Magyar Technika, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1947-05-01 / 5. szám

tása szerint Tiszafüred vidékén még további 80 cm vízszín emelkedést okozhat. Mindent egybevetve, abban bízhatunk, hogy most már az előírt gátmagas­ságok megfelelők lesznek s jelenleg vízben fekvő híd- és h­ajóroncsok eltávolítása után a Tisza Szolnok és Szeged közötti szakaszán a vízállás a 10 métert nem fogja elérni. Kisvíz szabályozás A Tisza folyó hossza az átmetszések folytán 1214 kilométerről 761 kilométerre apadt. Ezzel együtt járt a meder beágyazódása és a vízsebesség növekedése is. Ebből semmi különös hátrány nem keletkezett, mert a vízsebességek a Tiszán még mindig igen kicsinyek. A folyó beágyazódásával együtt járt azonban a kis vízszín nagymérvű süllyedése is. A tiszai vízmércék «0» pontját úgy helyezték el, hogy azok egyeznek az 1842. évben megfigyelt kis víz­színnel. Már az 1890. évi kis víz is lényegesen alacsonyabb volt ennél. Még kisebb volt az 1904. évi kis víz, és az 1921. évben, megfigyelt vízszín a Szamos torkolatától Szolnokig mindenhol legalább 2 méter vízszínsüllyedést mutat, az alsóbb szakaszon még többet is, Tiszaugnál meg­haladja a 3 métert. Ez a kis vízszínsüllyedés tart) továbbra is, különösen a folyó felső szakaszán. Ebből a tényből azonban nem volna szabad arra következ­tetni, hogy a Tiszában a kis víz süllyedt, és ez aka­dályozza a hajózást. A kis vízszín süllyedésének éppen a mederfenék süllyedése, a folyó beágyazódása az oka, és így a hajózás számára rendelkezésre álló mélységek még a szabályozás első, nem teljes sikerrel járó szaka­szának idején is általában növekedtek. Egyes olyan szakaszokon mutatkozott a kisvízi mederben mélység­csökkenés, ahol a szabályozás előtt, elfajulások követ­keztében a mélység nagyobb volt mint a Szomszédos szakaszokon. Ezek a mélységek a szomszédos szakaszok javára egyenlítődtek ki. A múlt évszázad eleje óta a tiszai hajózás lénye­gesen veszített jelentőségéből. Ennek azonban nem a mélységek hiánya az oka, hanem az, hogy a hajózás ma már nem elégedhetik meg olyan mederviszonyok­kal, mint aminek mellett 100 évvel ezelőtt Vásáros­­naményig lovakkal vontatták a dereglyéket. A hajózás érdekében 1920—1944. évek közötti kisvízi szabályozás is folyt a Tiszán, melynek eredményeképen rendes menetrendszerű gőzhajózást lehetett indítani a Tisza­füredtől lefelé terjedő szakaszon. Ez alatt a huszonöt év alatt számos gázló szabályozást végeztek, úgy hogy a legkisebb vízállás idején is legalább 14—16 dm mély­ség legyen és néhány túlságosan éles kanyart szüntet­tek meg. A Tisza kis vízszíne a torkolatnál természetszerű­leg nem süllyedt, mert itt a vízjárást a Duna nagyobb víztömege szabja meg. A kisvízi lefolyási keresztszel­vény itt egy ideig növekedett, majd újra kisebb mér­tékben fogyni kezdett. A jelenlegi mélység a hajózás­nak megfelelő, valamivel nagyobb mint a szabályozás előtt volt. Költségek Az állam a Tisza szabályozására 1867—1914-ig 117 millió aranykoronát, vagyis 135 millió pengő ösz­­szeget fordított, az 1920—1940 közötti időben ugyan­erre a célra 22 millió pengőt adott ki. A társulatok védgát építésekre megalakulásuktól kezdve 238 millió pengőt használtak föl. Az egész összeg együttesen 395 millió pengő. Jelenlegi vízjárás Ha azt akarjuk kivizsgálni, hogy a Tisza most már ne csak arra szolgáljon, hogy saját árvizeit le­vezesse, hanem öntözés és hajózás útján hasznára is legyen a környező lakosságnak, a Tisza havonként megoszló vízállásaira kell figyelemmel lennünk. Ezt tünteti fel a szolnoki vízmércére vonatkozó mellékelt grafikon. A különböző évek vízjárása ugyanabban a hónapban hasonló szokott lenni. A Tisza legnagyobb víztömegei tavasszal a hóolvadás után vonulnak le, nyáron és különösen ősszel alacsony a vízállás. Télen ismét magasabb, de ezek a különböző években, de ugyanolyan hónapokban levonuló víztömegek nagyon különbözőek. Ezért a grafikon úgy készült, minden hónapban fölraktuk azt a legnagyobb és legkisebb vízállást, amely a Tiszán a vízállások megfigyelése óta a különböző évek ugyanazon hónapjában Szolno­kon előfordult. Ezeket a legnagyobb és legkisebb vize­ket vékony folytonos vonal jelöli a rajzon. Minden hónapban föltüntettük a különböző évek hasonló hó­napjaiban keletkezett vízállások középértékét is. Ez a középvíz. Nagyon fontos azonban tudnunk azt is, mi­lyen határok között szokott változni a folyó vízszíne egy bizonyos hónapban. Ezé­r­t feltüntettük hónaponként azt a vízszínt, amelynél magasabbra a legszárazabb év szóbanforgó hónapjában nem emelkedett föl a Tisza. Ez a szóbanforgó hónap legkisebb nagy vize. Ezt a vízszínt a mellékelt rajzon a kockás oszlopok felső szélei jelzik. Föltüntettük azt a vízszínt is, amelynél kisebb víz csapadékos évben a szóbanforgó hónapban nem fordult elő. Ez vízszín a szóbanforgó hónap legnagyobb kis vize. Ezt a vízszínt a fehér hasábok felső szélei. A grafikonból látható, hogy a Tisza szélsőséges vízjárása igen sok kellemetlenséggel jár. A legkisebb havi nagyvizek, nemcsak a legnagyobb havi kisvíznél, de még a középvíznél is kisebbek. Ugyanígy a leg­nagyobb havi kisvizek magasabbak a középvíznél. Ebből az következik, hogy a szivattyútelepeknek a belvizet csaknem az árvízszín magasságáig, legalább is a legnagyobb kisvíz magasságáig, föl kell emelni. Hasonló a helyzet az öntözővíz szivattyúzásakor is, mert öntözni száraz évben kell, s akkor az öntöző­vizet a legjobb esetben is csak a legkisebb nagyvíz magasságából lehet szivattyúzni.­­ További feladatok A Tisza szabályozása a kártételek ellen általában befejezettnek mondható. A védgátak valamelyes erő­sítése, a borsodi nyílt ártér megvédése volna még szükséges. A híd- és hajóroncsok eltávolítása után a kisvízi hajózómeder biztosítása végett volna még szükség a gázlerendezések folytatására és néhány éles kanyar megszüntetésére. Szükséges volna azonban az egész folyó mentén a víz folyását megkötni. A Tisza kanyarjai sok helyütt, különösen a felső sza­kaszon még ide-oda vándorolnak, néhol a védgátakat is alámosással fenyegetik. A medervándorlás követ­keztében a Tisza medre újból elfajulhat. Ezért a kanyarok megkötésére, a partok megvédésére kell még munkákat végezni. 26

Next