Műszaki Élet, 1976. július-december (31. évfolyam, 14-27. szám)
1976-07-02 / 14. szám
A lakásépítési költségek szerepe a tervteljesítésben A IV. ötéves terv lezárta az első 15 éves lakásfejlesztési tervet, az V. ötéves tervvel elkezdődik a második távlati lakásépítési program. Az 1976-tól 90-tel terjedő időszakban a mennyiségi lakáshiány felszámolásával együtt jelentős minőségi célokat is kitűztünk, természetesen nem egyik évről a másikra, hanem fokozatosan, a népgazdaság teherbíróképességével összhangban. Az első 15 éves terv mérlege Ma már teljes részletességgel rendelkezésünkre állnak az előző tervidőszak adatai, így az 1960-tól számított 15 év eredményei és negatívumai együttesen értékelhetők. Tudjuk, hogy a számszerű túlteljesítés ellenére a mennyiségi lakáshiányt — az eredeti céllal ellentétben — nem sikerült felszámolni; az összképen belül a városok és különösen a főváros lakáshelyzete kedvezőtlen; az állami lakásépítés mennyisége elmaradt a tervezettől; a kezdetben 48 m átlag alapterületet 53 m5-re növeltük, de ezt a III. ötéves terv óta nem tudtuk emelni; a lakások felszereltségi színvonalára vonatkozó előirányzatokat teljesítettük; a lakások összkomfortosak, legnagyobb részük korszerű fűtéssel és melegvíz szolgáltatással, többségük beépített bútorral van ellátva; évről évre nőtt a korszerű építési technológiák aránya az állami lakásépítésben. Az is egyértelműen megállapítható, hogy a naturális lemaradás legfőbb oka a költségek erőteljes növekedése. Ennek tendenciáját feltétlenül meg kell változtatnunk, ha az V. ötéves tervben kitűzött célokat teljesíteni akarjuk! Annak érdekében, hogy a terv ne csak összességében, hanem részleteiben is realizálható legyen, a megalapozott költségtervezés után a költségek lehetséges mértékű stabilizációja a legfontosabb feladat. Mindkét tervező alapjául a lakásokra és a •fény jellegű kapcsolódá •ökre kiadott, kötel eműszaki-gazdasági ezek figyelképzett, de a re., sajátosságokat is differenciáltan figyelembe vevő terüleri átlagköltségek szolgálnak. E területi átlagköltségek országos átlaga volt a népgazdasági tervezés alapja; a széles körű elemzés és egyeztetés során kialakult számok biztonságot nyújtanak a gazdasági tervezőknek éppen úgy, mint a megvalósítóknak. Központi intézkedések A tervtörvényben meghatározott iköltségi színvonal tartása érdekében már eddig is számos központi intézkedés történt. Központi erőforrásból finanszírozott és „irányított”, kötelező érvényű típustervek készültek, a panelos lakóépületekre és a leggyakoribb alapfokú közintézmény elme (oktatási és egészségügyi létesítményekre); a túlzó hatósági előírások enyhítéséig rendelkezések láttak napvilágot; irányelvek, segédletek jelentek meg a gazdaságos alapozási és fogadószint megoldásokra, a beépítési tervek készítésére stb. Költségmegtakarításra ösztönző rendelkezések léptek életbe; az érdekelteket anyagilag is felelőssé teszik a költségszínvonal tartásáért (a vezetők többletprémiumot kaphatnak, vagy elvonhatják tőlük a prémiumot, a felépült többlet lakásból a tervező, kivitelező, beruházó részesülhet). Közlemény mondja ki, hogy a normatívák alól csak igen indokolt és minimális esetben adható felmentés. A központi irányítás ebben atervidőszakban az információnak, az ellenőrzés folyamatosságának és az operatív segítségnyújtásnak is a korábbinál nagyobb jelentőséget tulajdonít. Csak a területi és központi erők összefogásával lesz teljesíthető az a cél, hogy 160—162 ezer állami lakást építsünk 1978—1980 között, döntően a városokban, a IV. ötéves tervben kialakult minőségi színvonalon: 53 m2 átlagalap területtel, 90° o-ban korszerű fűtéssel