Műszaki Élet, 1978. július-december (33. évfolyam, 14-26. szám)
1978-07-14 / 14. szám
indenkit Érdekel Az elmúlt két hétben a következő, az ipart érintő rendelkezések jelentek meg: J Magyar Közlöny: Az élelmiszerek ártalmas vegyi szennyeződésének elhárításáról intézkedik az 1978. (VI. 25.) EüM sz. rendelet. Koh°- és Gépipari Közlöny: A vállalatok szervezeti és működési szabályzatának korszerűsítéséhez ad irányelveket a lap 21. számában megjelent 301 1978. KGM sz. közlemény. Ágazati szempontokat ad a termelési szerkezet fejlesztésének döntéselőkészítési módszereiről megjelent útmutatóhoz a lap 20. számában közzétett 285 1978. KGM sz. közlemény. A lap 20. számában megjelent 286 1978. KGM sz. közlemény irányelveket tartalmaz a KGM felügyelete alá tartozó vállalatok szociálpolitikai feladatainak és ellátásának szervezeti rendszerezéséhez. Munkaügyi Közlöny. ..Felelősségre vonás a vállalatra kiszabott kötbér, bírság, kártérítés esetében” címmel jelent meg közlemény a lap 7. számában. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő: A kutatóintézetek, egyetemek és főiskolák kutatási feladatairól szól az 1978. (MÉM. E. 14.) MÉM sz. utasítás. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter: Műszaki fejlődés és A gazdaság növekedésének megalapozása minden tevékenység hatékonyságának folyamatos, tervszerű és tudatos növelését igényli. A termelési tényezők optimális hasznosulását számos körülmény befolyásolja, amelyek között célszerű fontossági sorrendet, időszerű súlypontokat megállapítani. Ez azonban természetesen nem jelentheti a komplexitás figyelmen kívül hagyását. A „szervezési rés" Fejlődésünk jelen szakaszában, a termelési szerkezet átalakításával, a hatékonyságnövelés szükségességével összefüggésben kiemelkedően fontos feladat a folyamatok és tevékenységek szervezettsége, valamint a műszaki színvonal együttes fejlesztése. Nem járható út ugyanis az ún. szervezési rés fokozatos bővülése, amely abból ered, hogy a műszaki fejlődés mögött tartalmilag egyre inkább elmarad a szervezési tevékenység. Ez utóbbi lényegében kétféle módon értelmezhető. Először mint a feladatok teljesítését tartósan szolgáló rendszer, másodszor mint funkció, amelynek az a feladata, hogy rendszert teremtsen a gazdasági célok elérésének alátámasztására. Magyar ipartörténeti leírások szerint az évszázad elején nagyvállalatainknál többnyire egy „műszaki iroda” feladatkörébe tartozott minden a gyártmányok tervezésével, gyártásával összefüggő tevékenység, ideértve a szervezési kérdéseket is. Az azóta bekövetkezett fejlődés eredményeként szélesedő munkamegosztás, a műszaki haladással összefüggő funkciók specializálódása szükségszerűen megváltoztatta a vállalatok belső szervezetét is. Tapasztalható azonban, hogy az új helyzetben az egyes funkciók tagoltsága miatt nemcsak koordinációs problémák jelentkeznek, hanem korszerű szervezés hiányában gyakran nem lehetséges a gazdálkodó szervezeteken belüli potenciális lehetőségek kiaknázása sem. Különösen sok gondot okoznak a szorosan egymásra épülő, kapcsolódó tevékenységek, amikor a gyártmányfejlesztő jórészt determinálja a technológiát, a technológus a munkavégzést, az utóbbit nem ritkán oly módon, hogy fontos szervezési szempontokat figyelmen kívül, jó lehetőségeket pedig kihasználatlanul hagy. A vállalatokon belüli tevékenységek specializálódása ezen kívül oda is vezetett, hogy helyenként a technológia fejlesztését kizárólag a műszaki tevékenységet irányító vezetőre tartozó munkának tekintik, a szervezésről pedig az a vélemény, hogy az a számvitelért felelősök feladata. Ez a felfogás abból ered, hogy számos vállalatnál a szervezési osztályok tevékenysége — helytelenül — jórészt ügyviteli jellegű munkákra korlátozódott. Mai gondot jelent az is, hogy kevés műszaki szakember szorgalmazza és irányítja saját területén a szervezést. Nem ritka felfogás szerint a mérnöki munka célja kizárólag a gyártmányok és technológiák kialakítása, a szorosan értelmezett műszaki színvonal fejlesztése, ellentétben több fejlett ipari állam gyakorlatával, amely a mérnökök mintegy 20%-át a termelési feladatok szervezésére alkalmazza, illetve