Műszaki Élet, 1978. július-december (33. évfolyam, 14-26. szám)

1978-07-14 / 14. szám

indenkit Érdekel Az elmúlt két hétben a következő, az ipart érintő rendelkezések je­lentek meg: J Magyar Közlöny: Az élelmiszerek ártalmas vegyi szennyeződésének elhárításáról intézkedik a­z 1978. (VI. 25.) EüM sz. rendelet. Koh°- és Gépipari Közlöny: A vállalatok szervezeti és működési szabályzatának korszerűsítéséhez ad irányelveket a lap 21. számában megjelent 301 1978. KGM sz. közlemény. Ágazati szempontokat ad a termelési szerkezet fejlesztésének dön­­téselőkészítési módszereiről megjelent útmutatóhoz a lap 20. számában közzétett 285 1978. KGM sz. közlemény. A lap 20. számában megjelent 286 1978. KGM sz. közlemény irányel­­veket tartalmaz a KGM felügyelete alá tartozó vállalatok szociálpoliti­kai feladatainak és ellátásának szervezeti rendszerezéséhez. Munkaügyi Közlöny. ..Felelősségre vonás a vállalatra kiszabott köt­bér, bírság, kártérítés esetében” címmel jelent meg közlemény a lap 7. számában. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő: A kutatóintézetek, egye­temek és főiskolák kutatási feladatairól szól a­z 1978. (MÉM. E. 14.) MÉM sz. utasítás. ­ Trethon Ferenc munkaügyi miniszter: Műszaki fejlődés és A gazdaság növekedésének megalapozása minden tevékeny­ség hatékonyságának folyama­tos, tervszerű és tudatos növelé­sét igényli. A termelési tényezők optimális hasznosulását számos körülmény befolyásolja, ame­lyek között célszerű fontossági sorrendet, időszerű súlypontokat megállapítani. Ez azonban ter­mészetesen nem jelentheti a komplexitás figyelmen kívül ha­gyását. A „szervezési rés" Fejlődésünk jelen szakaszá­ban, a termelési szerkezet átala­kításával, a hatékonyságnövelés szükségességével összefüggésben kiemelkedően fontos feladat a fo­lyamatok és tevékenységek szer­vezettsége, valamint a műszaki színvonal együttes fejlesztése. Nem járható út ugyanis az ún. szervezési rés fokozatos bővülé­se, amely abból ered, hogy a műszaki fejlődés mögött tartal­milag egyre inkább elmarad a szervezési tevékenység. Ez utób­bi lényegében kétféle módon ér­telmezhető. Először mint a fel­adatok teljesítését tartósan szol­gáló rendszer, másodszor mint funkció, amelynek az a feladata, hogy rendszert teremtsen a gaz­dasági célok elérésének alátá­masztására. Magyar ipartörténeti leírások szerint az évszázad elején nagy­­vállalatainknál többnyire egy „műszaki iroda” feladatkörébe tartozott minden a gyártmányok tervezésével, gyártásával össze­függő tevékenység, ideértve a szervezési kérdéseket is. Az az­óta bekövetkezett fejlődés ered­ményeként szélesedő munka­­megosztás, a műszaki haladással összefüggő funkciók specializá­lódása szükségszerűen megvál­toztatta a vállalatok belső szer­vezetét is. Tapasztalható azon­ban, hogy az új helyzetben az egyes funkciók tagoltsága miatt nemcsak koordinációs problé­mák jelentkeznek, hanem kor­szerű szervezés hiányában gyak­ran nem lehetséges a gazdálko­dó szervezeteken belüli poten­ciális lehetőségek kiaknázása sem. Különösen sok gondot okoznak a szorosan egymásra épülő, kapcsolódó tevékenysé­gek, amikor a gyártmányfejlesz­tő jórészt determinálja a tech­nológiát, a technológus a mun­kavégzést, az utóbbit nem rit­kán oly módon, hogy fontos szervezési szempontokat figyel­men kívül, jó lehetőségeket pe­dig kihasználatlanul hagy. A vállalatokon belüli tevé­kenységek