Művezetők Lapja, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1901-01-10 / 1. szám

1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA: egy mérő borsót («Arbien») kevertek. E keverékből az élelmező hivatal jelentése szerint élvezhető lisztet kaptak. 1594-ben a friss kenyértől úgy hullottak a katonák, mint a legyek («sterben wie das Wiech».) Finomabb lisztet csak a tisztikar részére szállítottak. Ha igazat adhatunk a kamara jelentésének, ilyen finomabb liszt Magyar­­országban nem volt kapható, («Farina Mundmehl in Hungária non habetur») s a­mi volt, azt Bécsből hozták. A dunamenti végvárakba szállított lisztet, ha a táborozás szintere nem esett nagyon távolra, ott hasz­nálták fel s a csapatok részére ott sütötték a kenyeret. A táborba tehát csak a kész kenyeret szállították. Így 1661—69-ig Komáromban, Győrben és Pozsonyban sütötték a hadsereg részére a kenyeret. Meg kell azonban vallanunk, hogy az a körülmény, hogy a végvárakba gabona helyett jórészt lisztet szállí­tottak, némileg a hazai malom­viszonyokkal függött össze. Dunamenti végvárainkban ugyanis sem a XVI., sem a XVII. században nem volt elegendő malom, s így nagyobb mennyiségű gabonát hiába szállítottak volna oda. Óvárt a XVI. században a kincstárnak 2 dunai malma volt. Komáromban az urbáriumok szerint 1540-től fogva állandóan legkevesebb 12 malom kelepett a Dunán; mindannyi a naszádos vajdák tulajdona volt. 1588-ban a dunai malmok száma ugyanitt már 28-ra rúgott. Ezek között kettő a kincstár tulajdona volt. Füzi­­tőn is állott egy nagyobb malom, melyet a komáromi várgróf és az esztergomi bég a budai pasa engedélyével közösen építettek. E malom részjövedelme 1588-ban 40 írtra rúgott. Zabi Mihály tatai főkapitány halála után a tatai malmot is a komáromi élelmező hivatalnak adták át. Ezenkívül a többi tatai malom megszerzését is elha­tározták. A legszebb tatai malom a XVI. század végén Wagner Tóbiás birtokában volt, ez egészen kőből épült, sziklába vágott csatorna vezette rá a vizet s tizenkét kőre járt. 1589-ben 1546­2 komáromi mérőt, 1590-ben 1442 mérőt és 1591-ben 1044 mérő gabonát őrölt. Mivel 1994 komáromi mérő 31 bécsi mérőt tett ki, a három év őrlése 209 bécsi muth-ot és 984 komáromi mérőt tett ki. E malomépületet a magyar kamara 870 tallérra becsülte. A dunai malmokon kívül a komáromi várban szárazmalom (Ochsen-Mühle) is működött. Azonkívül a magánemberek malmait is igénybe vették. Khéber György «Proviantverwalter» részére 1607. aug. 6-án kiadott utasítás például azt mondja, hogy a dunai malmokon az őrlésért minden muth (31 mérő) gabona után három mérő «Gallterlohn»-t fizessen; a többi 28 mérőből szép lisztet csináltasson; a kenyérsütésnél a Laib Brod naponkint két fontos legyen. Mind e malmok távolról sem bírták a várba hozott gabnaneműt megőrölni. 1616-ban az élelmező-hivatal ismét két dunai malmot állíttat föl Komáromban s Magyaróvárt is szaporítják a dunai malmok számát. Az Óváron levő malmok között a leghatalmasabb a császári udvari malom volt (Kais, Hofproviant-Mühle). Ez a gátas malom 12 bokor kőre járt s külön udvari molnármester vezetése alatt állott. 1661-ben 2800 frtot költöttek javításra s attól kezdve 1000 mérővel többet őrölt. E mellett a kézimalmokat is használják. Ez utóbbiakra főleg akkor volt szükség, mikor nagyobb hadsereg táborozott Magyarországban, így 1661-ben igen sok ilyen kézimalmot hoztak a dunamenti végvárak tájházaiba. 1661. február 25-én Montecuccoli serege részére 520 kézimalmot rendeltek Magyarországba. A malmocskák tölgy-, szil- és diófából készültek. Minden gyalogos század 3 kézimalmot, a lovasok kettőt kaptak. Egy-egy kézimalom 12 frt 30 krajcárba került. Frombelt komáromi élelmező tiszt jelentése szerint 1661-ben Komáromba hajókon 300 kézimalmot hoztak, mindannyit az osztrák iparosok készítették. 1661. július 21-én ismét 200 kézi­malmot rendeltek Komáromba. A következő évre, mivel nedves helyen tartották, a malmok legnagyobb része hasznavehetetlenné lett. 1662 márc. 12-én tehát osztrák iparosokat küldenek Komáromba a megromlott malmok javítására. A nagy török háború kitörése előtt az udvari kamara már idején gondoskodott kézimalmokról. Ha — írja 1682. dec. havában — 4 vagy 5 birodalmi tallérért lehetne egy-egy kézimalmot kapni, legalább 4—500-at kellene rendelni Németalföldön, mert ott készítik a leg­tökéletesebbeket. Azonkívül Luxenburgból malomkészí­­tőket kellene betelepíteni, ezek aztán a végvárakban dolgoznának, vagy a sereggel együtt lennének. Úgy lát­­szik Komáromba csakugyan hoztak is ilyen malomkészí­­tőket, mert a haditanács 1683 március havában elren­delte, hogy az ottani kézimalmokat át kell alakítani a luxenburgi minta szerint. 1687-ben újra 500 darab vasból készült kézimalmot küldenek Komáromba. A malmok ezúttal Stájerországban készültek s egy-egy 882 forintba került. A kézimalmok mellett a dunai hajómalmok számát is szaporították. 1674-ben még csak két hajómalommal rendelkezett az élelmező hivatal, a következő években azonban Lipótvár mellett egymásután emelik a hajó­malmokat, úgy, hogy a török háború idején már szintén hét hajómalom működött. Látnivaló, hogy a malomhiány is befolyással volt az örökös tartományokból való lisztbehozatalra. Ha ele­gendő malom lett volna Magyarországban, bizonyára inkább gabonát hoztak volna be, mint lisztet, mert ez utóbbinak szállítása, illetőleg csomagolása jóval többe került. A malomhiány miatt a végvárakban felgyűlt gabona, sokszor hónapokig lakásban hevert, vagy a hajókon maradt, kitéve az időjárás viszontagságainak. A malmokban mutatkozó állandó hiányt különösen az okozta, hogy a háborúskodások megkezdésekor a hadakozó felek első dolga mindig a malmok fölégetése volt; a császári hadak is ezeket pusztították el legelőször. A mondott okból a császári hadak élelmező hivatala Fischamenden, Bécsben és Schwechaton akarta a fő­malmokat berendezni, a magyar dunai hajómalmokat .

Next