Műszaki Élet, 1985. január-június (40. évfolyam, 1-13. szám)
1985-01-05 / 1. szám
ME 3 A társadalmi és az egyesületi célok azonosak Növeljük szellemi versenyképességünket! Az új esztendő előtt néhány nappal beszélgettünk dr. Tóth Jánossal, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkárával az MTESZ 1984-ben végzett munkájáról, 1985-ös terveiről. E szövetség 32 tudományos egyesületében 170 ezer szakember, mérnök, kutató, agronómus, gazdasági vezető tevékenykedik. Egyesületi, társadalmi keretekben végzett közéleti tevékenységük, tudományos, továbbképző, szervező, felmérő és kutató munkájuk meghatározó része hazánk műszaki, tudományos fejlődésének. Az ő gondjaikról, feladataikról és sikereikről, a szövetség, s az egyesületek szerepéről beszélgetett a főtitkárral lapunk főszerkesztője. — Ez volt az első olyan esztendő, amelyben az MTESZ mint társadalmi szervezet tevékenykedett. Mennyiben jelentett ez változást szövetségünk életében? — Az Elnöki Tanács döntése elismerését jelentette mindannak az alkotó társadalmi munkának, amit az elmúlt években végzett a magyar műszaki, természettudományos, agrár- és gazdasági értelmiség. Az elismerés mellett ez a döntés egyben törvényesen biztosítja az egyesületekben dolgozó szakembereknek a tervek véleményezésének jogát, a szervezett és hivatalos bekapcsolódást az állami döntések előkészítésébe, majd a határozatok végrehajtásába. — Nem formalitás ez? Hiszen ma már senki sem tagadja a tudományos felmérések, összegzések, a szakemberek előzetes vitájának szükségességét a népgazdasági, a politikai tervezésben. Senki sem tagadja, tagadhatja, hogy azok a tudományos egyesületi célok, feladatok, amelyek megszülték, kialakították a szakembereknek ezeket a szervezeteit, most — történelmileg ugyan nem először — igazán egybeesnek a társadalmi célokkal, tervekkel. Nevezzük történelmi pillanatnak? A lényeg: találkozott a népgazdaság szükséglete és a tudományos egyesületek igénye. Találkozott úgy, mint a múlt század végén — sok egyesületünk akkor alakult —, hazánk első nagy iparosítási hullámának idején, majd 1948-49-ben, a szocialista társadalom építésének, az ország megújításának kezdetén. Mai helyzetünket így jellemezte Kádár János elvtárs februárban, amikor meglátogatta szövetségünket: „Az MTESZ munkájában érezhető lendület annak is tulajdonítható, hogy a probléma iránt, amivel önök foglalkoznak, fokozódott az érdeklődés az ország vezetésében is, fokozódott a társadalmi igény, az elvárás a műszaki szakemberekkel szemben.” A jó szakember hasznosítani akarja tudását, természetes tehát, hogy az eredményeire nem ül rá, s ha kell, vitázik, harcol azok alkalmazásáért, védi tudományos meggyőződését, további kutatásra ösztönzi önmagát is. Egyetlen elismerés sem formális dolog. Minden ember, minden közösség igényli azt, s elvárja, hogy biztosítsák számára az alkotás, a további sikeres tevékenység lehetőségeit. Az Elnöki Tanács döntése ezt a lehetőséget biztosította az MTESZ-nek, tudományos egyesületeinknek. — Ebben az esztendőben megszilárdult népgazdaságunk egyensúlya, a mezőgazdaság az aszály ellenére is helytállt, az ipar a tervezettnél kissé jobban is növelte termelését. Véleménye szerint milyen szerepe volt e fejlődésben az MTESZ egyesületeiben tevékenykedő szakembereknek, s mi a feladatuk e fejlődés meggyorsításában? — Mi már évekkel ezelőtt, a legnehezebb időszakokban is hirdettük, hogy egy pillanatra sem szabad lemondani a műszaki fejlesztésről, bárhonnan, bármiáron elő kell teremteni hozzá a szükséges alapokat. A műszaki fejlesztés nemcsak a ma igénye, hanem a jövő záloga is. