l’anneau se raccorderont radialement à cet anneau de transit. La Hongrie est le lieu collecteur naturel du trafic des Etats de l’Europe du Sud-Est. C’est pourquoi, elle a proposé au cours des négociations actuelles que le trafic des Etats de l’Europe du Sud-Est, vers l’anneau de transit soit dirigé par l’intermédiaire de Budapest. I.