Molnárok Lapja, 1935 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-05 / 1. szám

. Célom most emlékezni róla, aki elment oly nagy kárára minden jó ügynek, legelsősorban a molnárság végzetesen nehéz helyzetének. Azt, amit ez a kiváló képességű, minden ízében elsőrendű szakember tett és alkotott, érdemes volna felsorolni, mert rendkívül tevékeny életében sokat tett: gépeket szerkesztett, malmokat tervezett, hozzájárult a helyes őrlés rendszerének kifejlesztéséhez, példájá­val oktatott, javított és tanított. A róla méltán elmondhatók az örökéletű szavak: „Malta tullit puer, sndavit et alsit.“ Egész életében küszködött és fáradott és sohasem tudott úgy magára gondolni, mint arra az ügyre, amelyet képviselt és ezért a kenyér, amely neki jutott — szerénysége miatt is — kisebb volt annál, mint amit megérdemelt. Pedig az ő tudásánál nem volt kisebb az a kész­sége, hogy mindig mindenben rendelkezésére álljon a molnárságnak. Ezért volt lelkes és kitűnő, nagy­hatású előadó is. Tőle a hallgató nemcsak az ipar­űzést tanulta meg, hanem meg is szerette azt; ő tudta megszerettetni a mesterséget a molnárral s meggyőző­déssel hirdette a malmi foglalkozás megbecsülését is, elsősorban a malmon belül. A szerény, kis vízimalomban Schermann kitűnő életpéldát látott és nagy, erkölcsi alapot szerzett s nemcsak most, hogy elköltözött körünkből, hanem mindenkor állott az, hogy Schermann neve a puritán jellemet, példás becsületességet, a kitűnő szakembert s a kiváló, odaadó, hűséges kartársat jelentette. Így ismerte őt mindenki azon a rendkívül hosszú úton, végig egész Európán, a malmok és ipartelepek százain, ahol élete során megfordult, amíg az út — Kőszegtől Érdig — számára örökre véget ért! Schermann halálával a molnárság vesztesége igen komoly vesztesség, és a hiány, amelyet ez a kiváló molnár kidőlte okozott, igen-igen nagy. Benne elveszett a malomipari technika egyik legigazibb, legméltóbb, leghűségesebb képviselője, szakavatottan kitűnő tu­dója, a külföldön is egyik legismertebb, legbecsültebb szakembere és a malmi oktatás legnagyobb erőssége, büszkesége. Fájdalmas tudat, hogy ez a nagyszerű ember, aki mindig csak adott ismereteinek a kincsesházából, nin­csen többé! Az Isten malmai lassan őrölnek, de bizto­san. Szegény, Istenben boldogult kortársunk nagyon korán, nagyon-nagyon hamar őröltetett fel a küzdel­mes lét malmában! És, amikor én mindezt itt fájdalmas szívvel le­írom, aki ott sem lehettem, amikor sokat szenvedett, gyötrődött teste visszaadatott az általa oly hőn szere­tett anyaföldnek, arra kérek minden molnárt, különö­sen azt, aki ismerté a már elköltözöttet, hogy méltóan áldozzunk emlékének. Tfr. Varsányi Emil felsőházi tag, aki: gépészmérnök * A család az alábbi gyászjelentést adta ki (melyet azonban a címzettek a kikézbesítés el­­késése miatt csak a temetés után, vagyis hétfőn délután vettek kézhez): Schermann Richárdné szül. felsőpulyai és por­­noki Bertalanffy Irma felesége, dr. Fodor Pálné szül. Schermann Mária és ifj. Schermann Richárd gyer­mekei, Fuchs Ferencné szül. Schermann Teréz, Hol­­lóssy Endre testvérei, vitéz Bertalanffy Iván, Ber­talanffy Imre és Bertalanffy Dezső sógorai, Hollóssy Endréné szül. Sebeszta Ida sógornője, dr. Fodor Pál veje fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a leg­jobb férj, apa, nagyapa, testvér, sógor és após. SCHERMANN RICHÁRD malomépítő-mérnök, a bpesti Victoria-malomkonszern volt műszaki igazgatója, a Magyar Molnárcéh al­­elnöke, tartalékos főhadnagy, több katonai rendjel tulajdonosa életének 59., boldog házasságának 33. évében folyó hó 29-én hosszú szenvedés után, a szentségek felvételével megerősítve visszaadta nemes lelkét Tér hősének. Drága halottunk földi maradványait folyi­kó 31-én délután fél 3 órakor fogjuk a róm.