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel igyekszünk serkenteni, segíteni a természettudományos kutatást, a műszaki fejlesztést, a tudományos eredmények alkalmazását. Napjainkban különösen a gazdaságirányítás korszerűsítésének feladataira, a biotechnológia alkalmazására, az elektronika eredményeinek meghonosítására, elterjesztésére fordítjuk figyelmünket. Milyen eszközeink vannak ehhez? Elsősorban a magyar tudományos, műszaji, gazdasági és agrárszakember-gárda tudására, tenniakarására támaszkodunk. Ez a szellemi tőke hallatlanul nagy érték, különösen most, hogy az egész világon felértékelődött Látnunk kell, hogy tudásverseny folyik, s ha meggyorsítjuk az innovációs folyamatot, javíthatjuk helyzetünket. Az ipari termelés minőségi fejlesztése létkérdés. A felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt népünk megvalósította — ahogy a közgazdászok mondják — az ipari áttörést. Ez minőségi fordulat! De a további ipari fejlődés feltétele a termelékenység, s a versenyképesség gyors növelése. Ez pedig elsősorban a szellemi teljesítmény felhasználásával, fejlesztésével, száguldó növekedésével érhető el. — Milyen muníciót biztosít ehhez a száguldáshoz a szövetség? — Arról már sokat írtunk, beszéltünk, hogy képviseljük az értékeléshez, az előkészítéshez, a döntéshez szükséges szinte valamennyi tudományágat, s nálunk a hivatali kötöttségek béklyója nélkül alkothatják meg véleményüket a szakemberek. Egyesületi csoportunk, MTESZ- szervezetünk szinte valamennyi termelő üzemben tevékenykedik. Ha jól dolgozunk, működik az innovációs lánc lentről fel s fentről le, és horizontálisan is, bár helyesebb úgy mondani — s ezt jobban is szeretem —: az elméleti ötlettől a termelés gyakorlatáig s vissza. Ez nem önmagáért való kérdés-felelet játék. A szükséges „üzemanyagot” a sok ezer tanfolyammal, szakmai vitával, szimpozionnal, műszaki, tudományos, gazdasági információt adó előadással, a több száz nemzetközi tudományos konferencia és kongresszus megrendezésével adjuk. — Megemlítene közülük néhányat? — Bányászati folyamatirányítási konferencia, vegyiszál szimpozion, műtrágya-világkongreszszus, konferencia a csillagászat oktatásának kérdéseiről, a roma szimpozion, tájrendezők világkongresszusa ... Kiragadott példák. De ezek a találkozók hallatlanul fontosak, az információcserék fórumai,, segítik a kapcsolatok kiépítését és fenntartását. Szívesen jönnek Magyarországra a külföldiek, elsősorban azért, hogy megismerjék a magyar eredményeket, kutatókat, mérnököket, gazdasági vezetőket. Kedvelik azt a társadalmi, politikai, tudományos légkört, amely hazánkban fogadja őket. A képzést, a továbbképzést, a nemzetközi s a hazai eredmények megismerését, elterjesztését szolgálják a külföldiek, illetve belföldiek részvételével megrendezett tanácskozások. Ugyanezt szolgálják szakmai lapjaink, kiadványaink is. Gyors, hatékony tudományos tájékoztatás és információcsere nélkül megrekedünk. A közgazdászok az elmúlt 10—15 évben — ügyesen s helyesen — megteremtették a maguk sajtóját, azt, amely nemcsak a szakembereket tájékoztatja, de a közvéleményt is orientálja. Ilyen „áttörésre” van szükség a tudományos-műszaki sajtó területén is, hiszen az évtized végére milliók hétköznapjaiba tör be az új technika — elsősorban az elektronika —, s erre nemcsak szakmai, hanem társadalmi méretekben is fel kell készülnünk. Fejlesztenünk kell szakmai folyóiratainkat, tartalmilag, technikailag is. Rugalmasan igazodniuk kell az ipar, a mezőgazdaság, az egész gazdaság és társadalom új struktúráihoz, különben öncélúak lesznek. Ezért hoztuk létre a Mikroszámítógép Magazint, támogattuk a Magyar Elektronika kiadását. A hazai műszaki-tudományos információs forradalomban az új technika meghonosítása, s felhasználása mellett az egyik legfontosabb szerepet éppen a Műszaki Életnek szánjuk. — Köszönöm, vállaljuk ezt a feladatot. Ha már szóba kerültek az emberi és szakmai kapcsolatok, a tájékoztatás s a tájékozódás kérdései, beszélne