specializálódása ezen kívül oda is vezetett, hogy he­lyenként a technológia fejlesz­tését kizárólag a műszaki tevé­kenységet irányító vezetőre tar­tozó munkának tekintik, a szer­vezésről pedig az a vélemény, hogy az a számvitelért felelősök feladata. Ez a felfogás abból ered, hogy számos vállalatnál a szervezési osztályok tevékenysé­ge — helytelenül — jórészt ügy­viteli jellegű munkákra korlá­tozódott. Mai gondot jelent az is, hogy kevés műszaki szakem­ber szorgalmazza és irányítja sa­ját területén a szervezést. Nem ritka felfogás szerint a mérnö­ki munka célja kizárólag a gyártmányok és technológiák ki­alakítása, a szorosan értelmezett műszaki színvonal fejlesztése, ellentétben több fejlett ipari ál­lam gyakorlatával, amely a mér­nökök mintegy 20%-át a terme­lési feladatok szervezésére al­kalmazza, illetve készíti fel. Mindez azt eredményezi, hogy a korszerű technika kihasználá­sa általában nem optimális, nem kevés helyen tapasztalható a gé­pek, a modern technika mellett a régi szervezettségi és azzal együtt a korábbi alacsony haté­konysági színvonal. Ezen a hely­zeten többek között azért is kell változtatni, mert a műszaki fej­lesztéssel együtt és annak során alkalmazott korszerű szervezési megoldások kedvezőbb feltétele­ket teremtenek a hatékonyság növeléséhez, mint az utólagos lépések. Az új létesítmények működésének megalapozása ismert, hogy a termelés haté­konyságának növelése érdeké­ben a Minisztertanács múlt év decemberében határozatot ho­zott a vállalati szervező munka fejlesztéséről. A rendelkezés célja, hogy a vállalati vezetés minden szintjén korszerűbbé, komplexebbé váljék a szervezé­si tevékenység. Ennek érdeké­ben a határozatban foglaltak né­hány területre külön is felhív­ják a figyelmet. Ide tartoznak az új létesítmények. Mivel ezek a folyamatok jövőbeli hatékony­ságát döntően meghatározzák, ezért az időben és a ráfordítá­sok szempontjából egyaránt op­timális megvalósítást eredmé­nyező, valamint ezzel együtt, az új kapacitások gazdaságos mű­ködtetését megalapozó szervezés kiemelkedően fontos. Alapvető változást kell elérni az új létesítmények tervezésének és megvalósításának szemléleté­ben és módszereiben. Arról van szó, hogy a kiviteli és a tech­nológiai tervezők mellett a jö­­­vőben szervezési szakemberek­­nek is részt kell venniük a lé­tesítmények megvalósítását és jövőbeli működését megalapozó tervezési munka folyamatában. Ezzel kapcsolatos az említett minisztertanácsi határozat azon előírása, hogy az állami, vala­mint az olyan vállalati beruhá­zásoknál, fejlesztéseknél, ame­lyeket részben vagy egészben ál­lami forrásból, hitelből valósí­tanak meg, illetve amelyek meg­valósítása engedélyhez kötött, az irányító szervek követeljék meg a kivitelezés folyamatának, nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe vevő, korszerű irá­nyítási és szervezési módjának, továbbá az ezt tükröző műszaki­­gazdasági jellemzőknek a bemu­tatását. Gondoskodni kell az új léte­­­sítmények működésének szerve­zési megalapozásáról, a haté­konysági követelményeket kielé­gítő szervezettség biztosításáról is. Cél, hogy az új létesítmény — a próbaüzemi időt nem szá­mítva — már működésének megkezdésekor biztosítsa a ter­melési tényezők optimális hasz­nosítását. Ennek érdekében az irányító szerveknek elő kell se­gíteniük a tervező, kutató, szer­vező, illetve kivitelező és beru­házó