beépített bútorokkal. És mivel az országos házgyári hálózat kiépült, növelni kell — az adott költségkereten belül is — a korszerű, drágább építési technológiák arányát a komplex lakásépítésben. El kell érni, hogy a lakások 80°'(ra pane'es, 12%-a öntött technológiával épüljön fel, s hogy jelentősen csökkenjen az egy lakás építésére fordított munkaóra mennyisége, így rövidebb legyen az építési időtartam. A feladatok között szerepel mintegy 18—19 ezer óvodai és 12 ezer bölcsődei hely létesítése, 1900 iskolai tanterem, 300 ezer mr-nyi kereskedelmi létesítmény felépítése, lehetőleg a lakótelepépítéssel egyidőben. Ezek után nem szorulkülönösebb bizonyításra, hogy az eddigieknél nagyobb mélységű tervfeladatok sikeres megoldásához a ,,költségcentrikus"’ gondolkodás és munkavégzés a végrehajtás nélkülözhetetlen elemévé vált. MESSINGEER GÉZÁM: A szocialista országok az év elején kezdték meg a következő ötéves terv megvalósítását. A KGST országok hosszú távra egyeztették fejlesztési terveiket, és így közös akcióprogramot hajtanak végre. Az utóbbi időben számos KGST ülésen határozták meg a közös fejlesztési és szakosítási feladatokat. A KGST vegyipari állandó bizottsága legutóbbi lipcsei ülésén jóváhagyták a tagországok sokoldalú vegyipari, cellulóz- és papíripari integrációs intézkedési tervét. Szó volt a cukornád melléktermékének, a bagassznak az ipari hasznosításáról; a KGST tagországok Kubával közösen akarják megteremteni a cukornád bagasszon alapuló cellulózgyártást. Jelenleg folynak az egyeztető tárgyalások arról, hogy mely ország milyen berendezések, milyen kapacitások létrehozásával vegyen részt e munkában. Az ülés napirendjén szerepelt a szintetikus kaucsukra, a gumiabroncsokra, a cellulóz-papíripari termékekre, a felületaktív anyagokra, a polimer adalékanyagokra és a színezékekre vonatkozó sokoldalú gyártásszakosítási egyezmények előkészítése. Energiaellátás 1975-ben a KGST országok energiaigénye — a Szovjetunió nélkül — kétszeresére növekedett, és elérte az 580 millió tonnást, ez az igény 1980-ra 780 millió tonna lesz (egységes fűtőanyag-értékben számolva). Ezért is igen jelentős volt az Albertirsa és Vinnyica közötti 750 kilovoltos távvezeték építésében érdekelt hat szocialista ország megbízottainak tanácskozása. A KGST-országok egyesített villamosenergia rendszerének első 750 kilovoltos távvezetékét a Szovjetunió és Magyarország építi, s az egyezményt aláíró többi ország a közös beruházáshoz szükséges berendezések, anyagok és egyéb áruk szállításával, valamint a szolgáltatásokkal járul hozzá a munkálatokhoz. A szocialista integráció e fontos létesítményének tervezési, anyagszállítási és építési munkálatait úgy ütemezik, hogy a közös egyezménynek megfelelően 1973-ban már áramot szállítson a 750 kilovoltos vezeték. A budapesti ülésszakon a magyar, csehszlovák, lengyel és NDK-beli beszámolók alapján áttekintették a 750 kilovoltos vezetékről leágazó 400 kilovoltos távvezetékek létesítésének előkészületeit abból a célból, hogy egymással összehangoltan épüljenek és egyszerre kapcsolódjanak be a villamos energia szállításába Ugyanerről a kérdésről tártárgyaltak Budapesten: az atomerőművi villamosenergia - termelés növeléséről. A KGST országok közül 1960-ban csak a Szovjetuniónak volt atomerőműve, most már Bulgáriában, az NDK-ban és Csehszlovákiában is működik, Magyarországon pedig Paks mellett épül az atomerőmű Építésre készülnek Lengyelországban és Romániában is, és Kubában szintén elhatározták az atomerőmű építését. Együttműködési tervet dolgoznak ki az atomerőművek környezetvédelmi követményeivel kapcsolatban. Az elmúlt napokban tanácskoztak a