Molnárok Lapja, 1926 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-02 / 1. szám

n­ ten panaszok állnak elő. Innen ered azon állítás, hogy »a fehérliszt olyan, mint a keny­érliszt.« A harmadik liszt, mely a 7-es vagy II/1-es liszt­nek felel meg, szintén sok esetben csinál alkalmatlan­ságot a malmok­nak az által, hogy hozzákeverik a rendes kenyérliszthez jóhiszemben vagy tudatlanságból, avagy véletlenségből, ami ugyancsak elrontja a kenyér­­li­sztet. Ha tehát a körülmények engednék, hogy ezen harmadik liszt helyett mást lehetne adni: aránylag ren­des kenyérlisztet, vagy derezét, amit nem keverhetnek a liszt közé, sok kellemetlenség elmaradna. Az abnormális időjárást tekintetbe véve, m­ég elég jól jutottunk ki, a kellemetlenségeket illetőleg. Eze­ket figyelembe véve, nem lehet a malmokat okozni, sőt ezen a volt bajokon a hatóság sem segíthetett volna. Ha ilyen panaszok előállanak, egyik vagy a másik­ helyen, és nem lehet az összes malmokat felelősségre vonni, me­rt a sok malom közt vannak olyanok is, ahol szabálytalan eljárások miatt keletkeznek oly dol­gok, amikből panasz származik. Pl. egy malomban oly­­kép volt a gabonatisztítás elrendezve, hogy a tatár álcsapata: az üszög, a szorultszemü búza, vagyis az ocsu visszamaradt a búzafelvonóba — bele volt ve­hetve — és ismét visszakerült a tatárba, hogy »ne vesszen annyi kárba«. Ha most üszögös búza került a tisztítás alá, ezen módon nem lehetett az üszögöt kivenni a búzából, me­rt mindég visszajött és végre el is ment a búzával a hámozóba, ahol természetesen reákenődött a búzára, mert oly mennyiségű volt, hogy a hámozó nem győzte. Minden malom köteles — a saját és az összmolnár­­ság érdekében ,— ha a felsorolt vagy bármiféle hibás eljárást követ el, azon változtatni, mert nem engedhető meg, hogy beleavatkozik a hatóság a dolgainkba. „ Bogner Antal, főmolnár*, Malmi válságok okai ■Annyi üres szalmacséplést lehet olvasni ilyen és eh­hez hasonló czimere alatt, hogy az ember feje megfájdul­t az egymással homlokegyenest ellenkező bírálatok és szakvélemények tömkelegétől. Mindenki az igazi okát véli tudni a mai reménytelen állapotok bekövetkezté­nek, melynek megszüntetésén megkoc­káztatják a leg­­lehetetlenebb teóriákat; — persze — nem tapasztalás útján, hanem »csak úgy«, logikusan, amit azonban egy­ szélesebb látókörű ember »csak úgy« gyanakodik be­venni. Helytelenítem és laikus gondolkodásra vallónak ta­lálom, ha valaki a kicsi-, közé­p-­ és nagytela­mot olyan világításban szándékozik feltüntetni, hogy az ap­rajától nagyjáig egyenlő typákat bírjon gyártani állan­dóan. Hozzáteszem, hogy »állandóan«, mert — magától értetődik — hogy egy molnár maga egy drb. 2 * * * */7-es kombinált hengerszéfcén — nagyon körülményes után ugyan — megcsinálhatja, ha akarja, azonban hogy mennyi fáradságába, mérgelődésébe és hajtóerőpazar­lásába ker­ül neki az a »tőzsdetypus«, ha csak­ úgy gondolatban követjük is végig ezen eljárást, ahhoz iga­zán nem kell bővebb kommentár. Miután mostanában vámmolnároskodom, nem any­­nyira a kereskedelmi, mint a vámmalmok helyzetével Szeretnék ez alkalommal foglalkozni.­­____ Ugyebár, ha a malomban »malőr« van, az ügye a molnár annak eredeti okát szándékozik mindjárt meg­tudni ... ha tehát úgy tudjuk, hogy a jelen időben­ a malmokkal baj van, akkor ajánlanám, ha első­sor­ban mindjárt magunkat vizsgálnánk meg és úgy ta­pogatóznánk tovább, mert úgy tapasztalom, hogy mióta a világ világ, a kenyéririgységnek annyiféle gyönyö­rűséges válfaja nem virított, mint ma. Ezt nevezhet­nék a kor betegségének is, mely benne van — kivétel nélkül — minden emberben talán .. . Szidjuk összetett kézzel a kormányt a sok teher miatt, de amellett — valljuk be — jól esik a mi Istentől elrugaszkodott gyáva