­kát. egyház szer­tartása szerint beszenteltetni és Érden örök nyuga­lomra helyezni. Áldás és béke drága hamvaira! # Véletlenül– tudta meg a halálesetet lapunk szerkesztője Szilveszter napján déli 12 órakor. Azonnal telefonált a gyászoló családnak és ki­fejezte részvétét. A fehérmegyei Érd községbe autón vitte ki a Magyar Molnárcéh hatalmas babérkoszorúját, melynek nemzetiszín szalagján ez állott: „Szeretett­­delnökének a Magyar Molnár­céh“, egy másik koszorút a szaklap nevében tett le a ravatalra, ezzel a felírással a kék-fehér sza­lagon: „Kedves munkatársának — Molnárok Lapja“. A sajnálatos késői híradás következtében a magyar malomipar egyetemét összesen négyen képviselték a d. u. 1­3-kor kezdődött gyászszer­tartáson: Jutassy Ödön, Trapp Vendel malom­­igazgató, Szécsi Kálmán molnár, az elhunyt al­kalmazottja és vitéz Sima Károly érdi malom­tulajdonos. A temetőben elhantolása előtt a magyar malomipar művelői, a Molnárcéh, a ma­lomipari tanfolyam előadói, tanítványai és bará­tai nevében Jutassy Ödön mondott rövid, szívhez­­szóló búcsúztatót.­ ­ EGYRŐL-MÁSRÓL: Tartásdíj fizetése liszttel Egy malomtulajdonos falun lakik, leánya a városban tanul. Már három év előtt úgy egyezett meg a szállásadójával, hogy részben liszttel egyenlíti ki számláját. Kirótták reá visszamenőleg a lisztfor­­galmiadóváltságot. Az apa természetesen igazságta­lanságnak érzi ezt, mert ha leánya otthon van és bár­mennyit fogyasztana is a család, váltságmentes ma­radna. A szaklap az illető pénzügyigazgatóság 30.409. sz. határozatára az alábbiakat közölte az illető mol­nárral . A fennálló rendelkezések értelmében vámőrlés­ből származó lisztnek tartásdíj címén való forga­­lombahozatala lisztforgalmiadóváltság lefizetése nél­kül nincsen megengedve, még abban az esetben sem, ha azt a lisztet az apa a leánya ellátási díja fejében adja át. — Méltányossági alapon azonban lehet kérni a váltság elengedését, éppen ezért a pénzügyminiszté­riumhoz címzett kérvényét megfelelő záradékolással illetékes helyre egyidejűleg el is juttattuk. Nincs értelme annak, hogy a közigazgatási bíró­sághoz forduljon ebben az ügyben, mert felesleges kiadásokat okoz magának az eredmény legcsekélyebb kilátásával. Kik állítják ki A pénzügyminiszter 2800. " „ ,, . . ,r,„ 1934. számú, a szaklap a Vilmos Tesi Igazolást . karácsonyi számának 520. oldalán közölt rendelete a mezőgazdasági munkások vámőrlési jogosultságáról a leghatározottabb részletes útmutatást adja. Mégis beérkezett hozzánk egy kérdés, vajjon minden mező­­gazdasági munkástól kell-e ezt kérni és melyik ható­ság köteles ezt kiállítani. Válasz: Az őrlési tanúsítványt, illetve más né­ven: vámőrlési igazolványt a mezőgazdasági munkás lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróságtól kell kérni az illető őr­ősöknek. Ha a tanúsítványt kérő fél körjegyzőségi területen lakik, akkor a körjegyző­ség székhelyén lévő községi elöljáróságtól kell azt kérni. Vámőrlési igazolványt csak azoknak az állandó gazdasági munkásoknak kell igényelniök, akik mun­kadíjukat gabona helyett készpénzben kapják vagy akiknek a konvenció címén kapott