vállalatok korszerű megol­dások alkalmazását biztosító, szoros együttműködését. Az irá­nyító szerveknek gondoskodniuk szervezés kell arról is, hogy a gyártmány és gyártási licenciák, know­­how-ok, technológiák és komp­lett berendezések vásárlásával egyidőben megtörténjék a meg­felelő hatékonyságot biztosító szervezési megoldások és ta­pasztalatok átvétele. A határo­zat előírja, hogy az irányító szervek támogassák olyan szer­ződések kötését, amelyek lehe­tővé teszik a gyakorlatban be­vált szervezési eljárások széles körű elterjedését. Lényegében arról van szó, hogy mindenne­mű fejlesztési tervet olyan tea­mek dolgozzanak ki, amelyek képesek a technológiai, bizton­sági, kulturált munkavégzési, szervezési, gazdaságossági, ter­melékenységi szempontok együt­tes érvényesítésére, másképpen kifejezve: korszerű és kielégítő hatékonyságot biztosító eljárá­sok kidolgozására, gyakorlati alkalmazásuk megalapozására. A technológia és a munka szervezettsége ismert, hogy a különféle ipar­ágakban a korszerű technológia eltérő mértékben befolyásolja a munkavégzés módját; lehet, hogy azt teljesen megköti, de­terminálja, vagy viszonylag nagy mozgásteret enged. E kü­lönbség mellett sem képzelhető el azonban olyan technológia, amely a munka megfelelő szer­vezettsége nélkül hatékony tud­na lenni. A korszerű gépek egyedül nem hozhatják meg a várt sikert. Biztosítani kell meg­felelő illeszkedésüket a környe­zethez, illetve az utóbbit kell oly módon alakítani, hogy ki­elégítő feltételeket teremtsen a korszerű berendezések jó ki­használásához. Számos fejlesztésnél mutat­koztak problémák az ún. foga­dókészség területén. Ennek egyik alapvető oka az, hogy szinte mindent a géptől vártak, és megfeledkeztek a gépet hasz­náló emberről. Ehhez hozzá kell azonban tenni azt, hogy ez ko­rántsem hazai sajátosság; ha­sonló jelenségek a legfejlettebb ipari országokban is tapasztal­hatók. Az előbbiekkel összefüggés­ben egyesek gyakran a techno­lógia determináló hatását emlí­tik. Ebben a megállapításban kétségtelenül van reális mag is, azonban nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az utóbbi időben az emberi munkával fog­lalkozó tudományos diszciplínák is eredményeztek számos olyan újdonságot, amely a technoló­giával szemben támaszt követel­ményeket. Társadalmi rendsze­rünkben mindinkább igény, hogy lehetőségeinkhez képest egyre jobban kielégítsük a munka tar­talma, valamint az azzal való megelégedettség iránti jogos em­beri elvárásokat. Kutatási ered­mények szerint gyakran a cso­portban végzett munka nemcsak tartalmasabb, hanem nagyobb teljesítményekhez is vezet, mint az egyénenként tételesen szabá­lyozott tevékenység. Bizonyára számos rekonstrukciónál, új lé­tesítménynél kínálkozik mód olyan gyártási rendszer kialakí­tására, amely megteremti a cso­portos munka feltételeit, és elő­segíti a szervezés és a technoló­gia oldaláról is a szocialista bri­gádok működését. A csoportmunkával kapcsolat­ban felmerül a teljesítmény-kö­vetelményeit kérdése is. Sokan ezt azonosnak tekintik az egyé­ni normákkal. Ez a felfogás nem helyes, nem általánosítható. Részben ezzel a felfogással függ össze a teljesítmény-követelmé­nyekkel dolgozók lehetségesnél kisebb aránya, a társadalmi munkaidőalap nem megfelelő kihasználása, a munkahelyi fel­tételek indokolatlan eltérése, a növekvő munkaerőgondok és mindezek következtében a