lelkünknek, ha valamelyik konkurensünket — eszközt nem kímélve — megfojthatjuk. Nem számo­lunk avval, hogy az ilyesmi ránk nézve is nagy meg­erőltetéssel jár és akadhat a »meghalt« helyébe vé­letlenül egy nálunknál is erősebb .. . aminek a termé­szetes következménye úgyis világos. Hiábavaló min­­­den czikkezés, minden siránkozás, ha a kölcsönös meg­értés szellemével nem engedjük magunkat megkörnyé­­kezni. Egyikünk a másikat fogja hínárba rántani le­hetetlen üzleti taktikájával, amelynek mindene van, de jövője — aligha! ____ Nincs más út, mint az általános szövetkezés. Az ál­lami adóprés könyörületességére ezidőszerint még nem­ számíthatunk; ott kell a baj intra orvosságot terem­tenünk, ahol módunkban van ... A molnárnak jogá­ban áll munkájáért annyi díjat szedni, amennyit akar, hisz a termelő kenyeret eszik és ránk van utalva. Tegyük föl, ha mindannyian mint egy ember ki­mondanánk, hogy ennyiért őrölünk, ebből engedmény­­nincs, konkurrenczia nincs, irigység nincs, csak a ne­mes, becsületes munkával való versengés van megen­gedve, csavarozás büntetendő cselekmény, a malom­ipar szigorú képesítéshez és vizsgához kötendő, új ma­lom építése csak a megyei molnárszövetség belegye­zésével engedélyezhető, stb., nem tudom, ha éppen úgy nevetne-e markába az az »őrlés« vagy »gazdaszö­vetkezet«, ahogy most teszi. Nem kellene mindjárt az az annyit hangoztatott ilyen-olyan modern berendezés mely csak sok hajtóerőt fogyaszt és végeredményben mégis ugyanaz, mert nem tud abból az istenadta búzá­ból »csupa« nullás lisztet, vagy »csupa« frissen sült cipót csinálni! Minek az a nagy hűhó semmiért? Minek az a sok lisztféleség? Miért nincs az — mondjuk — Amerikában? Hiszen mi magunk mondjuk akárhány­szor, hogy a lisztminőségnél a sikér tulajdonsága és mennyisége mindig az igazi mérvadó. Sokat vitatko­zunk mindenféleképen és mégis mindannyian oda lyu­kadunk ki, hogy csak akkor jó az a liszt, ha jó gabonából őröltetett. Erre pedig azt mondom, hogy megfelelő tisztításit feltételezve, jó minőségű búzából három töretéssel és közönséges simaőrléssel éppen olyan jó és szép tésztát vagy kenyeret fog enni, mintha azt a Back-malom­­ban őröltettem volna magasőrléssel. Mert — meglehet — hogy az én 6-ás kivonatom nem lesz annyi, mint a Back-malomé, de megtörténhet az a csuda, hogy a következő számú lisztem meg már jobb, mint az övé. Már­pedig a mai »modern« szerkezettömegek a bő­séges fehérlisztkiaknázást czélozzák, de mi haszna, ha ez a művelet a barnább lisztek rovására megyen, ami aztán nehezebben vagy csak áron alul értékesít­hető. Addig, míg a búza általános liszttartalmának a meg­­szaporítását ki nem találják, a vámmolnárnak nem érdemes magát különböző időpazarló masinériákkal kö­rül venni, hanem a tisztességes kiszolgálásra, a kitűnő gabonatisztításra, az őrlés egyszerűsítésére, spatzmimen­­tes lisztekre és lehetőleg porzásnélküli őrlésre tere­­kedni; emellett összetartani, a kortársi barátságot ápolni, hogy végzett munkánkért mindig megkapjuk azt a díjat, ami polgári igényű exisztencziánkat bizto­sítja­. ’ Azt hiszem, akkor kekünkben lesz a gordiusi csomó nyitja, mely bővebb tea-gyalázatot úgy sem kiván. Ennyit kell csak megtennünk, többet semmit és éppen ugy megélhet akkor egyjáratu czilindéres kollegánk, mint ahogy megélhet a tizjáratu sik­ Szítás. Amikor majd így fognak gondolkozni az igen tisztelt vámmol­­nár-szaktársak, akkor nem kell tartani a kereskedelmi és cseremalmok versenyétől, mert nem kell ám mind­járt azt hinni, hogy a vámmolnár barátja, az az úgy­nevezett »termelő« vagy »őrlés« befolyásolható vagy, éppen buta! Sőt. 