gabona nem ele­gendő házi és gazdasági szükségletükre és így a vám­őrléshez szükséges gabonát meg kell vásárolniok. Ugyanez a feltétel vonatkozik az időszaki gazdasági munkásokra is. Az elvonások (4 és 5%) Egyik pénzügyigaz­­~~ ' . " ., hatóság 288 P 22 % után forgalmiadó nem jár forgalmiadót vetett ki egy malomra. Az illető a szakaphoz fordult panaszával. Válasz: A beküldött vámcsere-elszámolás vissza­származtatásával az alábbiakat közöljük: Az elszámolást átnéztük és azt minden tekintet­ben helytelennek tartjuk. Elsősorban azért, mert a 2000/1934. P. M. sz. rendelet értelmében az elvont és többletként kiszolgáltatott őrlemények értékkülönbö­zete után általános forgalmiadót fizetni nem kell. Másodszor mert a 0—3-as lisztben elvont mennyiség az engedélyezett 4%-ot nem haladta meg. Harmad­­sorban a 4—6-os lisztben a 4%-on felül elvont meny­­nyiség csak 623 kg, mely után legfeljebb 31.15 pengő lisztforgalmiadóváltság fizetésére volna kötelezhető. Végül a rozslisztekben elvont mennyiség az 5%-ot nem haladja meg és így ez váltságmentes. A 288,22 pengőre vonatkozó fizetési meghagyást tehát okvetlenül fellebbezze meg a fentiek alapján. Maga az elszámolás sem válik díszére a malom­­ellenőri karnak, mert eltekintve az alapvető hibáktól, azon alig lehet eligazodni, holott a pénzügyminiszté­rium, illetőleg azon keresztül az államnyomda meg­felelően összeállított nyomtatványt bocsájt a kívánt mennyiségben a malomellenőrök és a malomtulajdono­sok rendelkezésére a vámcsere-elszámolás helyes fel­fektetése céljából. Az árrombolók ellen A tisztességtelen verseny­ről van magyar törvény, de ritkán élnek vele azok a közü­letek, amelyeknek ez kötelességük lenne. Az osztrák ipartörvénynek 1934 november végén kihirdetett függeléke szerint attól az iparűzőtől, aki a tisztességtelen versenyről szóló tör­vénybe ütköző árrombolás miatt cselekményének ab­­banhagyására vagy kártérítésre elítéltek és az eset körülményei szerint megállapították szándékos köz­gazdaság ellenes magatartását, az iparjogosítványt el lehet vonni. Ilyen körülmények között nemcsak a ma­gánembertől, vagyis egyéni cégtől, iparfizőtől, hanem a közkereseti, betéti társaság, részvénytársaság, szö­vetkezet és általában a jogi személy iparjogosítvá­nyát is el lehet vonni.­­ Kedvezmény olvasóinknak. Az 1930. évig rend­szeresen kiadott kézikönyvek közül ezidőszerint még kapható az 1912., 1913., 1926., 1928., 1929. és 1930. évi kötet. Minden előfizetőnk, aki az előfizetési díjon felül 1 pengőt beküld, tetszés szerint választhat egy kötetet a Molnárok és Gépészek Kézikönyve fentebb felsorolt évfolyamaiból, amelyek más és más tanul­ságos tartalommal bírnak. MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1935 január 5. Tételes vámőrlés és vámcsere Az automatikus modern rendszer szinte megköveteli a vámcsereőrlést. Visszaöntéses rendszernél X puhaszemű búzáját kevesebb töretéssel stb. lehet megfelelően kiaknázni, mint Y acélos, ke­mény búzáját. Automatikus rendszernél megfelelő előkészítés: meleg, nedvesítés, pihentetés 6—10 órán át s aztán osztályozás, hámozá­s után erősebb szorí­tással némileg pótolni lehet a keménybúzánál kívá­natos magasőrlést a jó félmagasőrlésű malmokban is, ha a lisztek osztályozására, keverésére kellő súly for­­díttatik. El nem felejtendő, hogy ugyanazon búzafajtá­­nál, ugyanazon talajon, de más időjárási viszonyok mellett a búza rétegeiben különböző a siker megosz­lása. Ugyanolyan