Magyar Posta, 1935 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám
4 Dr. Havas Ferenc: Mit hozhat a jövő a távíró számára? hatással vannak. Ez alól a megállapítás alól csak néhány, egészen kivételesen előnyös viszonyok közt élő ország kivétel, mint pl. Anglia és Németalföld, ahol az 1934. évi táviróforgalom adatai már emelkedést mutatnak. Joggal felvethető a kérdés, hogy a táviró válságának hosszú esztendei alatt a világ táviróigazgatásai és társaságai mit tettek a helyzet megmentése és javítása érdekében? Sikerült-e oly tényezőket a maguk számára hasznosítani, amelyek a táviró helyzetének gyógyítására alkalmasak lehetnek? Erre a kérdésre igennel kell felelnünk, mert ilyen intézkedések igenis történtek. Ami az elért eredményeket illeti, úgy ebben a tekintetben még biztosat állítani nem lehet. Egyelőre legalább is a tartózkodó, de mellette mégis bizakodó álláspont elfoglalása az indokolt. Lássuk azonban, melyek azok az intézkedések és tényezők, amelyeket a táviró helyzetének gyógyítása érdekében a világon mozgósítottak? Első helyen általános jelentőségénél fogva a rádiótáviratozás feltalálását és fejlődését kell olyan tényezőként megjelölnünk, mint amely a táviróforgalom fejlődésére az egész világon igen nagy hatással volt. A rádiótávíró ugyanis egyrészt olyan távoli területeknek a táviróforgalomba való bekapcsolódását tette lehetővé, amelyek a vezetékes (vonalas és kábeltávíró) számára megközelíthetetlenek voltak, másrészt a mozgóállomásoknak (hajók, légijárművek, gépkocsik, vonatok) a táviróforgalomba való bevonását segítette elő. Vagyis oly anyagot szerzett a táviró számára, amely azelőtt nem volt meg. A rádiótávíró a táviróigazgatásoknak a nemzetközi táviróforgalom díjaiban való részesedését is előnyösebbé tette, mert a nagytávolságú nemzetközi forgalomban egymással rádiótáviró útján közvetlenül levelező két országnak a beszedett távirási díjból a köztük fekvő országoknak nem kell átmeneti díjak fejében részesedést fizetni. Ez a körülmény a nemzetközi táviróforgalom jövedelmezőségét a kiterjedt rádiótáviró összeköttetésekkel rendelkező országok számára emelte. A rádiótáviró által biztosított ezek az előnyök azonban nem voltak száz százalékos előnyök, mert a rádióüzem berendezése és elterjedése terheket és hátrányokat is hozott az igazgatásoknak és társaságoknak. Ilyennek tekinthetjük mindjárt az állomásoknak és üzemközpontoknak a berendezésével járó tekintélyes befektetéseket, amelyeknek a jövedelmezőségét a gyors műszaki fejlődés következtében beálló igen rövidre tehető élettartam erősen próbára teszi. Tapasztalás szerint a rádióállomásokat alig hogy megépítik, azokat a bekövetkezett fejlődés miatt át kell építeni s az üzemközpontok géprendszerei is állandóan változnak. Amelyik ma még modern, az holnap már elavult stb. A rádiót azonkívül nem csak a távíró céljaira lehetett értékesíteni, hanem a távbeszélő számára is. A távbeszélő versenye tehát a rádióüzemben is felütötte a fejét. Alig, hogy egy tengerentúli viszonylatban megnyílott a rádiótávíró- forgalom, máris jelentkezik ugyanabban a rádiótávbeszélő forgalom is. Egyelőre ebben a versenyben a táviró számára előnyt jelent, hogy a tengerentúli viszonylatokban a távbeszélő díjtételek igen magasak. Az olcsóbbodási folyamat