'Addig pedig, mig ez önként be nem következik, hadd hulljon a férgeset a háboruszülte molnárság, mely — igaz — hogy közbe elsodor egyet-kettőt a má­sik fajtából is,­­de amelyik megmarad, az legalább' tudja, hogy miért maradt meg. (őriszentpéter) Németh Zoltán, főmolnár dz A gabonahatáridő-üzlet visszaállítását az 1926. év februárjában várja a tőzsde. Tekintve azt, hogy az országra nézve létkérdést jelentő üzletágnak vissza­­állítási előmunkálatai már több­, mint egy éve foly­nak, talán februárról ismét el fog maradni a tény­leges visszaállítás. Azonban ma már tényleg haladtunk­ annyira, hogy­­nem kell félnünk a terv f­elejtésétől­. Frey Kálmánnak, a tőzsde alelnökének a Magyar Köz­gazdasági Társaságban a napokban tartott előadása tá­jékoztathat bennünket­­atekintetben, hogy hányadán áll­nak már az előkészítő munkálatok­. Az előadásból lát­juk, hogy a reaktiválásánál jelentős szerepet játszik a gazdák magatartása, akik olyan intézményes ren­delkezéseket kívánnak, amelyek biztosítják azt, hogy a határidőüzletben csakis valóságos kötések, tehát va­lóságos leszállításra számító üzletek jöhessenek létre­. Természetesen ez képtelenség, bár a játékká való el­fajulást korlátozni lehet, de a spekulácziót kizárni lehe­tetlen, mert — m­int láttuk, — late emberek a mai tőzsdei forgalomban is találnak módot a spekulációra, sőt éppen a tilalmak késztetik az embereket a spekulá­­c­ióra. Láttuk ezt a külföldi fizetési eszközök vételé­nek és eladásának tilalma idején, soha annyira nem virágzott a valutaspekuláczió, mint akkor. Most, hogy felszabadult és tőzsdei üzletággá változott vissza a va­lutaüzlet, egyebet se olv­ashatunk a lapokban, mint azt, hogy a valutapiaca üzletfelén, forgalma minimális. Frey Kálmán előadásából kitűnik, hogy a határidőt előkészítő bizottság csak azokat engedi a határidőüzlete­ken való részvételre, akiknek megfelelő vagyon­fedezet áll a hátuk mögött. Üzletkötésre jogosultak a követ­kezők lennének: bejegyzett­­kereskedők, tőzsdetagok, malmok, hizlalók, keményítő gyárak, végül olyan gaz­dák, akik legalább 500 holdon gazdálkodnak. Ezzel elejét lehetne venni oda nem tartozó elemek által elő­idézhető meglepetésszerű áringadozásokat okozó manő­vereknek. Rendszeresíteni óhajtják a hites ügynöki tes­tületet s a leszámolás kötelezőleg hetenként a Zsíró- és Pénztáregylet útján történnék, amint hogy az érték­tőzsde forgalma is ezen keresztül bonyolódik le. A kötésegység általában 300 Mm. lenne, kivéve a reperét, melynek kötegységét 150 méter mázsában akar­ják megállapítani.­­ A határid­őüzlet kötése búzánál és rozsnál márcziusra, áprilisra, májusra, szeptemberre, októberre és novem­berre történnék. A zabnál ezek a terminusok márczius, április, szeptember és október volnának. A tengerinél májusra, júniusra, júliusra, augusztusra és szeptem­berre. ' 1 Búzából, rozsból, zabból és tengeriből kétféle áruban lelhetne kötni. És pedig magyar áruban vagy pedig más áruban. '1 ’ ' ' 1 A kérdezőkhöz. Nagy örömmel látom hónapok óta e lap hasábjain ismét a Kérdések és Feleletek felújított ro­vatát. Nem fordultam még a lap révén a nyilvánosság szíves — és bizonyára legönzetlenebb — tanácsadóihoz kérdéssel, mégis örülök, szívesen olvasom végig az egész rovatot. Meggyőződésem, hogy ez a mindent tudó rovat az az első hely, ahol csak azok adnak tanácsot, akik tény­leg tudnak adni. Ebben a rovatban nincs kényszerhelyzetben a tanács­adó. Nincs udvariasságból, lekötelezettségből, csak hozzánemértést leplező, nagyképű, üres magyarázkodás, sem ellenséges vagy érdekeltségi viszonyból eredő tuda­tos félrevezetés vagy hamis tanács. Itt arra felel min­den hozzászóló, amihez ért. Még — mily szerencse! — a tudálékosak is csendben vannak ezen a helyen, mert ezek csak szájjal szeretnek szószátyárkodni, de írásban nem. •­ Az ilyen tanácsadásban megb­ecsülend­ő véleményem szerint a szívesség, elfogulatlanság, melyet a