Polytechnikai Szemle, 1898 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1898-01-01 / 1. szám
4 POLYTECHNIKAI SZEMLE méltányolni fogjuk azon nehézséget, melylyel ily alakú szerszám egyenletes, szabályszerű átmelegítése az edzési hőfokra, közönséges tűzhelyen vagy edzőkemenczében jár. Az edzési hőszín biztos megismerése pedig gyakorlott szemet és a világítás minőségének tekintetbe vételét kívánja. Napon az izzási színek sötétebbeknek látszanak, homályban világosabbaknak. Legczélszerűbb az edzési hőszíneket félhomályra vonatkoztatni. Ha tehát azt mondjuk valamely szerszám-aczélra nézve, hogy annak edzési színe sötét piros, ez azt jelenti, hogy az edzési hőfokát akkor érte el, midőn félhomályban sötét piros izzó szint mutat. Ugyanezen izzás, napon vörösbarnának, sötétben cseresznyeszínűnek látszik. Czélszerű volna az edzési hőszíneket megfesteni és a szerszámaczélok edzési utasításaiban ezekre hivatkozni, mert ezen elnevezések: vörösbarna, sötét piros, sötét cseresznyeszin, világos cseresznyeszin stb. puszta fogalmak s ahány ember, annyiféleképen képzeli el azokat. Ezek után áttérek a hevítő berendezések ismertetésére, ezeket bizonyos alapelvek szerint csoportosítva. A hevítő berendezéseket, az égéshez szükséges levegő szolgáltatás módját véve alapul két főcsoportra oszthatjuk, a szerint mint az mesterséges hozzávezetés, motorikus után, vagy természetes levegő áram segélyével történik. Előbbi esetben a tüzelés szabályozása hatályosabban történhetik, utóbbi esetben a szabályozást a tüzelőanyag adagolásának vagy a légvezeték kiömlési keresztmetszetének módosításával eszközük. Az első csoportba tartozik pl. a közönséges kovácstűzhely, a másodikba, mint egyike a legegyszerűbbeknek, a szélkemencze. Végül a két típusnak combinátiója is létezik, egyik részében nyílt kovácstűzzel (motorikus légvezetéssel), melynek égési terményei egy másik zárt részen haladnak át és onnan a kürtőbe, útközben a zárt részben teljesen elégve a természetes légáram levegőjében, a vízszintes lapra elhelyezett kis méretű szerszámokat hevíti az edzési hőfokra. A létező edző kemencze vagy tűzhely mindezen 3 típus valamelyikébe tartozik. Tüzelőanyag minősége tekintetéből pedig 1. faszéntüzeléses, 2. vegyes tüzeléses, 3. gáztüzeléses hevítő berendezéseket különböztetünk meg. Faszéntüzelést akkor kell használni, ha a szerszám közvetlen a tüzelőanyaggal jut érintkezésbe, mivel minden más alkalmas tüzelőanyag oly tisztátlanságokat tartalmaz, melyek az aczélt megtámadják és az edzés sikerét közvetlenül befolyásolják. Coaksnak alkalmazása esetén, a berendezés olyan, hogy csak az égési termények érik a szerszámot. Kőszenet vagy vegyes tüzelőanyagot csak úgy szabad az edzéshez használni, ha az égéstermények sem érik közvetlenül az edzendő szerszámot. Az 1-ső csoportosítás alapul vétele mellett, a következőkben vázlatosan ismertetem a hevítő berendezéseket. 1. Mesterséges levegő hozzávezetésével biró hevítő berendezések. 1. A faszénliíz-serpenyő. A mesterséges levegő hozzávezetéssel biró tűzhelyek legegyszerűbb alakja, a faszénliíz-serpenyő. Négyoldalt kevéssé felhajtott vasbádog edény, melyben a faszénparázs égését legyezéssel vagy kézi futtatóval mozdítják elő. Csak kisebb méretű szerszámok edzésére alkalmas és igen egyenletes átmelegítést lehet vele elérni, de nagyobb keresztmetszetű szerszámok edzésénél nem használható, mivel a vörös-barna meleg elérése után szükséges élénkebb és gyors hőfokozásra nem képes. Ezenkívül hátránya még, hogy igen nagy a melegveszteség, tehát nem gazdaságos azért sem, mert a már izzó faszén akkor is elég, ha már nem fújtatják vagy legyezik. 2. A nyílt kovácstízhely. Öntött vas vázas asztal, melynek téglából készített lapjának megfelelő kimélyitése a faszén-tüzelőanyag befogadására szolgál és a tulajdonképeni tűzhelyet alkotja. Ebbe torkollik alulról vagy oldalt a centrifugál vagy Root-Blower szelelő légvezeték csöve, az úgynevezett fúvófejjel. A fúvófej torkolata egyszerű sík tolókával részben vagy egészen elzárható, miáltal a tűzhelybe szolgáltatott levegő mennyiségét szabályozzuk vagy egészen elvonjuk. Az égéstermények a tűzhely fölött alkalmazott füstfogó ernyővel biró kéményen át távoznak. 3. ábra, 1898. január 1.