Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-01 / 1. szám
A MAGYAR LAKATOSMESTEREK LAPJA 1911 január 1. Közöny. Előre jeleztük lapunkban s föl is hívtuk olvasóink figyelmét arra, hogy a főváros területén az iparhatósági megbízottak választása karácsony másodnapján lesz. Külön is figyelmeztettük a kartársakat arra, hogy a fővárosi tanács kéri az iparosokat a választásban való részvételre, mivel korábbi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy az iparosok elvonják magukat a kötelességek teljesítésétől, így a választásoktól is. Az iparhatósági megbízottak választása kizárólag az iparosság joga, illetve kötelessége. Ezt a jogot gyakorolni, ezt a kötelességet teljesíteni kellene. Azonban, hogy a fővárosi iparosok miként élnek jogukkal, mint teljesítik kötelességüket, arra nézve a karácsony másodnapján tartott választás szomorú bizonyságot tesz. A jelölések természetesen már előzőleg megtörténtek, azonban a legtöbb kerületben még annyi szavazó sem verődött össze, amennyi a jelöltek száma volt. A főváros tíz kerületében összesen nyolcszázhuszonkét iparos adta le szavazatát, holott joga van szavazni minden önálló iparosnak, aki iparigazolványnyal bír. Minden kerületben húsz rendes és öt póttagot, összesen tehát kétszázötven tagot választottak. Érdekes azonban a szavazatok megoszlása a kerületekben. Az első kerületben szavazott huszonhét iparos, tehát csak kettővel több, mint ahányat iparhatósági biztosokat választani kellett. A második kerületben tizenhárom volt a szavazók száma; a harmadikban hat, a negyedikben hatvannyolc, az ötödikben tíz, a hatodikban kétszázharminchárom, a hetedikben háromszázkilencvennégy; a nagyiparos nyolcadik kerületben, ahol úgyszólván iparosokból áll az egész nagy városrész, csupán tizenhét iparos érezte át hivatását s ment el szavazni; a kilencedik kerületben leszavazott huszonnégy, a tizedikben pedig harminc. Eszerint a második, harmadik, ötödik, nyolcadik és kilencedik kerületek iparosai még annyian sem voltak a szavazásnál, ahány megbízottat választaniok kellett! Szomorú jelenség ez! Nem egyszer mutattunk már rá lapunkban arra az érthetetlen közönyre, amely az iparosságot még a saját ügyeivel, dolgaival szemben is elfogja. Íme rá a legutolsó példa, amely szinte kiáltó bizonyítéka az iparosság végtelen közönyének. Pedig az iparhatósági megbízottak választása az iparosság érdekében történik. Azért is kizárólag iparosok a választók. És láthatjuk, hogy mily keveset törődnek még a saját érdekeikkel is, mert hiszen a polgári jogok egyik legszebbikével, a szavazással sem élnek, csupa közönyösségből. Ez a jelenség, amelyről most az iparhatósági megbízottak választása tett tanúságot, csak egy kis része azoknak, amelyeket a mi ipari életünk fölmutat. Így vagyunk mi a többi ipari dolgokban is, ahol mindenben és mindenkor a végtelen közöny uralkodik rajtunk, bármily evidens érdekeink forogjanak is kockán. Így vagyunk a kamarai tagok választásakor, így a betegpénztári kiküldöttek, ipartestületi, elöljárósági tagok megválasztásánál s csak az országos képviselőválasztások keltenek közöttünk olykor némi élénkséget, sajnos, letagadhatatlanul érthető okokból. Ennek a szinte bűnös közönynek, amellyel a saját ügyeink iránt is viseltetünk, nem egyszer itta már meg a levét a magyar ipar, összes szakágaiban, egyes szakonként is. Nincs pártolónk, nincs szószólónk a fórumon, mert nem is lehet, hiszen ki volna olyan balga, hogy kihúzza iparunk testéből más azt a tüskét, amelyet mi nem igyekezünk kihúzni, holott fáj. Ilyen felfogás mellett, amely ma az iparosságnál épp az ipari közérdekek terén úrrá lett, boldogulni nem lehet. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a magyar ipar fejlődés helyett a hanyatlás képét mutatja. Szakképzettségünk sem fejlődhet ily általános közöny mellett, de termelésünk, termelőképességünk is állandóan csökken. Csak a statisztikai hivatal jelentéseit kísérjük figyelemmel s nyomban látjuk, hogy a behozatal, az ipari szakmák minden ágában, évről-évre, hallatlan arányokban növekszik. Ennek is a végtelen közöny az oka, mert elvonjuk magunkat mindentől s igy alkotni, közös eljárást elhatározni és követni képtelenek vagyunk s ez által a közöny által önmagunkat büntetjük meg rettenetesen, díjtalanul nyújt útbaigazítást, felvilágosítást és tanácsot adóügyekben, perekben, balesetbiztosítási-, szabadalmi-, kiállítási-, inas-, munkás-, és egyéb ipari- és magánügyekben; munkásokat, tanoncokat, eladásra kerülő üzleteket, tárgyakat díjtalanul közvetít. Nyilvántartja állandóan a bevásárlási forrásokat, beszámol a hét eseményeiről, a lakatosiparban országszerte előforduló dolgokat, ipari újdonságokat és munkapályázatokat (vállalkozásokat) kimerítően ismerteti a „Magyar Lakatosmesterek Lapja“, mely minden vasárnap gazdag tartalommal jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona. Mutatványszámot kívánatra egy hónapig ingyen küld a kiadóhivatal. Budapest, VII., Almássy tér 8. szám. Telefon 24—04. Lakatosmunkák elszámolása. .. „Vassín“, „vasgerenda“, „vastartó“ megnevezés alatt ha más körülírás nincs, akkor T alakú szabványvasat értünk. Úgy ezeket, valamint az U vasakat is 35 cm. szelvénymagasságig és hét és fél méter hosszúságig bár- s mely, a fentnevezett szabályzat táblázatában előforduló, 1 szelvényalakkal és bármily hosszal az alapárak szerint kell szállítani, feltéve, hogy a szállításra legalább 21 nap áll rendelkezésre. Ennél nagyobb méretű tartók vagy 21 napnál rövidebb határidő alatt szállítandó bármely tartó külön kikötésének hiányában külön árral számítható. Ha a megmunkálás módja körülírva nem volna, akkor a szerkezet természetének megfelelő tiszta megmunkálást úgy értelmezzük, hogy az összes látható felületeket be lehessen mázolni. Csiszolást, fényezést vagy mázolást külön kikötés hiányában sehol sem követelhetnek az építészek vagy építtetők. Vastartóknak és egyéb szerkezeteknek a helyszínen való lyukasztása, görbítése, levágása, fúrása vagy egyéb szerelése, ha az külön kikötve nincs, vagy az esetleges hiba nem a szállító lakatosmester hibájából eredt, darabonként külön felszámítható. „Vastartók lyukasztása“