készíti fel. Mindez azt eredményezi, hogy a korszerű technika kihasználása általában nem optimális, nem kevés helyen tapasztalható a gépek, a modern technika mellett a régi szervezettségi és azzal együtt a korábbi alacsony hatékonysági színvonal. Ezen a helyzeten többek között azért is kell változtatni, mert a műszaki fejlesztéssel együtt és annak során alkalmazott korszerű szervezési megoldások kedvezőbb feltételeket teremtenek a hatékonyság növeléséhez, mint az utólagos lépések. Az új létesítmények működésének megalapozása ismert, hogy a termelés hatékonyságának növelése érdekében a Minisztertanács múlt év decemberében határozatot hozott a vállalati szervező munka fejlesztéséről. A rendelkezés célja, hogy a vállalati vezetés minden szintjén korszerűbbé, komplexebbé váljék a szervezési tevékenység. Ennek érdekében a határozatban foglaltak néhány területre külön is felhívják a figyelmet. Ide tartoznak az új létesítmények. Mivel ezek a folyamatok jövőbeli hatékonyságát döntően meghatározzák, ezért az időben és a ráfordítások szempontjából egyaránt optimális megvalósítást eredményező, valamint ezzel együtt, az új kapacitások gazdaságos működtetését megalapozó szervezés kiemelkedően fontos. Alapvető változást kell elérni az új létesítmények tervezésének és megvalósításának szemléletében és módszereiben. Arról van szó, hogy a kiviteli és a technológiai tervezők mellett a jövőben szervezési szakembereknek is részt kell venniük a létesítmények megvalósítását és jövőbeli működését megalapozó tervezési munka folyamatában. Ezzel kapcsolatos az említett minisztertanácsi határozat azon előírása, hogy az állami, valamint az olyan vállalati beruházásoknál, fejlesztéseknél, amelyeket részben vagy egészben állami forrásból, hitelből valósítanak meg, illetve amelyek megvalósítása engedélyhez kötött, az irányító szervek követeljék meg a kivitelezés folyamatának, nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe vevő, korszerű irányítási és szervezési módjának, továbbá az ezt tükröző műszakigazdasági jellemzőknek a bemutatását. Gondoskodni kell az új létesítmények működésének szervezési megalapozásáról, a hatékonysági követelményeket kielégítő szervezettség biztosításáról is. Cél, hogy az új létesítmény — a próbaüzemi időt nem számítva — már működésének megkezdésekor biztosítsa a termelési tényezők optimális hasznosítását. Ennek érdekében az irányító szerveknek elő kell segíteniük a tervező, kutató, szervező, illetve kivitelező és beruházó vállalatok korszerű megoldások alkalmazását biztosító, szoros együttműködését. Az irányító szerveknek gondoskodniuk szervezés kell arról is, hogy a gyártmány és gyártási licenciák, knowhow-ok, technológiák és komplett berendezések vásárlásával egyidőben megtörténjék a megfelelő hatékonyságot biztosító szervezési megoldások és tapasztalatok átvétele. A határozat előírja, hogy az irányító szervek támogassák olyan szerződések kötését, amelyek lehetővé teszik a gyakorlatban bevált szervezési eljárások széles körű elterjedését. Lényegében arról van szó, hogy mindennemű fejlesztési tervet olyan teamek dolgozzanak ki, amelyek képesek a technológiai, biztonsági, kulturált munkavégzési, szervezési, gazdaságossági, termelékenységi szempontok együttes érvényesítésére, másképpen kifejezve: korszerű és kielégítő hatékonyságot biztosító eljárások kidolgozására, gyakorlati alkalmazásuk megalapozására. A technológia és a munka szervezettsége ismert, hogy a különféle iparágakban a korszerű technológia eltérő mértékben befolyásolja a munkavégzés módját; lehet, hogy azt teljesen megköti, determinálja, vagy viszonylag nagy mozgásteret enged. E különbség mellett sem képzelhető el azonban olyan technológia, amely a munka megfelelő szervezettsége nélkül hatékony tudna lenni. A korszerű gépek egyedül nem hozhatják meg a várt sikert. Biztosítani kell megfelelő illeszkedésüket a környezethez, illetve az utóbbit kell oly módon alakítani, hogy kielégítő feltételeket teremtsen a korszerű berendezések jó kihasználásához. Számos fejlesztésnél mutatkoztak problémák az ún. fogadókészség területén. Ennek egyik alapvető oka az, hogy szinte mindent a géptől