Molnárok Lapja, 1911 (18. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-07 / 1. szám
Budapest, 1911. január 7. Orsz. ipari Kísérleti intézet. Wersler Miklóstól. Nagyiparunk kívánatos fejlődésének egyik fő akadálya, hogy az egyes vállalatok vezetésében a tudományosan képzett technikusok csak kivételesen kerülnek döntő szóhoz. Hiszen a vezetésben kétségtelenül fontos a kereskedelmi tudás, de ugyanolyan fontos a műszaki tudás is. Legnagyobb iparunk: a technikusok teremtette magyar malomipar — technikai készültség dolgában — ma már korántsem foglalja el hajdani világraszóló vezető szerepét. Nem csoda — csak két budapesti malomnak van egy-egy tudományosan képzett technikus tisztviselője. A többi malom legfőbb műszaki tudósa a főmolnár, akit gépiesen elsajátított módszerének minden lényeges módosulása ismeretköréből kizökkent, aki a neki idegen, megváltozott körülmények közé beilleszkedni nem képes s ezért a megszokotthoz görcsösen ragaszkodik. A természetes érzékkel dolgozó empiristákba vetett hit a csupán a kereskedelmileg képzett gyártulajdonosoknak és gyárigazgatóknak már iszonyú csalódásokat okozott nálunk. Egy hazai kőszénbánya közelében üveggyártásra alkalmas homokot találták. A homok a kicsinyben való kipróbálásnál jó üveget adott. E próba alapján vállalatot alakítottak és egy empirista gyárigazgatót szerződtettek, aki hamarosan felépítette a kádkemenczés nagy üveggyárat, azonban használható üveget sehogy sem bírt gyártani. A későn meghallgatott diplomás szakértők vizsgálataiból kitűnt, hogy a kiszemelt kőszén a kádkemencze tüzelésére és az illető homok üveggyártásra egyáltalában nem alkalmas. Egy hazai bőrgyár — bízva empirikus ismereteiben — színes marha- és sertésbőr gyártására rendezkedett be. Az empirista próbálkozás majdhogy csődbe nem kergette a régi, jó hírű vállalatot. Egy empirista vezetése alatt álló kalapgyárunk százezreket költött találomra végzett festőpróbákra, míg kifogástalanul festett árut tudott előállítani, holott tudományosan képzett szakember néhány száz koronába kerülő kísérletekkel gyorsan megállapította volna a festés helyes módját. Egy textilgyárunk meg, minden előzetes vizsgálat nélkül, nagy tömegben vásárolt festéket volt kénytelen a folyóba ereszteni, mert gyártás közben, mikor már a festék tetemes részét feloldotta, vette csak észre, hogy haszontalan, töltelékes, hamisított festékkel van dolga. Gyakori eset, hogy gyáraink, pusztán nagyhangú ajánlatokra, jelentéktelen, sőt értéktelen találmányokat vásárolnak drága pénzen. Pl. egyik aczélöntődénk mérlegében több százezer korona értékkel szerepelnek olyan találmányok, melyeket a megvalósítás után azonnal üzemen kívül helyeztek. Mennyi tömérdek vagyon pusztult már el nálunk a tudományos kipróbálás fitymálása és az empíriába vetett vak bizalom miatt! Nem egy gyári vállalatunkkal megesett, hogy az ajánlott rendszeres kísérletezéstől a szükséges néhány ezer koronát sajnálta és a tudományos vizsgálatokat lemosolygó empirista gyárvezető munkálkodása révén százezreket dobott az enyészet torkába. Az olcsó praktikus drága tapogatódzásánál sokkal kevesebbe kerül, sokkal kevesebb időt kíván és sokkal biztosabb a tudományosan képzett drága specialista szakember rendszeres munkája. Sőt egyes iparok, pl. az elektrotechnika, a műszeripar, a kémiai nagyipar tisztán a tudós szakemberek kutatásaiból fakadtak. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a szakemberek egy-egy találmánya már az illető iparát meg is teremtette. Korántsem. A találmánytól az ipari megvalósításig még hosszú az út. Hanem azt mondom, hogy az említettem iparokba vágó találmányok felfedezése egyrészt, másrészt pedig e találmányoknak az iparba való sikeres beillesztése tudományos módszerű munka nélkül lehetetlen lett volna. Bármely találmányt az iparba okosan bevezetni csakis tudományos módszerrel lehet, már csak azért is, mert a találmány ipari alkalmazhatósága iránt a rendszeres kipróbálás biztosan tájékoztat. Az empíria versengése itt hiábavaló. A vaktában való próbálkozás közben, néha, a véletlen megrövidíti ugyan az utat, csakhogy a szerencsés véletlen nagyon ritka és sajnos, sok vállalat szenvedett nagy kárt vagy bele is pusztult, hogy pusztán empirikus után szeretett volna egy-egy találmányt iparilag kiaknázni. A kicsiben való készítés és a nagyban való gyártás körülményei igen különbözők. A nagyban való gyártás körülményeit biztosan, minden hiábavaló munka és költség nélkül, csak úgy deríthetjük ki, ha a tudomány nyújtotta módszerekkel rendszeresen és fokozatosan a gyártás leendő mértékét megközelítjük. Ha biztos uton akarunk haladni, nem nélkülözhetjük a tudományos kísérletezés e fokozatos módját még akkor sem, ha bizonyos ki nem próbált — egyébként általánosan ismert tulajdonságú — nyersanyagot akarunk iparilag fölhasználni. A kicsiben való próba csak ritkán adja meg a kellő útmutatást. A külföldön a németek voltak az elsők, akik az alkalmazott tudományos vizsgálatok alapvető fontosságát az iparfejlesztés szempontjából teljes mértékben fölismerték. Liebig nyomán a német egyetemekkel és műegyetemekkel kapcsolatban egyre több kísérleti laboratóriumot állítottak föl, de ezekről a laboratóriumokról, ahol az oktatás megköveteli, hogy mentői több fajta vizsgálat végzésére tanítsák a hallgatókat, ahol a sok időt kívánó részletes vizsgálatokat kell, hogy az általánosabb vizsgálatoknak alárendeljék s igy részletes vizsgálatokra nincsen is fölszerelésük, de már csak költség szempontjából is lehetetlen egyébként, hogy minden főiskolai laboratóriumot az anyagvizsgálatok végzéséhez és a gyártó módszerek kipróbálásához szükséges összes felszereléssel ellássák, ezekről a főiskolai laboratóriumokról csakhamar kitűnt, hogy az ipar szükségleteit sem a kívánt részletesség, sem a nélkülözhetetlen gyors kiszolgálás tekintetében kielégíteni nem bírják. S megszülettek a kizárólag az iparfejlesztés szolgálatában álló kísérleti intézetek. A német állam és a német társadalom, okos előrelátásától sarkalva, pazar áldozatokkal teremtett ily önálló kísérleti intézeteket, s a német ipar mai óriás erejét ennek az áldozatbeli tőkének köszönheti. A múlt század hetvenes éveiben szerelték föl egymásután a német kátrányfestékgyárak telepeiket nagyszabású kísérletező laboratóriumokkal. A nyolcvanas években keletkezett az állam alapította Physikalisch- Technische Reichsanstalt,, a Fr.Krupp A.G. esseni nagy kísérletező intézete, majd a magáncégek alapította neubabelsbergi Centralstelle für wissenschaftlich-technische Untersuchungen, a gross-lichterfeldi Matrialprüfungsamt, a Badische chemisch-technische Prüfungs■ und Versuchsanstalt, a freibergi Versuchsanstalt für Lederindustrie, a jénai Zeiss-féle optikai intézet és sok más egyéb. A német ipar e kísérletező intézetek és laboratóriumok emlőin fejlődött nagggyá. A nagy sikerű német példa késztette a többi számottevő nemzetet is arra, hogy állami kísérletező intézeteket állítsanak iparuk szolgálatába, így az angolok 1902-ben nyitották meg a reddingtoni National Physical Laboratory-t és 1903-ban a francziák a Laboratoire d’Essais du Conservatoire des Arts et Métiers-t. « V. De nemcsak a németek, angolok és francziák él-itették meg a haladó kor intő szavát, hanem sokkal kisebb nemzetek is : a belgák, hollandusok, svájcziak és dánok kizárólag az ipar érdekeit szolgáló, jól fölszerelt műszaki kísérleti intézeteket állítottak föl, sőt Románia és Szerbia is büszkén élvezik ilynemű intézeteik áldásait, csak mi magyarok nélkülözzük meg az iparfejlesztés eme legfontosabb szervét. Műegyetemünk és a budapesti Technológiai Iparmúzeum néhány szerényen berendezett kísérleti állomást mondhat a magáénak s ezeknek is