mezőgazdasági, szállítási, építésügyi, kohászati szakemberek is. A rádiótechnikai és elektronikai bizottság ülésén elhatározták, hogy tovább folytatják és gyorsítják a tagországok együttműködését, egységesítik a színes tv-készülékeket, megteremtve ezzela tagországok közötti részegység-kooperáció előfeltételeit. Az ülésen a féle átviteltechnikai mérőműszer gyártásszakosításáról írtak alá egyezményt, e műszerek közül hetet a magyar ipar gyárt a jövőben. Kétoldalú megálapodások Az integrációs tervek valóraváltását segítik elő a kétoldalú szakosítási, együttműködési egyezmények. Ilyen például a magyar-szovjet megállapodás, amely a Magyar Hajó- és Darugyár rekonstrukciójához, valamint az ásványolajtermék-vezeték építéséhez nyújt segítséget. A Magyar Hajó- és Darugyár rekonstrukciója — előzetes számítások szerint — 1,8 milliárd forintba kerül, és a tervezési idővel együtt hat évig tart. A Leningrádi Hajóipari Tervezőintézet már tavaly hozzákezdett a tervek elkészítéséhez, s így a kivitelezés előreláthatólag 1979-ben megkezdődhet. A magyar üzem szovjet műszaki segítséggel tervezett rekonstrukciója nyomán a következő öt évben 56 hajót 75 úszódarut és 300 portáldarut állít elő és exportál a Szovjetunióba. A másik egyezmény szerint a szovjet határtól Leninvárosig, a Tiszai Kőolajfinomítóig fektetnek le csővezetéket a Szovjetunióból importált benzin és gázolaj szállítására. Megszületett a magyar—szovjet élelmiszeripari gépek gyártásszakosítási egyezménye is, amelynek értelmében a magyar ipar 9, a szovjet fél pedig 50 gép előállítására szakosodott 1976— 80-ig. Az elektronikai iparágban létrejött szakosítási megállapodás szerint Magyarországon a nagyfeszültségű elektrolit kondenzátorokat és az elektronikaiipari technológiai műszereket gyártják, a szovjet partnerek pedig 11 féle elektronikai berendezést, köztük fehér-fekete és színes tv-képcsöveket, csatlakozókat, különféle rádiótechnikai alkatrészeket állítanak elő. Jelentős megállapodásokat kötöttek a magyar és az NDK- beli szervek is. Ezek az egyezmények a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártással kapcsolatban felölelik a gépek fejlesztését, gyártását és kölcsönös szállítását is. Magyarország 21 féle, az NDK pedig 13 féle berendezés gyártására szakosodott Magyarországon készülnek pl. a kukoricabetakarítók vágószerkezetei és az adapterek az NDK- ban gyártott kombájnokhoz és szecskázókhoz. A két ország vegyipari minisztériuma is jelentős megállapodásokat kötött. Újabb kétoldalú szakosítási egyezmények előkészítése folyik csehszlovák, lengyel és bolgár partnerekkel is. Ezek a gépipart és a vegyipart érintik. A KGST országok árucseréje 1971—75 között mintegy 200 milliárd rubel volt, 1980-ig pedig a forgalom 50%-os emelésére lehet számítani. A szakosítási, együttműködési megálló irodások hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a tagországok külkereskedelme bővüljön, és az adott iparág fejlesztése meggyorsuljon, és olyan termékek gyártását teszik lehetővé, amelyek minden piacon értékesíthetők. Szakosítás és közös fejlesztés a KGST országokban A pamutipari szakemberekkel folytatott beszélgetés nagy részét a munkaerőhelyzet, s ennek megoldásával kapcsolatban a szakképzettség és a beruházási helyzet foglalta el. Erről szeretnénk most beszámolni. A létszám harmada hiányzik 1974-ben úgy látszott, hogy a pamutiparban a munkaerő-csökkenés megáll, azóta azonban újra erősödött ez a folyamat. Ezekben a gyárakban igen sok fiatal nő dolgozik, ami azt jelenti, hogy igen sokan vannak otthon gyermekgondozási segélyen, és bizony ezek jelentős része nem tér vissza. Mindent összevéve, körülbelül azt lehet