vártak, és megfeledkeztek a gépet használó emberről. Ehhez hozzá kell azonban tenni azt, hogy ez korántsem hazai sajátosság; hasonló jelenségek a legfejlettebb ipari országokban is tapasztalhatók. Az előbbiekkel összefüggésben egyesek gyakran a technológia determináló hatását említik. Ebben a megállapításban kétségtelenül van reális mag is, azonban nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az utóbbi időben az emberi munkával foglalkozó tudományos diszciplínák is eredményeztek számos olyan újdonságot, amely a technológiával szemben támaszt követelményeket. Társadalmi rendszerünkben mindinkább igény, hogy lehetőségeinkhez képest egyre jobban kielégítsük a munka tartalma, valamint az azzal való megelégedettség iránti jogos emberi elvárásokat. Kutatási eredmények szerint gyakran a csoportban végzett munka nemcsak tartalmasabb, hanem nagyobb teljesítményekhez is vezet, mint az egyénenként tételesen szabályozott tevékenység. Bizonyára számos rekonstrukciónál, új létesítménynél kínálkozik mód olyan gyártási rendszer kialakítására, amely megteremti a csoportos munka feltételeit, és elősegíti a szervezés és a technológia oldaláról is a szocialista brigádok működését. A csoportmunkával kapcsolatban felmerül a teljesítmény-követelményeit kérdése is. Sokan ezt azonosnak tekintik az egyéni normákkal. Ez a felfogás nem helyes, nem általánosítható. Részben ezzel a felfogással függ össze a teljesítmény-követelményekkel dolgozók lehetségesnél kisebb aránya, a társadalmi munkaidőalap nem megfelelő kihasználása, a munkahelyi feltételek indokolatlan eltérése, a növekvő munkaerőgondok és mindezek következtében a termelékenység alacsony színvonala is. A köztudatban a normák indokolatlanul beszűkített kategóriává váltak, és nem kevesen lényegében a teljesítmények és bérek együttmozgását biztosító eszközként értékeik. A normáknak azonban nem ez az elsődleges szerepük, hanem a folyamatok szervezettségének megteremtése, a technológiai fegyelem betartásának biztosítása. Mindebből az is következik, hogy a teljesítmény-követelmények meghatározásának technológiai, szervezési és munkaügyi feltételei vannak, de önmagában egyik sem lehet meghatározó. A szervezés céljait ismerők részéről gyakran felmerül, hogy a funkció ellátása azért nehéz, vagy adott esetben szinte kizárt, mert hiányzanak a megfelelő szakemberek. Kétségtelenül kevés jó szervezési szakemberrel rendelkezünk, és nem büszkélkedhetünk azzal sem, hogy tervező- és szervezőintézeteink, felismerve a technológia és a szervezés kölcsönhatását, kialakították a gyümölcsöző együttműködés módszereit. Ennek ellenére a tapasztalatok szerint a meglevő, viszonylag kis számú, jól képzett szervező mérnököt, közgazdászt gyakran olyan ad hoc feladatok ellátásával bízzák meg, amelyek nemcsak szakképzettségüket nem igénylik, hanem munkakedvüket is károsan befolyásolják. Számos vállalattól érkezett információ szerint a szervezési osztályok munkatársai gyakorlatilag nem kapnak feladatot a rekonstrukciókkal, új létesítményekkel, a termékstruktúra fejlesztésével kapcsolatban. Előfordult az is, hogy az új létesítmények átadása után — amikor az előzetes szervezés elmaradásából fakadó hiányosságok nyilvánvalóvá váltak — bízták meg a szervezőket azzal, hogy teremtsék meg a hatékony munka előfeltételeit. Ekkor azonban már mind az épületek, mind a különféle szervezeti egységek, gépek, berendezések elhelyezése korlátozta az olyan jó munkavégzési mód kialakítását, amely a tervezés szakaszában előre biztosítható lett volna. A technológia és a szervezés kapcsolatának sajátos területe a számítógép alkalmazása. Jó eredmények ezen a területen is akkor érhetők el, ha a gyártástechnológia, a szervezés, a számítástechnika specialistái együttműködnek. A meglevő üzemek fejlesztése Az, hogy az eddigiek jórészt az új létesítményekkel, rekonstrukciókkal kapcsolatos kérdéseket érintették, korántsem jelenti azt, hogy működő üzemek esetében másodlagos jelentőségű a technológia és a szervezés együttes, összehangolt fejlesztése. Kisebb-nagyobb változtatások útján mind több technológiai folyamat válik szorosan vett műszaki szempontból korszerűvé, de