Magyar Üveg- és Agyagujság, 1935 (36. évfolyam, 1/747-12/758. szám)
1935-01-01 / 1. (747.) szám
r Ul év — régi gondok. A Magyar Üveg- és Agyagújság ezúttal szakítván a tradícióval, nem kért fel senkit a szakma vezető férfiai közül arra, hogy beszámolót írjon, vagy mondjon a szakma egyes ágainak elmúlt esztendei forgalmáról, üzletmenetéről. Azt mondja a régi latin példaszó: a halottakról jót, vagy semmit!. . Márpedig az elmúlt esztendőről is jobb, ha semmit se mondunk, mert jót nem mondhatunk. .. De ha magáról az üzletmenetről nem is beszélünk, de beszélhetünk azokról az okokról, amelyek a bajokat és nehézségeket előidézték. Itt van elsősorban az általános gazdasági helyzet. Tagadhatatlan, hogy ennek a rovására kell írni a legtöbbet. Nem is magyar jelenség, — legyünk tárgyilagosak — világjelenség. E szaklap szerény hasábjai nem is alkalmasak arra, hogy ezekkel az általános természetű kérdésekkel foglalkozzunk. Az egész világ politikusai, gazdaságtudósai foglalkoznak velük s ha hinni lehet a bizakodó hangulatnak, amely az új esztendő küszöbén jelentkezik, talán, talán várható egy jobb fordulat... De térjünk vissza a szakmánkhoz. Itt sajnos, állandóan a régi nótát kell fújni. Annyi tapasztalat, tegyük hozzá : rossz tapasztalat, annyi baj után még mindig egy főkérdés uralja a helyzetet, az árrombolás. Az üveg- és porcellánkereskedelemben és üvegiparban egyaránt. Nem új betegség ez, nagyon régi. De míg a konjunktúra éveiben tömeges fogyasztás mellett az nem jelentett nagyobb bajt, legfeljebb azt, hogy nem történt gondoskodás a jövőről, addig a most már évek óta tartó dekonjunktúrában biztos pusztulást és tönkremenést jelent. Mert az árrombolás bacillusa egymásután fészkeli be magát mindenhová és tönkretesz mindent és mindenkit, azt is, aki becsülettel meg akar állni a korrekt kereskedői haszon mellett. Sőt azt elsősorban, mert az árrombolók elveszik a vevőit, hogy azután végül ők maguk is elpusztuljanak. Rombolnak, de a romok végül őket is maguk alá temetik. Próbáljunk csak az utolsó 6—8 esztendőre visszatekinteni. Kik pusztultak el ? Régi, patinás cégek. A tisztesség és üzleti korrektség szobrai. De utánuk pusztult sok-sok könnyelmű árromboló is. Ezen a bajon próbált segíteni az Egyesület és az Ipartestület is. De nem tudott. Hivatalból nem lehet segíteni senkin, ha maga nem akar segíteni magán. Kívánjuk, hogy az új év e téren hozzon, ha nem is teljes eredményt, de legalább némi javulást. A szakmának egy másik súlyos betegsége: az áruházak versenye. Azt sem mondhatjuk, hogy tisztességtelen versenye. Mert semmivel sem rosszabbak az áruházak egyes kartársak árrombolásánál. Az áruházak versenyét csak az fokozza, hogy az újságokban hirdetnek és egyes selejt árukkal kapcsolatban olyan olcsó árat tudnak hirdetni, hogy annak a közönség „bedől“ és a selejten kívül ott vásárolja meg egyéb kommerz szükségleti árát. Az áruházak versenyével szemben Ifj. WEISS GYULA ----------~ tábla- és tükörüvegnagykereskedés SjljlftGUÄZ®12 Levélcím: .. A . Budapest, 62. Fiókbér IS äߣSf, V., Vadász-Utca 29. szám Sürgönyeim: GLASWEISS * 1963 UtENŐRIZVE 3 1. (747.) szám. MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG BUDAPEST, IV., VÁCI-UTCA 4 „Medve“ védjegyű alpaka-ezüst és alpaka ÚJDONSÁG!! Rozsda- és saválló Dikkelbromacél evőeszközök „ ligris“ védjegyű ,TERTA“ ALPAKA EVŐESZKÖZÖK berndorfi alpakalemezekből készült — magyar gyártmány!