őrlési rendszer mellett is egyik év­ben pl. a Cg, a másik évben a 4. liszt sütőképesebb. A molnárnak évente fel kell találnia, hogy a lehető legjobb — általában jó — liszteket állítson elő a hen­gerek és sziták, daragép megfelelő alkalmazásával és célszerű összeeresztéssel, keveréssel. Egyszerűbb visszaöntéses malom alkalmasabb a tételes vámőrlésre, modern malom pedig a cserére. Visszaöntéssel mindig jó liszteket készíteni hosszú évek tapasztalatát feltételezi. Modern félmagas őrlés nagyobb elméleti ismereteket követel — persze min­dig jó őrlést értve. Ha az idő, pénz és kellő tőke áll rendelkezésre megfelelő búzaminőség beszerzésére , a birtokban lévő búza lisztjének esetleg kívánatos feljavítására, úgy megfelelőbb a jól előkészített félmagas őrlés. A bánkúti legjobb búzából sok kismalom nem tud meg­felelő mennyiségű és I-a lisztet készíteni, mert nincs kondicionáló berendezése s nem keverhet különféle búzából liszteket, hogy ez I-a legyen mindig. A jó molnár holtig tanul és sohasem elbizakodott, mert tudása nem csalhatatlan; csak az tud igazán, ki a követelményeknek megfelel, állandóan figyeli a sütők eredményét és kellő útbaigazításokat tud adni, ami jó eredménnyel jár is. El fognak terjedni a kemény­­búzák és erre előkészülni kell! Tudásban és felszere­lésben haladás szükséges. A hercekő is szükséges lesz, bár sok fiatalabb molnár nem tudja megfelelően üzemben tartani, esetleg gyártási hiba folytán, ami kiküszöbölendő. Egy kis kézi malom, sikér- és sütő­­próbák szintén nélkülözhetetlenek lesznek a malter­őrlésnél, kívánatosabb a különféle búzákat külön őrletni (s lisztjüket keverni), de erre nem mindig lesz mód, tehát a malterek minőségének egységesítése fontos. (M. A.) Részvénytársasági és k. f. t. A pénzügymi­­­­­nisztérium 2943. malmok figyelmébe 1934. sz. decem­ber 22-én meg­jelent rendelete szerint a nyilvános számadásra köte­lezett vállalatok nemcsak összes alkalmazottaiknak, hanem az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok­nak bármilyen címen nyújtott járandóságai után nyugtailletéket tartoznak készpénzben befizetni. Ez a rendelkezés kiterjed a korlátolt felelősségű társasá­gokra is. A nyugtailleték fizetésére vonatkozó kötele­zettséget nem érinti az, hogy az alkalmazottak tény­leg kiállítanak-e nyugtát járandóságaikról vagy sem. A vállalatoknak jogukban áll a nyugtailletéket az akalmazottaktól levonni. Az illeték a következő év január havának végéig felhívás nélkül fizetendő be a vállalat székhelye szerint illetékes m. kir. adóhiva­talnak. Nem tartoznak a vállalatok olyan alkalma­zottak járandóságai után nyugtailletéket befizetni, amely alkalmazottra nézve a törvényes rendelkezések 15 napnál nem hosszabb felmondást állapítanak meg. A nyugtailleték összege a fentebb megjelölt al­kalmazottak egy évi járandóságának (beleszámítva az alkalmazottat személyileg terhelő, de a munkaadó által kifizetett adóösszegeket is) 0,6% (hat tized szá­zalék) . A részvénytársaságoknak és k. f. t.-knek kimuta­tásba kell foglalniok alkalmazottaikat bármely címen adott járandóságokkal egyetemben és a kimutatást ugyancsak a vállalat székhelye szerint illetékes adó­hivatalnak kell beküldeni. beszerzése előtt feltétlenül hívja fel ajánlattételre a: : Magyar Lajos Gépszil- és Műszaki s­­ Bőrfinigyír Részvénytársaságot,­ Bpest.V, Katona Jónef-i. Hl. Levélcím : Budapest 62. postafiók Sürgönyeim: Magyarszíj Budapest Telefon: 18-7-03 és 20-2-62 szám

Next