A Műiparos, 1936 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1936-02-01 / 3-4. szám
XXII. évfolyam Budapest 1936 február 1. Megjelenik havonkint kétszer Szerkesztőség és kiadóhivatal: V, Vilmos császár út 72. II. emelet. Telefon : 228—26. Főszerkesztő: BARTA ARTUR Szerkesztésért és kiadásért felelős : KENDI LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: BARTA ARTUR Előfizetési díj évenként 10 10. A kézműipar társadalmi értékelése és az iskolázottság. Irta: Dr. Fluck István min. f. titkár, ír A magyar kézművesiparosság állandóan arról panaszkodik, hogy ennek a társadalmi osztálynak megbecsülése és értékelése nincs arányban a kisiparosságnak a társadalom rétegeződésében való elhelyeződésével és számarányával. A panasz jogosultságát nem kívánjuk vita tárgyává tenni, csak reá akarunk mutatni azokra az okokra, amelyek ennek az egészségtelen felfogásnak kialakulását előidézték. A magyar társadalomnak és különösen a magyar középosztálynak nagy vétke volt az, hogy az ipari és kereskedelmi foglalkozásokat lenézte és csak abban az esetben engedte gyermekeit ipari pályákra, ha tanulmányaikban nem mutattak kellő előmenetelt. Ez a felfogás azzal, a következménnyel járt, hogy azok az iparos szülők, akiknek vagyoni helyzete megengedte gyermekeik iskoláztatását, nem nevelték gyermekeiket ipari pályákra, hanem arra törekedtek, hogy gyerekeik a szellemi foglalkozásúak között helyezkedjenek el. Természetesen azzal, hogy az iparosság saját gyermekeit sem nevelte apjuk mesterségének megbecsülésére, hanem ellenkezőleg valósággal elriasztotta attól a fiatalságot, hogy a szülők műhelyének átvételével és apjuk mesterségének folytatásával keressék az életben a boldogulás útját, csak táplálta ezt a téves felfogást. Ha azt akarja az iparosság, hogy a kézműipar nagyobb megbecsülése a jövőben biztosíttassák, akkor elsősorban arra kell törekednie, hogy saját maga értékelje és becsülje meg mesterségét. Ezen a téren az iparosságnak kell elöljárni jó példával és gyermekeit úgy kell nevelnie, hogy tisztában legyenek azzal az értékkel, amit amagyar kézművesiparosság, mint termelő erő és társadalmi tényező ,a magyar nemzet életében jelent. Rá kell eszmélnie a magyar kézművesiparosságnak, hogy gyermekinknek a jövőjét is jobban tudja biztosítani, ha az ipari foglalkozások megbecsülésére neveli, ha tökéletes szakmai kiképzésben részesíti, ha magasabb iskolai képzettség megszerzését előmozdítja. A technika fejlődése, a modern élet követelményei, az általános műveltség emelkedése parancsolólag követeli, hogy az ipari pályákra készülők nagyobb iskolai előképzettséggel rendelkezzenek. A szélesebb látókörű, nagyobb műveltségű és saját foglalkozását megbecsülő fiatalságra van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy a magyar kézművesiparosság a mai nehéz gazdasági versenyben megáldja a helyét és kivívja a kézművesiparosság társadalmi megbecsülését. Sajnos nálunk nagyon kevés azoknak száma, akik gyermekeiket saját foglalkozásuk körében képezik ki, hanem a legtöbb iparos, ha gyermekét tovább iskoláztatja is, ezt nem azért teszi, hogy a nagyobb szellemi képzettség előnyeit az ipari pályákon kamatoztassa. A magyar iparosság iskolázottsága igen sok kívánnivalót hagy még maga után, mert a 215.517 iparral, házi- és népiparral, illetőleg vándoriparral foglalkozó önálló egyed közül, aki 20-nál kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, főiskolát 1012, nyolc középiskolát 3770, hat középiskolát 15.996, hat elemit 119./190, négy elemit 52.917, ennél kevesebbet, illetőleg egyéb iskolát 7060 végzett, 466 azoknak a száma, akik csak olvasnak és 12.981 sem írni, sem sem olvasni nem tud. Bár ezek az adatok nem csak önálló és iapijogosítvánnyal bíró kézművesiparosokra vonatkoznak, hanem a házi,, népiparral és vándoriparral foglalkozókon felül az ipari foglalkozásnak minősíthető egyéb foglalkozásúak is (pl. varrónő) szerepelnek a statisztikában, mégis elég világosan rámutatnak azokra a hiányokra, amelyeket orvosolni kell, ha azt akarjuk, hogy a kézművesiparosság társadalmi súlya emelkedjék. A főiskolát végzettek csak 6.560/o-át teszik ki az öszszességnek, a nyolc középiskolát végzettek 1.8 °/o-át, középiskolát végzettek 7.220/0-át, a hat elemit végzettek 55.13 0/o-át, a négy elemit végzettek 24.1 %-át, az egyéb iskolát végzettek 3.37 °/o-át, a csak olvasni tudók 0.31 0/0-át, alsem írni sem, olvasni nem tudók 6.22 0/0-át teszik ki az ipa-árosságnak. A helyzet tehát az, hogy a főiskoláig a középiskolát végzettek összesen 10.87 %-ával szemben, a négy eleminél kevesebbet végzett, illetőleg a csak olvasni tudó, valamint azt írni és olvasni nem tudók 9.90 o/o‘-át iteszik elki az öszszességnek. Az iparosságnak a túlnyomó része 79. 