Magyar Posta, 1929 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1929-01-01 / 1. szám
2 Dimény Mózes: A nemzetközi rádiójog bölcsője. Londonban felállította az első adóállomást. Amint tudjuk, a rádiónak ebben az irányban való felhasználása óriási sikerrel járt s úgy Angliában, mint más államokban is, egymásután állították és állítják fel a hírszóró állomásokat. Az üzemi vállalkozásokat természetesen nyomon követi a rádióval kapcsolatos jogi kérdések rendezése is. E tekintetben a kezdeményezést a franciák ragadják magukhoz. Nevezetesen a rádió nemzetközi szabályozására, az ezzel kapcsolatos jogi, igazgatási és gazdasági kérdések rendezésére, a rádióra vonatkozó szabályok összegyűjtésére, közkinccsé tételére, békéltető és választott bíróságok létesítésére, konferenciák és kongresszusok rendezésére Párisban ugyancsak 1922-ben megalakították a drótnélküli távíró nemzetközi alakulatát, a Comité International de la T. S. F.-et. Ennek az egyesületnek eddig három elnöke volt, nevezetesen Colin, a francia legfőbb bíróság tanácsosa, a párisi jogi fakultás címzetes tanára, a második Tirmán államtanácsos és a drótnélküli távíró érdekében szervezett francia miniszterközi bizottság elnöke, végül a harmadik Scialoja szenátor, ny. miniszter, a nemzetek szövetségének olasz delegátusa, aki az elnöki teendőket jelenleg látja el és aki tudvalevőleg Magyarországnak értékes barátja. Amint az egyesület címéből és az említett három elnök személyéből is kitűnik, a franciák a szóban lévő szervezetet nemcsak a saját országuk, hanem az egész világ számára létesítették s ezért arra törekedtek, hogy a Comité-ba az összes államokat bevonják az egyes államok keretében létesített, illetőleg létesítendő úgynevezett nemzeti bizottságok (Comiték) útján. Ez az igyekezet már eddig is jelentős sikerrel járt, mert az államok egy részében már eddig is megalakultak ezek a bizottságok, más részében pedig most vannak megalakulóban. Ily módon a Comitéban a múlt év végéig összesen 35 állam tömörült. Ami Magyarországot illeti, ennek nemzeti bizottsága megalakítása iránt is történtek lépések, de eddig még sikertelenül. Reméljük azonban, hogy a most folyamatban levő újabb activ eredménnyel jár s így a szóban lévő nemzeti bizottság nálunk is meg fog alakulni. Meg vagyok győződve, hogy ennek az alakulatnak létrejövetele Magyarországnak is fontos érdeke, egyfelől azért, hogy a rádió jogi kérdések tárgyalásában, nemzetközi szabályozásában befolyását érvényesíthesse, másfelől pedig azért, hogy e nemzetközi jogi érintkezési területen is módjában legyen magának barátokat szerezni. Ilyen irányú törekvés annál is inkább indokolt, mert országunknak nemcsak a rádió adóállomása, hanem a rádióra vonatkozó jogviszonyok eddigi rendezése is a külföldiek által teljes elismerésben részesült. Ennek dokumentálására csak azt említem meg, hogy Rómában való tartózkodásom alkalmával egyik francia delegátus a magyar rádiórendelet francia szövegét elolvasás után elkérte tőlem, hogy, amint ő mondotta, megmutathassa Párisban, hogy a náluk fehér terror és reakció hírében álló Magyarország milyen célszerűen rendezte a szóban lévő kérdéseket. Amint az említett delegátus a napokban értesített, rádiórendeletünket a „Revue Juridique International de la Radio-Électricité“-ban közzé is fogják tenni.