ezek közül sok gazdaságilag messze elmarad az optimumtól. Ez gyakran arra vezethető viszsza, hogy az új berendezést úgy állítják be, a korszerű technológiát úgy alkalazzák, hogy a gép melletti munkavégzés, a karbantartás, anyagmozgatás, minőségellenőrzés stb. területén nem kerül sor a nélkülözhetetlen változtatásokra. Előfordult az is, hogy a korábbinál kétszer nagyobb teljesítményű gép üzemeltetése révén megtakarítható volt egy gépkezelő munkás, de helyette pl. új anyagmozgató beállítása vált szükségessé. A gyors műszaki fejlődés következtében szinte minden vállalatnál rövidülő ciklusok felvethetik a munkafolyamatok modernizálásának szükségességét. Az ezzel összefüggő műszakilag reális lehetőség, illetve szükségesség több, mint amenynyit a rendelkezésre álló szellemi kapacitás és anyagi erőforrás lehetővé tesz, így szükség van a prioritásokat kellően figyelembe vevő rangsorolásra. Még mindig előfordul azonban, hogy a súlypontozás megengedhetetlenül egysíkú, mert nem veszi figyelembe azt, hogy a műszaki színvonal emelése olyan indokolt, lényeges beavatkozás a rendszer működésébe, amely sokféle gyűrűződő hatással jár. Ebből adódóan csak a rendszerszemléletű, a hatások feltérképezésén és helyes számszerűsítésén alapuló gazdaságossági számításokkal lehet célt érni. A szükséges információk biztosítása is olyan összetett műszakigazdasági feladat, amelynek valóságos jelentőségét az határozza meg, hogy a fejlesztési, beruházási döntések kockázata számos ismert ok következtében mind nagyobbá lesz. Az említett néhány rendszerkapcsolat arra is utal, hogy a szervezésnek a hatékonysági szempont elsődlegességét biztosító komplex vállalati tervek készítését, majd azok realizálását kell elősegítenie. Nem önálló szervezési tervre van szükség, hanem arra, hogy a vezetők meghatározzák az előirányzatok teljesítése érdekében szükséges szervezési feladatokat, a folyó termelés és a fejlesztés terén egyaránt. Siker akkor várható, ha a tervben és a végrehajtásban biztosítva van a szemlélet és a cselekvés egysége. elindul a futó, s úgy érzi, hogy az előtte levő távot gyorsan, erőlködés nélkül le tudja futni. Aztán mivel a feladatot túl könnyűnek véli, előszed néhány gátat, ás néhány vizesárkot, s ezzel eléri, hogy az elképzelt időre ne tudjon célba érni. Sokszor ilyen érzésünk van, amikor egy-egy olyan rendelkezésről olvasunk, amelyről mindenki tudja, hogy tulajdonképpen csk önmagunknak csinálunk nehézségeket, mert gyakorlatilag értéktelen gátak emelésével akadályozzuk saját futásunkat. Hogy mást ne említsünk, egyes fejlesztési célokra csak akkor lehet kölcsönt kapni, ha egy másik vállalat igazolja, hogy az új termékre szüksége van, és át is veszi. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a nyilatkozat teljesen értéktelen, csak arra jó, hogy a kölcsönt adó megnyugtassa saját lelkiismeretét. Kialakult ugyanis az idők folyamán e levél biztosításának a technikája, s azt már senki sem kérdi, hogy amikor évek múlva a beruházás megvalósul, valóban az igazoló írást adó vállalat veszi-e át az árut vagy sem, vagy egyáltalán kell-e neki, s hogyha kell, valójában megkapja-e. Ilyesmiért még nem vontak felelősségre senkit, ilyen igazolást bárki könnyű szívvel ad. Hasonló példát lehetne találni sokat. Jó lenne, ha egyszer '' valahol egy hozzáértőkből álló bizottság megvizsgálná, hogy melyek azok a rendeletek, amelyek csak a nyugalmat szolgálják, s melyek azok, amelyek valóban a célok minél gyorsabb eléréséhez segítik a futót. A fölösleges gátakat félre kell dobni. Helyesbítés Lapunk legutóbbi számának első oldalán, az Alumínium és energia c. cikkben idéztük Madách néhány sorát. Az idézetbe sajtóhiba csúszott: a költő soraiban „alumín” és nem alumínium szerepel. Az ember tragédiájából vett idézet tehát helyesen a következő: ... lm ásványaink, ... Ezt az ércet itt „Vas”-nak nevezték s míg el nem fogyott, Az alumínért nem kellett kutatni." (Megjegyezzük, hogy Madách jóslatára — hiszen olyasmit fogalmazott meg, amiről kortársainak még fogalmuk sem volt — dr. Baránszky-Jób Imre hívta fel a szakemberek figyelmét a Magyar Alumínium 1978., 3—5. számában.) MŰSZAKI ÉLET 3