Művezetők Lapja, 1930 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
XXXIII. évf. 1. szám. hint L I. Budapest, 1930. január 1. jjl . PlÜl^JPgX/P MŰVEZETŐK LAPJA A MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HIVATALOS LAPJA AMTSBLATT DES UNGARLANDISCHEN WERKFÜHRER-VERBANDES A magyarországi iparvállalatok, üzemek, bányák, szeszgyárak, textilgyárak, épitővállalatok, stb. művezetőinek, üzemvezetőinek, gyárvezetőinek és ipari- és üzemi szaktisztviselőinek egyesületi és szaklapja. A magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyéremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. LAPTULAJDONOS, MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési díja: 1 évre 6 pengő Tagoknak ingyen jár. Álláskínálat és kereslet ügyében, úgy a munkaadók, mint a tagok hirdetése díjtalan. Egyéb hirdetéseket mérsékelt áron számítunk. Szövetségünk barátainak, jóakaróinak, valamint összes tagtársainknak és lapunk egész olvasótáborának boldog újesztendőt kívánunk, és kérjük mindnyájuknak irányunkban megnyilvánult szeretetét és jóindulatát továbbra is az eddigi kellemes módon fenntartani. Budapest, 1930 január 1-én A „MŰVEZETŐK LAPJA“ SZERKESZTŐSÉGE. A MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGE ÉS KÖZPONTI ELÖLJÁRÓSÁGÁ nak, hirdetőinknek és jóakaróinknak figyelmébe ajánljuk, kérjük további szíves támogatásukat, hogy a „Művezetők Lapja“ továbbfejlesztése a magyar ipar fellendítése ügyében kivánt hazafias munkában minél hathatósabban részt vehessen. FELELŐS SZERKESZTŐ: WOPALETZKY KÁROLY GÉPÉSZMÉRNÖK. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Vill., Német utca 32. sz. I. emelet. Telefon : József 324—68. A lap szellemi részére vonatkozó levelek a szerkesztőség címére, minden egyéb levelezés és pénzküldemények a kiadóhivatal címére címzendők. Szerkesztő található: kedden és pénteken este 6 -7-ig. A ,,Művezetők Lapja“ új kivitelben. Kellemes újévi meglepetéssel akarunk igen tisztelt tagjainknak, valamint az egész olvasótábornak szolgálni azzal, hogy a „Művezetők Lapját“ szövetségünkhöz és tagjaink társadalmi nívójához méltó kivitelben jelentessük meg. A 32 év óta fennálló lapunk a békeidőben egyike volt az elsőknek a szaklapok között, amit méltán igazol az 1907. évben Kopenhágában a Magyar szaklapok gyűjteményes kiállítása alkalmából nyert aranyéremmel való kitüntetés. Sajnos, a háború és az utána következő gazdasági leromlás szövetségünkkel együtt lapunkat is legyengítette úgy kivitelben, mint terjedelemben. Alapszabályaink jóváhagyásával nemcsak a Szövetség, hanem a lap is újjáéledését kell hogy ünnepelje és ehhez legalkalmasabbnak látszik a lapot oly kivtelben tisztelt olvasóink kezeihez juttatni, hogy abban a hasznos tartalom mellett örömöt is találjon és a lap minden olvasó asztalának díszére váljon. Amidőn lapunkat igen tisztelt olvasóink A megtévesztett művezető. Ez alatt a cím alatt egy magát (wer)el jelző egyén a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének lapjában már ismételten intéz felszólítást a művezetőkhöz, hogy szövetségünket elhagyva, szociáldemokrata zászló alatt igyekezzenek sorsuk jobbrafordulását kieszközölni, kiküzdeni. A hang, amelyen ezt a felszólítást tagjainkhoz intézi, a pártagitátor jó ízlést, jó modort kevésre becsülő, hangja, az az útszéli modor pedig, ahogy szövetségünk működéséről beszél, nyilvánvalóvá teszi előttünk azt, hogy a művezetőknek ez az elszánt protektora minden lehet, csak nem művezető. Azt mondja (ner.), hogy a művezetők mai állapota tarthatatlan. Az ő felvilágosítása nélkül is tudjuk, hogy gazdasági helyzetünk kétségbeejtő, de kérdezzük: a szociáldemokrata magántisztviselők és kereskedősegédek helyzete talán olyan fényes, hogy például lehetne odaállítani a művezetők elé ? Megakadályozta talán (ner.), hogy a koncentrációk, üzembeszüntetések, leépítések következtében nyomorba döntött művezetőkkel együtt a magántisztviselőknek százai, ezrei is ne jussanak nyomorba? Ha megakadályozta, nagy dolgot művelt. De ha nem akadályozta meg, miért nem igyekszik előbb saját sorsosait jobb viszonyok közé segíteni ? A cikk írója valószínűleg behatóbban olvassa pártja sajtóorgánumait, mint mi, tudnia kell tehát, hogy minden lapjuk a magánalkalmazottak iszonyú nyomorának, anyagi és szellemi alárendeltségének leírásával van teli. Ha a magánalkalmazottak nyomora tényleg ilyen nagy, hol vannak akkor azok a bámulatos eredmények, amelyeknek a művezetőket el kellene kápráztatniok ?