Magyar Sütők Lapja, 1931 (29. évfolyam, 1-21. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR SÜTŐK LAPJA 5. oldal Vérkeringést a sütőiparba Nem frázis és nem a fantázia szüleménye, hogy az utóbbi két év alatt az országban több mint ötszáz sütőiparos húzta le üzletének redőnyeit. Szomorú valóság ez, amely természetes következménye nemcsak az utóbbi évek iparpolitikájának, hanem az iparosok politikájának is. Szerkesztőségünk ajtajának kilincse állandóan meleg, mert egymás kezébe adják azt azok, akik utolsó mentsvárként a szaklapot keresik fel azzal a gondolattal, hogy talán valami alkalmazáshoz tudnak jutni. És bármennyire is látjuk az egyhamar meg nem változható helyzet borzalmas következményeit, mégis álarc mögé kell rejtenünk részvétünket, biztatnunk kell a mártírokat, reménysugárt kell öntenünk a szívekbe és a lelkekbe, nehogy a kárhozatos csüggedés valami meggondolatlanságra ragadja a gyengébb idegzetűeket, akik nem tudnak szembenézni és megbirkózni a már nem is közelgő, hanem — sajnos —, a már megérkezett veszedelmekkel. De nagyon csekély az a vigasz, amellyel a rászorulóknak szolgálhatunk és úgyszólván maliciózusan is hangzik. Annyi, mintha a gyógyíthatatlan betegnek — akinek az orvos már megmondotta, hogy semmi kilátás a felépülésre — azt mondanánk, hogy „mi hiszünk a csodákban”, vagy „a természet még segíthet”. Csodák ma nincsenek és a természettől várni egy betegnek, mondjuk egy beteg iparnak a meggyógyulását, merő önámítás, amely legfeljebb csak siettetheti a teljes pusztulás bekövetkezését. Ha cselekedni akarnak, ha komolyan akarnak cselekedni azok, akik orvosi hivatást éreznek magukban a beteg sütőiparral szemben, akkor először is meg kell keresniök azt a bizonyos szérumot, amelyet be kell oltaniuk a betegségben szenvedőkbe. Ez azonban még nem elég az üdvösséghez. Mert hiába akarja az orvos a beteg gyógyulását, ha olyan hypochonderrel találja magát szemközt, mint a sütőiparos. Elsősorban a betegben, a sütőiparosban magában kell meglennie egy bizonyos akaratnak egy komoly elhatározásnak, hogy meg akar gyógyulni. Félre kell dobni minden olyan gondolatot, amely hátráltathatná a nagybeteg sütőipar gyógyulását és egy iparág összakaratát kell latba vetni, ha nem akarnak kilátástalanul hozzáfogni a mentőmunkálatokhoz. A fiatalság előretörését várja mindenki. Úgy hiszem, hogy a beléjük vetett hit nem lesz hiú remény. Az akarat, az energia, az intelligencia és az erő, minden munkának ez a négy fontos kelléke megvan bennük. A többi pedig már magától jön. Csak mielőbb hozzá kell fogni a munkához, mielőtt késő, mielőtt a pusztító vész utolsó áldozatát is felszedné. Steiner László: FAJ