ter­melékenység alacsony színvonala is. A köztudatban a normák in­dokolatlanul beszűkített kategó­riává váltak, és nem kevesen lé­nyegében a teljesítmények és bé­rek együttmozgását biztosító esz­közként értékeik. A normáknak azonban nem ez az elsődleges szerepük, hanem a folyamatok szervezettségének megterem­tése, a technológiai fegyelem betartá­sának biztosítása. Mindebből az is következik, hogy a teljesít­mény-követelmények meghatá­rozásának technológiai, szerv­e­­zési és munkaügyi feltételei van­nak, de önmagában egyik sem lehet meghatározó. A szervezés céljait ismerők részéről gyakran felmerül, hogy a funkció ellátása azért nehéz, vagy adott esetben szinte kizárt, mert hiányzanak a megfelelő szakemberek. Kétségtelenül ke­vés jó szervezési szakemberrel rendelkezünk, és nem büszkél­kedhetünk azzal sem, hogy ter­vező- és szervezőintézeteink, fel­ismerve a technológia és a szer­vezés kölcsönhatását, kialakítot­ták a gyümölcsöző együttműkö­dés módszereit. Ennek ellenére a tapasztalatok szerint a megle­vő, viszonylag kis számú, jól képzett szervező mérnököt, köz­gazdászt gyakran olyan ad hoc feladatok ellátásával bízzák meg, amelyek nemcsak szakkép­zettségüket nem igénylik, hanem munkakedvüket is károsan be­folyásolják. Számos vállalattól érkezett információ szerint a szervezési osztályok munkatár­sai gyakorlatilag nem kapnak feladatot a rekonstrukciókkal, új létesítményekkel, a termék­­struktúra fejlesztésével kapcso­latban. Előfordult az is, hogy az új létesítmények átadása után — amikor az előzetes szervezés el­maradásából fakadó hiányossá­gok nyilvánvalóvá váltak — bíz­ták meg a szervezőket azzal, hogy teremtsék meg a hatékony munka előfeltételeit. Ekkor azonban már mind az épületek, mind a különféle szervezeti egy­ségek, gépek, berendezések el­helyezése korlátozta az olyan jó munkavégzési mód kialakítását, amely a tervezés szakaszában előre biztosítható lett volna. A technológia és a szervezés kapcsolatának sajátos területe a számítógép alkalmazása. Jó eredmények ezen a területen is akkor érhetők el, ha a gyártás­­technológia, a szervezés, a szá­mítástechnika specialistái együtt­működnek. A meglevő üzemek fejlesztése Az, hogy az eddigiek jórészt az új létesítményekkel, rekonstruk­ciókkal kapcsolatos kérdéseket érintették, korántsem jelenti azt, hogy működő üzemek ese­tében másodlagos jelentőségű a technológia és a szervezés együt­tes, összehangolt fejlesztése. Ki­­sebb-nagyobb változtatások út­ján mind több technológiai fo­lyamat válik szorosan vett mű­szaki szempontból korszerűvé, de ezek közül sok gazdaságilag messze elmarad az optimumtól. Ez gyakran arra vezethető visz­­sza, hogy az új berendezést úgy állítják be, a korszerű technoló­giát úgy alkal­­azzák, hogy a gép melletti munkavégzés, a karbantartás, anyagmozgatás, minőségellenőrzés stb. területén nem kerül sor a nélkülözhetet­len változtatásokra. Előfordult az is, hogy a korábbinál kétszer nagyobb teljesítményű gép üze­meltetése révén megtakarítható volt egy gépkezelő munkás, de helyette pl. új anyagmozgató beállítása vált szükségessé. A gyors műszaki fejlődés kö­vetkeztében szinte minden vál­lalatnál rövidülő ciklusok fel­vethetik a munkafolyamatok modernizálásának szükségessé­gét. Az ezzel összefüggő műsza­kilag reális lehetőség, illetve szükségesség több, mint ameny­­nyit a rendelkezésre álló szelle­mi kapacitás és