mondani, hogy a kívánatos létszám harmada hiányzik, ami gyakorlatilag egy teljes műszaknak felel meg. Mindjárt tegyük hozzá, hogy nemcsak Budapestre jellemző mindez, hanem azokra a nagy vidéki városokra is, amelyek a pamutipar fellegvárainak számítanak. A helyzetet nehezíti az is, hogy az 1,7-es országos átlaggal szemben a pamutiparban a műszakszám 2,8, ami a teljes három műszakot jelenti. Hogyan lehet ilyen helyzetben megbirkózni a létszámhiánnyal? A válasz egyszerűnek látszik: olyan mértékben kell korszerűsíteni a technikát, hogy minél kevesebb munkáskézre legyen szükség. Csakhogy amíg azelőtt egy munkás kiváltása 200—250 ezer forintba került, ma ezt az összeget legalább 1 millió forintra taksálják, vagyis igen nagy méretű beruházásra lenne szükség, márpedig ennyi pénz jelenleg egészen biztosan nem áll rendelkezésre. Valamit talán még segít a zamutérck munkaszervezés is, s biztosan eredményt hozhat a termékszerkezet további korszerűsítése. A termelékenységen valamilyen formában mindenesetre javítani kell, s erre találni is lehetőséget, ha meggondoljuk, hogy például a kikészítő gyárakban a fejlett ipari országokban a termelékenység a miénknek kétszerese. A beszélgetés során felmerült egy másik javaslat is. A textilipar szinte teljes egészében külföldi nyersanyagokat dolgoz fel és meggondolandó, hogy ezt a termelés melyik fázisában kezdjük el. Elképzelhető, hogy így olyan átcsoportosításokat lehet végrehajtani, amelyek kedvezően befolyásolhatják a munkaerőhelyzetet. Mindenesetre valamiféle megoldásra feltétlenül szükség van, mert a csökkenési folyamat nem lassul. A szakképzettség A textilipari termelés műszaki szempontból egyre magasabb színvonalú. Ez egy furcsa ellentmondást rejt magában. A nagyfokú automatizáltság következtében maga a munka némileg egyszerűsödik és a szükséges tudnivalók viszonylag könnyen és gyorsan sajátíthatók el, másrészt a javítók, a karbantartók, a művezetők tudásszükséglete egyre nagyobb és egyre bonyolultabb gépek és műszerek ismeretét várják el tőlük. Ezt azonban nem követi a szakmai képzés. Két-három hónap alatt elsajátítható munkákhoz a szokásos szakmunkásképzést biztosítják, nem annyira azért, mert a tudásra van szükség, hanem azért, mert a megfelelő bér csal, így fizethető. Ugyanakkor a karbantartó műszerészek, a művezetők képzése nem elégséges, nem veszik figyelembe a nagyfokú specializálódást, pedig sokkal nagyobb követelményekkel lépnek fel egy műszerésszel szemben a textiliparban, mint a többi ágazatban. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a kérdés sürgős rendezésére lenne szükség. A piaci helyzet Szóljunk néhány szót a piaci helyzetről is. Az utóbbi néhány hónapban a kereslet ismét növekedett, ami viszont azt jelenti, hogy ha nem is olyan gyorsan, mint korábban, de emelkednek a nyersanyagárak is. Ezt a magyar árrendszer nem mindig tudja követni. Ezzel kapcsolatban a feladat kettős. Egyrészt rugalmasabb árképzéssel lehetővé kellene tenni, hogy — különösen a divatcikkek — a magyar piacon is gazdaságosan elhelyezhetők legyenek, úgy persze, hogy a fogyasztók szempontjait is figyelembe vegyék, másrészt olyan árustruktúrát kell kialakítani, amely jövedelmezőbbé tenné az exportot. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a divatban és az új termékek előállításában ne kullogjunk a nyugati országok mögött, hanem mi jelentkezzünk jól elhelyezhető új termékekkel. Erre tulajdonképpen megvan a lehetőség, csal: nem mindig használjuk ki. A szakemberek véleménye szerint ezek a legsürgősebben megoldandó problémák, s talán meg lehetne találni a lehetőséget, hogy valóban meg is oldjuk őket. MISZAKI ÉLET 3