t. kér­dezők bizonyára feltételeznek és el is várnak. Meg­győződésem, hogy elvárják az alaposságot is, melyre minden tanácsadó törekszik is. De hát — kedves kérdező uraim — ha Önök ezeket el­várják, s a tanácsadók és a lap szíves készséggel, egész tudással s nagy jóindulattal vetélkedve, ingyen lexi­konként az Önök rendelkezésére állanak, a saját érde­kükben, ne sajnálják Önök az időt és a papirost és a kérdéseket gonddal fogalmazzák meg. Példaként említem, hogy ha egy gépről óhajt valaki felvilágosítást, nem elég, hogy ilyesmit említ: »nagyobb fordulattal jár a normálisnál«, vagy: »kevesebbet fordul«. Tessék pontosan leírni a gépet, megnevezni a gyárt­mányt, a típust, a teljesítményt, felsorolni a jellemző adatokat (főmérői­ek, fordulat). Ha teljesítmény tábla van a gépen, az azon feltüntetett adatokat tessék leírni híven. Ha más viszonyok között működik a gép, tes­sék megjelölni a változást és okát is. Főkép ne tessék elfeledni azt, amit tulajdonkép tudni akarnak. Ha mindezeket szem előtt tartva fogalmaz­tatnak meg a kérdések, jobb és több tanácsot fognak kapni a t. kérdezők. Ne tessék elfeledni: kérdezni köny­­nyebb, mint felelni. De a nagyobb fáradságért, sok pénzt érő s szíves tanácsadásért, csak az önök kisebb fáradságát kérik — és méltán várják el — a készséges tanácsadók. Kremó Alajos gépészmérnöre, a Magyar Hydro- Elektromosművek rt. igazgatója 42. kérdés. (Víz nélkül üzemben tartott kazán.) Száz lóerős compaund-kondenzátoros félstabil gőzgépem­ tűzszekrényének menyezete behorpadt, szakemberek véleményét kérem az ügyben. A tényálás a következő:­­ Üzememet október 1-én bérbe adtam, a gépet továbbkezelte ugyanazon egyén, aki azt már mint vizsgázott sütő hat éven át és mint vizsgázott gépész 10 h­ónap óta kezelte. November 5-én a tűzszekrény menyezete kb. 15­20 cm.-nyire behorpadt, mert víz nélkül üzemben tartotta a gépet és csak akkor állott meg, amikor a víz a támcsavarokon és szegecseken, valamint az ólomszeg helyett betett réz- és vascsavaron át a tüzet kioltotta. Az iparfelügyelő a kazán kijavítá­sát rendelte el. A kihallgatott gépész azt adta elő, hogy amikor a szivattyú nem működött, tovább kísérletezett a gőzsugárszivattyúval 4—5 órán át, de vizet nem tudott kapni. A géppel azért nem ál­lott le, mert abban bízott, hogy az ólomszeg majd kiolvad, tehát nem tudta azt, hogy az vasból volt, noha ő ezt a gépet már 6 év óta kezelte. Az a kérdés: vizsgázott gépész helyesen járt-e el, ha a vízhiány esetében addig tartja üzemben a gépet, amíg az ólomszeg reagál? Amikor meg­győződött arról, hogy a szivattyúk nem működ­nek, szabad volt-e neki a gépet több órán át min­den jelentéstétel nélkül üzemben tartani? Az iparfelügyelői jegyzőkönyv szerint a horpa­dás oka a vízihiány és hogy ólomszeg helyett összeg volt behelyezve. Szerintem pedig az az oka a hor­padásnak, mert a gépész bár látta a vízmutató-üve­­gen, hogy vize nincs, tudta, hogy a tápszivattyúk nem működnek és mégis továbbjáratta a gépet. Egy malomtulajdonos 43. kérdés. (Viziturbina olajozása.) E hideg téli idők alkalmával a turbinának olajvezető csö­vei befagytak, a felső csapággyal még boldogul­hattam, de az alsó csapágyat, amely állandóan a vízben van, nem tudtam megolajozni, mert bármily forró olajat is öntöttem a csőbe, mire leért a csap­ágyba, rögtön megkocsonyásodott, vagyis megfa­gyott. A turbina Pohl-gyártmányu. Kérem mind­azokat, akik ilyen gyártmányú turbinát, kezelnek, hogyan olajoznák az alsó csapágyat? Előre is hálás köszönet. K. J. molnár MOLNÁROK L’APJA Budapest, 1926. január 2. O . KÉRDÉSEK És FELELETEK o . Lapp-féle Mélyfuratok. Budapest, X., Kőbányai­ út 41/b. Telefon: József 11-51. vállalkozik ártézi kutak mélyítésére és más e szakmába vágó munkák elvégzésére.I !

Next