anyagi erőfor­rás lehetővé tesz, így szükség van a prioritásokat kellően fi­gyelembe vevő rangsorolásra. Még mindig előfordul azonban, hogy a súlypontozás megenged­hetetlenül egysíkú, mert nem veszi figyelembe azt, hogy a mű­szaki színvonal emelése olyan indokolt, lényeges beavatkozás a rendszer működésébe, amely sokféle gyűrűződő hatással jár. Ebből adódóan csak a rendszer­­szemléletű, a hatások feltérké­pezésén és helyes számszerűsí­tésén alapuló gazdaságossági számításokkal lehet célt érni. A szükséges információk biztosítá­sa is olyan összetett műszaki­gazdasági feladat, amelynek va­lóságos jelentőségét az határozza meg, hogy a fejlesztési, beruhá­zási döntések kockázata számos ismert ok következtében mind nagyobbá lesz. Az említett néhány rendszer­kapcsolat arra is utal, hogy a szervezésnek a hatékonysági szempont elsődlegességét bizto­sító komplex vállalati te­rvek ké­szítését, majd azok realizálását kell elősegítenie. Nem önálló szervezési tervre van szükség, hanem arra, hogy a vezetők meghatározzák az előirányzatok teljesítése érdekében szükséges szervezési feladatokat, a folyó termelés és a fejlesztés terén egyaránt. Siker akkor várható, ha a tervben és a végrehajtás­ban biztosítva van a szemlélet és a cselekvés egysége. elindul a futó, s úgy érzi, hogy az előtte levő távot­ gyor­­san, erőlködés nélkül le tudja futni. Aztán mivel a fel­adatot túl könnyűnek véli, előszed néhány gátat, ás néhány vizesárkot, s ezzel eléri, hogy az elképzelt időre ne tudjon célba érni. Sokszor ilyen érzésünk van, amikor egy-egy olyan ren­delkezésről olvasunk, amelyről mindenki tudja, hogy tulaj­donképpen cs­k önmagunknak csinálunk nehézségeket, mert gyakorlatilag értéktelen gátak emelésével akadályozzuk saját futásunkat. Hogy mást ne említsünk, egyes fejlesztési célokra csak akkor lehet kölcsönt kapni, ha egy másik vállalat igazolja, hogy az új termékre szüksége van, és át is veszi. A gyakor­lat azt mutatja, hogy ez a nyilatkozat teljesen értéktelen, csak arra jó, hogy a kölcsönt adó megnyugtassa saját lelkiis­meretét. Kialakult ugyanis az idők folyamán e levél biztosí­tásának a technikája, s azt már senki sem kérdi, hogy ami­kor évek múlva a beruházás megvalósul, valóban az igazoló írást adó vállalat veszi-e át az árut vagy sem, vagy egyálta­lán kell-e neki, s hogyha kell, valójában megkapja-e. Ilyes­miért még nem vontak felelősségre senkit, ilyen igazolást bárki könnyű szívvel ad. H­asonló példát lehetne találni sokat. Jó lenne, ha egyszer '' valahol egy hozzáértőkből álló bizottság megvizsgálná, hogy melyek azok a rendeletek, amelyek csak a nyugalmat szolgálják, s melyek azok, amelyek valóban a célok minél gyorsabb eléréséhez segítik a futót. A fölösleges gátakat félre kell dobni. Helyesbítés Lapunk legutóbbi számának első oldalán, az Alumínium és energia c. cikkben idéztük Ma­dách néhány sorát. Az idézetbe sajtóhiba csúszott: a költő sorai­ban „alumín” és nem alumínium szerepel. Az ember tragédiájából vett idézet tehát helyesen a kö­vetkező: ... lm ásványaink, ... Ezt az ércet itt „Vas”-nak nevezték s míg el nem fogyott, Az alumínért nem kellett kutat­ni." (Megjegyezzük, hogy Madách jóslatára — hiszen olyasmit fo­galmazott meg, amiről kortár­sainak még fogalmuk sem volt — dr. Baránszky-Jób Imre hívta fel a szakemberek figyelmét a Magyar Alumínium 1978., 3—5. számában.) MŰSZAKI ÉLET 3

Next