20 o/o-a pedig csak elemi iskolai végizettséggel rendelkezik. Nem kétséges, hogy a változó ízléshez való alkalmazkodás és a technika állandó haladása miatt feltétlenül szükség van magasabb szellemi képzettségre, mert csak a magasabb iskolai képzettséggel bíró iparos tud önállósulása után foglalkozni szakismereteinek gyarapításával és szakkönyvek olvasásával. Elképesztően nagy azoknak a száma, amint az a fenti adatokból kitűnik, akik sem. Írni semi olvasni nem tudnak. S ha most «arrta» gondolunk, hogy nem csak ezektől, de még a négy és hat elemit végzett iparosoktól is nehezen várhatjuk, hogy megfelelő kalkulációs ismeretekkel rendelkezzenek, vagy az újjabb termelési eljárásokat önállósulásuk után is figyelemmel kísérjék, akkor már rá is mutattunk arra az útra, amelyen haladnunk kell. Érdekes, hogy a fenti kategóriákba tartozó munkaadóknál alkalmazott 398.292 művezető, előmunkás, segéd, tanonc, napszámos és szolga közül 67 végzett főiskolát, 2889 nyolc középiskolát, 1991 hat középiskolát, 39.436 négy középiskolát, 201.871 hat elemit, 120.665 négy elemit, ennél kevesebb vagy egyéb végzettsége van 17.928-nak, csak olvas 796, se írni, se olvasni nem tud 9160. Azaz százalékosan 0.017 0/0 főiskolát végzett, 5 0/0 nyolc középiskolát, 4 0/0 hat középiskolát, 7.562 0/0 négy középiskolát, 54.55 6/0 hat elemit, 36 0/0 négy elemit végezve helyezkedett el a fenti kategóriákba sorozható munkaadóknál, 4.50ig pedig egyéb iskolát végzett, 2 6/0 -át teszik ki az összmunkavállalóknak a csak olvasni tudók és 2.27 0/0-át a sem írni, sem olvasni nem tudók. Amint látjuk, az írni és olvasni nem tudók az ipari munkavállalóknál jóval kedvezőbb arányt mutatnak, mint az iparból élő önálló egyedeknél és ez remélni engedi, hogy a jövőben is javulásra számíthatunk. A kézművesiparosság társadalmi megbecsülésének kivívásához az út tehát a helyes nevelésen és a magasabb iskolai képzettségen keresztül vezet. Itt majd sikerül leküzdenünk iparosaink körében azt rossz szokást, hogy gyermekeiket, vagy nem iskoláztatják, vagy pedig nem nevelik arra a mesterségre, amelyet saját maguk is űznek és ha majd a jövő iparosnemzedék kommerciálisabb nevelése folytán iparosaink nemcsak a munkaalkalom elnyerésére, hanem a vevőkör megtartására is nagyobb súlyt fognak helyezni, akkor majd kézművesiparosaink a társadalmi értékelés terén is elfoglalják azt a helyet amely a társadalom rétegeződésében való elhelyezkedésük folytán őket méltán megilleti. A magyar kézművesiparosságra vár tehát a feladat, hogy ezt a társadalmi értékelést kivívja oly módon, hogy gyermekeit az ipari pályák megbecsülésére neveli és fiait megfelelően iskoláztatva irányítja azokra a pályákra, amelyek függetlenséget, önállóságot és — ha szerény keretek között is — megélhetést biztosítanak számukra. Kárpitosanyagokban ! SÓLYMOS IGNÁC VIII., Kun u. 7 mindig a legolcsóbb Próbarendeléssel győződjön meg! Telefon: 360—08 „F££T£A" jbutorrugó Háború előtti minőségű STAYER-acélból Napi árak: 40110 és 388 sz. 100 kg. P. 95, 347 P 97.50 3—4 szám Mélyen tisztelt Elnök úr! Legyen szabad úgy magam, mint kollégáim nevében anélkül, hogy erre megbízást kaptam volna, Önt üdvözölnöm. Nem szeretném hinni, hogy csalódni fogunk Önben, mikor felajnálom a fiatal mesterek támogatását és munkáját. Legyen szabad minden frázis nélkül kijelenteni, hogy ez a fiatal gárda jelenti a szakma intelligens részének legintelligensebb részét, fiatalos lelkesedést, kedvet és rendíthetetlen munkabírást. Elnök Úr, ha mi ezt a hatalmas erőnket felajánljuk, kérem tisztelettel, fogadja el és érezzen olyan erőt háta mögött, amit az Ön elnöki presztízsének legnagyobb előnyére szolgál. Ezzel szemben kérem Önt, támogasson benünnek, fiatalokat, mert ez Önnek két szemponttól is kötelessége. Elsősorban mint apának, jóindulatúnak és megértőnek kell lenni és főleg elnézőnek, mert a fiatalság hamar hővül és sok dologban rászorul az öregek tanácsára. Másodsorban a fiataloké a jövő, s legyen szabad a természetadta törvényekre hivatkozni, hogy a fiatalok túlélik az öregeket és éppen ezen oknál fogva, a fiatalokat nevelni, képezni, küzdeni és harcolni meg kell tanítania. Szakmáinkban rengeteg reformra van szükség, mert amit elődeink képességeik hiányában elrontottak, arra mi leszünk hivatottak ismét megteremteni. Mi sajnos nem sok jót láthattunk és nem volt részünk komoly nevelésben sem. Mert az örökös harcok hordó politikává sülyesztették a szakmát, hol csak a nagy hang és a jelszavak tömege tudott érvényesülést találni. S visszavonultak az intenzív szak