valamit olvasóinknak az MTESZ nemzetközi munkájáról? — Nemzetközi kapcsolatainknak a híd szerepét szánjuk. Ahogy hozzánk eljönnek külföldi szakemberek, úgy a mieink is részt vesznek más országokban rendezett tudományos tanácskozásokon. A szocialista országok közül különösen jó, alkotó az együttműködésünk a Szovjetunió, az NDK, Bulgária és Csehszlovákia testvérszervezeteivel, élénkek a regionális kapcsolataink Jugoszláviával és Lengyelországgal. A kapcsolatok kiépítése, illetve élénkítése érdekében elnökségi delegációnk járt Kínában s a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. S e kapcsolatok alatt szakemberek cseréjét, szakmai szemléket, tudományos eszmecseréket kell érteni. Jók, gyümölcsözőek a kapcsolataink az NSZK, Finnország, Ausztria, Svájc, Svédország, Görögország tudományos egyesületeivel. A harmadik világban az indiai, a szír, a líbiai, legújabban az egyiptomi mérnökszervezettel kötöttünk, illetve újítottunk meg együttműködési megállapodást. De felsorolhatnám még a világ sok országát Európából vagy a tengerentúlról, amelyek tudományos szövetségeivel, mérnökszervezeteivel kapcsolatunk van. S az együttműködést nem csak mi akarjuk, nemrég látogatóban járt nálunk az Amerikai Tudományfejlesztési Szövetség, az AAAS ügyvezető igazgatója, William Carey, ő mondta: az amerikai szakemberek igénylik az együttműködést, bizonyos területeken az MTESZ jó partnere lehet a szervezeteiknek. Kapcsolataink természetesen nemcsak kétoldalúak, tagjai vagyunk a FENTO-nak, a szocialista országok mérnök és tudományos szervezetei szövetségének, aktívan részt veszünk munkájában, vállaltuk a környezetvédelmi témák koordinálását. A FENTO ez év márciusában Budapesten tartja végrehajtó bizottsági ülését. A Mérnökszervezetek Világszövetségében is tevékenykedünk. A szövetség kenyai kongresszusán C. Hermelin főtitkár kért fel bennünket, hogy a magyar hozzászólásokat, referátumokat, a mérnököknek a világbéke védelemében vállalt felelősségéről kifejtett gondolatainkat adjuk ki külön kötetben, és juttassuk el a világszövetség 84 tagszervezetéhez. Az új év általában csak a gazdálkodás új főkönyvének a megnyitását jelenti, a tartalmi munka folyamatos. Mégis szívesen beszélünk az év elején távlati terveinkről. Megfogalmazná ezeket? — Első és legfontosabb feladatunk hazánk műszaki fejlődésének segítése. Ennek érdekében teszünk s akarunk tenni mindent. A munka valóban folyamatos. Az idén is lesznek jelentős tudományos tanácskozások: elektronikai technológiai szimpozion, textilipari műszaki konferencia, élelmiszerhigiéniai világkongresszus, bányászati és kohászati kiállítás stb. A szakmai tanfolyamok, tanácskozások mellett több gondot fordítunk a szakemberek nyelvi képzésére. 1984-ben közel ötven központi előterjesztést véleményeztek szakembereink, részt vettek a VII. ötéves terv szakmai előkészítésében. Más társadalmi, illetve állami szervekkel együtt kidolgoztuk a műszaki értelmiség helyzetét tükröző, innovációs készségének fejlesztését szorgalmazó anyagot, amelyet most terjesztünk központi politikai fórum elé. Sokrétű vitában véleményeztük a terület- és településfejlesztési elképzeléseket, a felsőoktatás fejlesztésének tervét, az oktatási törvénytervezetet, „A tudományos kutatás fő irányai” című előterjesztést. De természetesen nemcsak opponensi, vitapartneri szerepet vállalunk, hanem részt kívánunk venni a tervek végrehajtásában is. Szövetségünk életében először történt meg, hogy felkért bennünket az MSZMP Központi Bizottsága: vitassuk meg, véleményezzük a kongres- szusi irányelveket. Ez nagy felelősség. A kongresszus után pedig végre kell hajtanunk a határozatokat, amelyek kialakításához mi is hozzájárultunk. Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából ünnepi elnökségi ülésen, tudományos ülésszakon tekintjük át a négy évtized műszaki-tudományos eredményeit, a magyar—szovjet tudományos együttműködés szerepét. 1985 nemzetközi ifjúsági év, így még időszerűbb lesz az az országos tanácskozásunk, amelyen a fiatal műszaki-tudományos értelmiség gondjait, helyzetét, jövőjét vitatjuk meg. — Ez a tanácskozás ismét reflektorfénybe állítja a műszaki értelmiség anyagi-erkölcsi megbecsülésének kérdését is. Reflektorfényben van az ma is. Ezért is készítettük el a már említett tanulmányunkat, néhány főhatósággal közösen. A diagnózis ismert, a mi előterjesztésünk elsősorban arra tér ki, hogyan lehet gyógyítani a betegséget. Anyagi és erkölcsi ösztönzés nélkül nincs műszaki haladás, nincs igazi intellektuális teljesítmény. A helyzet megváltoztatásával már így is megkéstünk, túl sokat beszéltünk róla, de keveset tettünk. Véleményünk szerint e kérdésben politikai döntésre van szükség! — Érdekvédelmi feladatokat vállal az MTESZ? — A műszaki haladás minden akadályát szeretnénk leküzdeni. A nem megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülés, az alkotó munka differenciált jutalmazásának hiánya véleményünk szerint ilyen akadály. Ebben az értelemben vállaljuk a természettudományos kutatók, a mérnökök, a mezőgazdasági szakemberek érdekképviseletét. — A szövetség és az egyesületek belső életében várható-e változás? — Annyi, amennyi egy állandóan átalakuló, fejlődő, a követelményekhez igazodó organizmus életében. Igyekszünk még vonzóbbá tenni az egyesületi munkát. Azt akarjuk, hogy az egyesületek igazi, elmélyült alkotóműhelyekké váljanak, önállóan, felelősséggel és gazdasági, személyi érdekeltséggel végezzék munkájukat. Szükség van arra, hogy még több tudományos, műszaki, gazdasági információt kapjanak, s arra, hogy érdemi gondolataik, javaslataik megvalósuljanak. A mi szakembereinknek ez jelenti a legnagyobb sikerélményt. Szövetségünk szervezeti felépítését is igazítanunk kell a többi társadalmi szervezet felépítéséhez, elsősorban a megyékben. Szorgalmazzuk technikai felszerelésünk fejlesztését, hogy az informatika, az elektronika legújabb gépeivel, berendezéseivel nálunk (is) megismerkedhessenek az érdeklődők, különösen a fiatalok. Szeretnénk, ha megteremtődnének a kötetlen, gáttalan tudományos információcsere lehetőségei a Technika Házakban, kialakulna a klubélet. Budapesten ehhez arra is szükség lenne, hogy véglegesen megoldódjék székházunk ügye. — Ez az év, 1985 egyben a következő küldöttközgyűlésre való felkészülés éve is. — Az MTESZ XIV. küldöttközgyűlése 1986-ban ül össze. A beszámolás, a tervezés, a választás mellett szeretnénk — esetleg nemzetközi — tudományos ülésszakká alakítani ezt a tanácskozást. Vitassuk meg, hogyan segíthetnénk még jobban a tudományos-műszaki haladást, versenyképességünket, a termelést. Nagyon fontos, hogy addig is megtaláljuk az üzemi, intézményi munkánk leghatékonyabb módszereit. A vállalati önállóság növekedésével megnőtt az egyesületi csoportok, az üzemi MTESZ-szervezetek jelentősége. Ha valóban segíteni akarnak a vállalatvezetésnek, ezer eszközük van erre a tervezésben, a képzésben, de igényelje is munkájukat a vállalatok gazdasági, társadalmi vezetése, adja meg munkájukhoz a szükséges információkat. Mindaz, ami most szóba került, csak része, váza az egyesületek s a szövetség egész tevékenységének. S e szerteágazó, felelősségteljes munkát a magyar műszaki-tudományos értelmiség végzi, lelkesen, odaadóan. Ezt a beszélgetést is szeretném felhasználni arra, hogy az MTESZ elnöksége nevében köszönetet mondjak valamennyiüknek. Egyben kérést is tolmácsolnék: szolgálják ugyanolyan szívvel hazánk műszaki haladásának ügyét, mint eddig tették. Kívánok valamennyiüknek erőt, egészséget, sikereket, boldogságot az új esztendőben, s egész életükben. 1SS5. JANUÁR 5.