Műszaki Lap, 1935 (34. évfolyam)
1935-05-01
4 MŰSZAKI LAP II MAGYAR TEXTILIPAR hatalmas fejlődése kívánatossá teszi, hogy rendszeresen foglalkozzunk a textiliparban használt gépek, berendezések, segédanyagok és egyéb műszaki produktumok kérdéseivel. Önálló rovatot indítunk tehát, amelynek keretében bemutatjuk az eredményeket és felvetjük az új problémákat. Alábbi cikkünk beszámoló a Budapesti Nemzetközi Vásárról, majd azután folytatólagosan ismertetjük a vásáron be nem mutatott cikkeket is. Ha a magyar ipar történetében az utolsó 15 év sűrűn teleírt lapjait visszaforgatjuk, úgy látjuk, hogy a magyar textilipar az utolsó másfél évtizedben mennyit fejlődött. Ha összehasonlítjuk az akkori néhány textilgyárat a mai 60.000 munkást foglalkoztató hatalmas iparral, ha szembeállítjuk az akkori textilbehozatalunkat nemcsak a mai minimumra csökkentett behozatalunkkal, de megnövekedett kivitelünkkel is, akkor láthatjuk azt a hatalmas küzdeni tudást, amit a magyar iparnak ez a fiatal, de annál erőteljesebb ága képvisel. Azt azonban, hogy ez az élni akarás nem egy belföldi fogyasztókra nehezedő kényszer, hanem a külföldi áruval versenyre kelő, minőségben és szépségben pozitív eredményt felmutató törekvés, azt az idei vásáron első ízben önállóan szereplő Textilvásár bizonyította. Ez a kiállítás a magyar textilipar diadala, amely megmutatja gyümölcsét annak a céltudatos munkának, mellyel a magyar tőke és a magyar munka ezt az eredményt vállvetve elérte. Van azonban a vásárnak még egy része, amely ugyancsak magára vonja a látogató figyelmét, amely éppenúgy új fejezet kezdetét jelenti a magyar ipar történetében, mint ahogy fordulópontot jelent az önálló Textilvásárnak megjelenése a nemzetközi vásáron. Ez a rész a magyar gépgyárak munkájának az eredménye, amelyek egy merész fordulattal új feladatokra, a magyar textilgépek gyártására vállalkoztak. Ez az új iparág, amely a magyar textilgyárakat magyar gépekkel akarja ellátni, még egészen fiatal, alig két éves, s máris a különböző gépek egész seregével szerepel a magyar piacon. Kipróbált gyártmányaik egész sorozata működik a textilgyárakban, idén először megjelent a nemzetközi vásáron is, hogy bebizonyítsa a magyar gépipar életrevalóságát és rugalmasságát. A kiállítók között elsősorban a Hofher-Schrantz- Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt pavillonját kell megemlíteni. Ez a gyár volt az első, amely két évvel ezelőtt úttörőként megalakította textilgéposztályát. Azóta egymásután újabb és újabb típusokkal jelenik meg a piacon. Először fonodai és festőgépekkel foglalkozott, majd fokozatosan áttért az appretura-gépekre és végül megkezdte a szövőszékek gyártását is. A kiállított gépei közül elsősorban a két szövőszéket említjük meg. Az egyik ezek közül egy 2020 mm munkaszélességű, a kontinensen szokásos szász eredetű jelöléssel 15/4'“ gyapjúszövőszék. Mint a gyapjúszövőszékek általában, nehéz, bőven méretezett hatalmas gép, amely minden szempontból megfelel a székkel szemben támasztott követelményeknek. A szövőszéken készülő szövet alapja, a vég hosszirányában végighaladó láncfonalak, a gép végén a lánchengerre egymás mellé felcsavarva kerülnek a szövőszékre. A láncfonalak, amelyeknek száma némely szövet fajtánál a 3—4000-t is meghaladja, egy vezetőhengeren átvetve jutnak a gépk közepére a nyüstökhöz. Itt a láncfonalak a nyüstszemeken lesznek átvezetve, úgyhogy az u. n. szádképzésnél ezek a hosszirányú fonalak a nyüstök egy részének le-, más részének felfelé való mozgatásakor szétválnak. A nyüstök közül kikerülve, a láncfonalak a lengő bordaláda fésűszerű hmezei közé jutnak, ahonnan a továbbiakban részletezett vetülék bevetése után a már kész szövet az áruhengerre lesz feltekerve. A hátralengő bordaládán lévő pályán a nyüstemelés és süllyesztéskor előálló szádképzésnél szétvált láncfonalak között egy ütőszerkezet átdobja a szövet keresztirányú fonalát, a vetüléket tartalmazó vetélőt és az így létrejövő szálkereszteződés, illetve szálkapcsolódás a szövés. Hogy azonban az így készülő szövet sűrű és feszes legyen, az előrelengő bordaláda fésűszerű lemezei az új vetülékszálat egy erőteljes ütéssel be verik a már kész szövet szálai közé. A szövetnél a szál kereszteződést vagy kötést és ezáltal a mintát, a nyüstök, illetve a nyüstöket mozgató nyüstösgép irányítja. Magát a nyüstösgépet lyukasztott kartonlemezek vezérlik, amelyeknél a nyüstök a lyukazás szerint emelkednek vagy sülylyednek. A váltóláda a bordaláda oldalán elhelyezett többrekeszes szekrény, amely ugyanazon szövetnél többfajta vetülékfonál használatát teszi lehetővé, azáltal, hogy a váltóláda rekeszeiben vetélők vannak elhelyezve és mindig az a rekesz emelkedik a láda pályájának a szintjébe, amely vetélők illetve fonalat a minta előírása szerint be kell vetnünk a szövetbe. A váltóláda mozgatását a kétoldalt elhelyezett váltóládamozgató-készülékek végzik, amelyek egy ugyancsak lyukasztott kartonlapokkal vezérelt központi szerkezetről lesznek iá-'i* nyitva. A szád a szövőszék minden fordulatánál nyílik és újra záródik, vagyis a nyüstök minden egyes fordulatánál a középhelyzetben találkoznak. Ez az u. n. csukottszádú nyüstmozgatás (Geschlossenfach). A szövőszéken lévő újítások között leglényegesebb a csukottszádú nyüstösgép, amely a mozgórészek súlyát 1/5-re csökkentette. A szádképzéskor— mint már említettük — úgy a fel-, mint a lefelé mozgó nyüstök megfeszítik a láncfonalakat. Hogy ez a sokezerszeres megfeszítés és visszaengedés ki ne fárassza a fonalat, ezért a vezetőhenger lenge ágyazása és mozgatása úgy történik, hogy ez a vezetőhenger úgyannyira engedi meglazulni a láncfonalakat, mint amennyire azokat a nyüstök megfeszítették. Ne kísérletezzen! Térjen át az aranyalapra használjon Arany Gladiátor "Pengét. 24 karátos arany felület. Ára 30 fillér. Kapható minden jobb szaküzletben. Törv. védve.