Magyar kalapos ujság, 1931 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1931-01-01 / 1. szám

11. évfolyam 1931 január hó 1. szám MAGYAR KALAPOS ÚJSÁG Budapesti Kalapos Ipartestet és a Kalaposok és Szakmabeli Kereskedők Országos Szövetségének hivatalos közlönye Előfizetési díj : 1 évre 8 pengő Az Ipartestület és Szövetség tagjai díjmentesen kapják Főszerkesztő : LŐRINCZ JÓZSEF ipt. elnök Felelős szerkesztő: KISS LÁSZLÓ ipt. jegyző Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIL. Kertész­ utca 18 Telefon: 1. 408-26 Kalapos kongresszus lesz májusban Ezt határozta el az ipartestület elöljárósága a január havi ülésén. Hogy­­kell-e vagy nem kell kongresszus, afelett vitát provokálni igazán felesleges, mert a mai idők­ben egy iparoskongresszus legfőbb célja és feladata, hogy azokat a sérelmeket, bajokat és panaszokat, me­lyek az iparosságot napról-napra érik és sújtják, a kongresszuson megjelenő kormánykiküldöttek saját fülükkel hallhassák. Kell, hogy lássák ezek az urak azt a nyomort, azt a nincstelenséget, melyben a ka­laposok együtt a többi más iparágakkal szen­vednek. A nincstelenség kalaposainkat talán még fo­kozottabb mértékben sújtja. A szezonban mutatkozott némi munkaalkalomban sem volt sok köszönet. Az egymásra kenyéririgy és éhes kartársak a vállalási árakat annyira lenyomták, hogy abból az unalomig hangoztatott hidegvízre valót sem keresték meg. Már a szezon alatt volt egypár olyan kartársunk, kinek probléma volt a mindennapi kenyér és a házbér. Nem kell a fantáziának csapongó képzelete ahhoz, hogy el­képzelhessük, mi maradt a sáros, esős januári-feb­ruári napokra. Szinte önkéntelenül feltolul a kérdés, miből élnek kartársaink ma? Mi megfelelünk. Is­merünk kartársat, ki létrával a vállán és vödörrel a kezében kirakatot tisztít és szomorú, de így van és igaz, hogy akad kortárs, aki súlyos protekciók igény­­bevétele mellett kapott alkalmi hóhányói munkást , ezek az emberek józan, tisztességes, derék és szorgos önálló iparosok. Sajnos, nem mondhatjuk, hogy ezek­nek sorsa beteljesedését a magas adók, a túlméretezett társadalombiztosítói járadékok, a szinte fellegekben járó közszolgáltatások és hátbér okozták teljesen, ha­nem inkább hangoztatjuk és kiáltjuk fülébe minden­kinek, hogy sorsuk eme fordulásának önmaguk voltak okai, azok pedig, kik az árakat mégis kitartották, a többi lelkiismeretlen kortárs áldozataivá váltak. Kell tehát a kongresszus, hogy az iparosság közös sérelmeinek, panaszainak reánk eső részét mi kala­posok is a köztudatba dobhassuk, hogy rámutathas­sunk szakadt ruhánkra, éhező családunkra, s hideg műhelyeinkre. De kell a kongresszus azért is, hogy nyíltan és férfiasan nézzünk egymás szemébe: elég volt kor­társak, ne tovább! Ne tovább, mert tönkre megy a kicsi mellett a nagy is, s mehetnénk mi is havat hányni, ha van rá alkalom. Jöjjön fel tehát Budapestre májusban az ország összes kalaposiparossága, hallgassák meg, mit mon­danak a pesti kartársak, mi budapestiek szívleljük meg azokat az okos, bölcs tanácsokat, melyet a vi­dékiek mondanak nekünk. És ha szemünkre hányják, hogy Budapesten, az ország szívében, ahol a kalapos­iparosság elitje, virága él és dolgozik, nincs kari ösz­­szetartás, nincs megbecsülésérzés, akkor hogy lehessen a vidéken, hol szétszórva élnek — egymásról alig is tudva valamit­­ kartársaink, akkor lássuk be, hogy hibásak, önmagunkkal és családunkkal szemben bű­nösek voltunk. De a belátásnál menjünk tovább: iparos önérzettel és gerincességgel mondjuk ki, hogy ami volt, az a múlté és a jövőben szigorúan betart­juk azt, amit vezetőink elhatároznak. A májusi országos kalapos kongresszusra sze­retettel hívunk meg titeket vidéki kartársak és ké­rünk, jöljek fel, hallgassuk meg egymást s tegyünk egymás segítségére. Lőrincz József: Akinél vásárol, hirdet az a kalaposok lapjában? С4ЮС^С^С^С^СЖ2СЖЭСЖЭС^С^С^СЖЗС^СЖЭС^ЮС^ЮС^ОЮС^агОО^О»ОСЖЗОЙОС>»ОСЖОС«га^ 1 Ka­la­pzacskót-Pi­l­itzertől § Új cím: Budapest, VII., KertéSZ-Utca 33. SZ. (azelőtt: Vili,, Kenyérmező-utca 4.) Telefon: 431-87­0 Vidékieknek bérmentve szállítok. §

Next