Csupán anyagvizsgálatra való fölszerelésük van. Ki kell emelnem azonban egyik kísérleti állomásunkat, mert ezt a helyes működés irányának kipróbálása végett, a kereskedelmi kormány egészen új alapon — bár csak ideiglenesen — szervezte. Ez az állomás a Váczi út egyik bérelt helyiségében működő zsiradékipari állomás. Az állomás élén csupán evégből szerződtetett specziálista chemikus áll s az állomás nemcsak anyagvizsgálásra, hanem nagyobb gyártó kisérletek végzésére is föl van szerelve. Bár a fölszerelés még korántsem tökéletes, az állomás két esztendei fönnállása óta máris nagy hasznot hajtott iparunknak. Íme : az állomás Útmutatása révén manapság 52 nagyon gliczerint gyártunk 676 000 kor. értékben és 200.000 korona ára szappanlogot értékesítünk, holott mindez két év előtt nagyobbára a csatornákba folyt. Az állomás honosította meg nálunk a karbonát elszappanositást s ezzel iparunknak évente 400.000 koronát takarít meg. Az állomás útmutatása szerint rendezkedett be néhány gyárunk az eddig nálunk nem gyártott zsiradék- és szappanipari gépek gyártására. A hazai gépipar ennek révén már az első esztendőben 112.000 korona értékű megrendelésre tett szert. De nemcsak a zsiradéktermelés, hanem a zsiradékot fogyasztó ipar terén is áldást hozóan működött ez a kísérleti állomásunk s itt csak egyetlen egy telep eljárásának okszerű módosításával az előbbi eljáráshoz képest 110 000 évi megtakarítást ért el. Hogy a zsiradékkísérleti állomás szervezete nemcsak a belföldi, hanem a külföldi viszonyoknak is megfelel, igazolja az a körülmény, hogy az állomást berlini, esseni, lipcsei, drezdai, augsburgi, zürichi, ausszigi, oderbergi, trieszti és bécsi cégek is igénybe vették és veszik, úgy vélem, mindez elegendő bizonyíték arra, hogy a zsiradékipari állomásnál kipróbált szervezet a helyes irányt mutatja, melyet követnünk kell, ha az ipari kísérletügy kérdését okosan akarjuk megoldani. ” Hogy mennyire nélkülözzük az országos ipari kísérleti intézetet, a már elmondottakon kívül, még néhány példával óhajtom megvilágítani. Köztudomású részint, hogy textiliparunk az utolsó évtizedben rohamosan fejlődött, részint pedig, hogy főkép a textilipar nagyon sok fajta mellékiparágat foglalkoztat. Következéskép a textilipar fejlődésével párvonalosan a vele egybefüggő iparágaknak, nevezetesen a textilszappan, textilolaj, fehérítőszer, kikészítőszer, festék és a textilgépiparnak is gyarapodnia kellett volna. De ennek alig, hogy nyomát látjuk, s mivel a textilgyárak szükségleteit kielégítő iparunk alig van, majdnem hatálytalan az államnak a segélyezett textilgyárakkal szemben kikötött ama föltétele, hogy szükségleteiket a belföldön kötelesek beszerezni. Mindennek oka pedig abban van, hogy a külföldről hozzánk átplántált textilipar idegen művezetői bizonyos idegen eredetű anyagokhoz és fölszerelésekhez ragaszkodnak, mert a velük való bánásmódhoz hozzászoktak és nincs oly intézetünk, ahonnan az idegen művezetők a hazai termelés megfelelő termékeinek miként való fölhasználására útmutatást kaphatnának, sőt mely intézetben a művezetőket a hazai termékek megfelelő fölhasználására begyakorolni lehetne. Sok régi iparágunknál is igy vagyunk arkülömben. Az eredeti gyártó módszerek bizonyos "külföldi anyagokra szabottan kerültek hozzánk s ma Gyoma, 1910 augusztus hó 20-án. Tekintetes Oberurseli motorgyár részvénytársaságnak Bécs, Vili, Gumpendorferstrasse 72/3. Vonatkozással f. év április hó 29-én kelt becses soraikra szivesen értesítem, hogy az Önök által szállított 68 lóerejű szivógázmotor teljes megelégedésemre dolgozik. A motor nyugodtan és zajtalanul működik és daczára időközönkénti más más megtérülésnek, fordulószámát nem változtatja. Kiszolgálása igen egyszerű és praktikus. Tr sen kiemelendő a takarékos szénfogyasztás, miáltal üzeme igen olcsó.Ezt iea^’f'T btM Ifi MOLNÁROK LAPJA 11