Magyar Technika, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1947-05-01 / 5. szám
tása szerint Tiszafüred vidékén még további 80 cm vízszín emelkedést okozhat. Mindent egybevetve, abban bízhatunk, hogy most már az előírt gátmagasságok megfelelők lesznek s jelenleg vízben fekvő híd- és hajóroncsok eltávolítása után a Tisza Szolnok és Szeged közötti szakaszán a vízállás a 10 métert nem fogja elérni. Kisvíz szabályozás A Tisza folyó hossza az átmetszések folytán 1214 kilométerről 761 kilométerre apadt. Ezzel együtt járt a meder beágyazódása és a vízsebesség növekedése is. Ebből semmi különös hátrány nem keletkezett, mert a vízsebességek a Tiszán még mindig igen kicsinyek. A folyó beágyazódásával együtt járt azonban a kis vízszín nagymérvű süllyedése is. A tiszai vízmércék «0» pontját úgy helyezték el, hogy azok egyeznek az 1842. évben megfigyelt kis vízszínnel. Már az 1890. évi kis víz is lényegesen alacsonyabb volt ennél. Még kisebb volt az 1904. évi kis víz, és az 1921. évben, megfigyelt vízszín a Szamos torkolatától Szolnokig mindenhol legalább 2 méter vízszínsüllyedést mutat, az alsóbb szakaszon még többet is, Tiszaugnál meghaladja a 3 métert. Ez a kis vízszínsüllyedés tart) továbbra is, különösen a folyó felső szakaszán. Ebből a tényből azonban nem volna szabad arra következtetni, hogy a Tiszában a kis víz süllyedt, és ez akadályozza a hajózást. A kis vízszín süllyedésének éppen a mederfenék süllyedése, a folyó beágyazódása az oka, és így a hajózás számára rendelkezésre álló mélységek még a szabályozás első, nem teljes sikerrel járó szakaszának idején is általában növekedtek. Egyes olyan szakaszokon mutatkozott a kisvízi mederben mélységcsökkenés, ahol a szabályozás előtt, elfajulások következtében a mélység nagyobb volt mint a Szomszédos szakaszokon. Ezek a mélységek a szomszédos szakaszok javára egyenlítődtek ki. A múlt évszázad eleje óta a tiszai hajózás lényegesen veszített jelentőségéből. Ennek azonban nem a mélységek hiánya az oka, hanem az, hogy a hajózás ma már nem elégedhetik meg olyan mederviszonyokkal, mint aminek mellett 100 évvel ezelőtt Vásárosnaményig lovakkal vontatták a dereglyéket. A hajózás érdekében 1920—1944. évek közötti kisvízi szabályozás is folyt a Tiszán, melynek eredményeképen rendes menetrendszerű gőzhajózást lehetett indítani a Tiszafüredtől lefelé terjedő szakaszon. Ez alatt a huszonöt év alatt számos gázló szabályozást végeztek, úgy hogy a legkisebb vízállás idején is legalább 14—16 dm mélység legyen és néhány túlságosan éles kanyart szüntettek meg. A Tisza kis vízszíne a torkolatnál természetszerűleg nem süllyedt, mert itt a vízjárást a Duna nagyobb víztömege szabja meg. A kisvízi lefolyási keresztszelvény itt egy ideig növekedett, majd újra kisebb mértékben fogyni kezdett. A jelenlegi mélység a hajózásnak megfelelő, valamivel nagyobb mint a szabályozás előtt volt. Költségek Az állam a Tisza szabályozására 1867—1914-ig 117 millió aranykoronát, vagyis 135 millió pengő öszszeget fordított, az 1920—1940 közötti időben ugyanerre a célra 22 millió pengőt adott ki. A társulatok védgát építésekre megalakulásuktól kezdve 238 millió pengőt használtak föl. Az egész összeg együttesen 395 millió pengő. Jelenlegi vízjárás Ha azt akarjuk kivizsgálni, hogy a Tisza most már ne csak arra szolgáljon, hogy saját árvizeit levezesse, hanem öntözés és hajózás útján hasznára is legyen a környező lakosságnak, a Tisza havonként megoszló vízállásaira kell figyelemmel lennünk. Ezt tünteti fel a szolnoki vízmércére vonatkozó mellékelt grafikon. A különböző évek vízjárása ugyanabban a hónapban hasonló szokott lenni. A Tisza legnagyobb víztömegei tavasszal a hóolvadás után vonulnak le, nyáron és különösen ősszel alacsony a vízállás. Télen ismét magasabb, de ezek a különböző években, de ugyanolyan hónapokban levonuló víztömegek nagyon különbözőek. Ezért a grafikon úgy készült, minden hónapban fölraktuk azt a legnagyobb és legkisebb vízállást, amely a Tiszán a vízállások megfigyelése óta a különböző évek ugyanazon hónapjában Szolnokon előfordult. Ezeket a legnagyobb és legkisebb vizeket vékony folytonos vonal jelöli a rajzon. Minden hónapban föltüntettük a különböző évek hasonló hónapjaiban keletkezett vízállások középértékét is. Ez a középvíz. Nagyon fontos azonban tudnunk azt is, milyen határok között szokott változni a folyó vízszíne egy bizonyos hónapban. Ezért feltüntettük hónaponként azt a vízszínt, amelynél magasabbra a legszárazabb év szóbanforgó hónapjában nem emelkedett föl a Tisza. Ez a szóbanforgó hónap legkisebb nagy vize. Ezt a vízszínt a mellékelt rajzon a kockás oszlopok felső szélei jelzik. Föltüntettük azt a vízszínt is, amelynél kisebb víz csapadékos évben a szóbanforgó hónapban nem fordult elő. Ez vízszín a szóbanforgó hónap legnagyobb kis vize. Ezt a vízszínt a fehér hasábok felső szélei. A grafikonból látható, hogy a Tisza szélsőséges vízjárása igen sok kellemetlenséggel jár. A legkisebb havi nagyvizek, nemcsak a legnagyobb havi kisvíznél, de még a középvíznél is kisebbek. Ugyanígy a legnagyobb havi kisvizek magasabbak a középvíznél. Ebből az következik, hogy a szivattyútelepeknek a belvizet csaknem az árvízszín magasságáig, legalább is a legnagyobb kisvíz magasságáig, föl kell emelni. Hasonló a helyzet az öntözővíz szivattyúzásakor is, mert öntözni száraz évben kell, s akkor az öntözővizet a legjobb esetben is csak a legkisebb nagyvíz magasságából lehet szivattyúzni. További feladatok A Tisza szabályozása a kártételek ellen általában befejezettnek mondható. A védgátak valamelyes erősítése, a borsodi nyílt ártér megvédése volna még szükséges. A híd- és hajóroncsok eltávolítása után a kisvízi hajózómeder biztosítása végett volna még szükség a gázlerendezések folytatására és néhány éles kanyar megszüntetésére. Szükséges volna azonban az egész folyó mentén a víz folyását megkötni. A Tisza kanyarjai sok helyütt, különösen a felső szakaszon még ide-oda vándorolnak, néhol a védgátakat is alámosással fenyegetik. A medervándorlás következtében a Tisza medre újból elfajulhat. Ezért a kanyarok megkötésére, a partok megvédésére kell még munkákat végezni. 26