Rádió Technika, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
hogy szinuszalakú folytonosan változtatható magasságú keresőhangot keverünk a vizsgált hangcsoporthoz; ha a kereső hang az egyes felhangok közelébe kerül, a két hang a vizsgált és a kereső különbségi és öszszeghangjai előállnak. Ha az erősítő karakterisztikája nem lineáris, tehát egyenirányi, akkor a kombinációs hangokat is átviszi. Mély szűrő (0—20 Hz) alkalmazásával már csak az első különbségi hangot engedjük tovább. Ennek amplitúdója arányos lesz az egyes felhangok amplitúdójával, ha a keresőhang lényegesen erősebb a vizsgálandó komponenseknél, így a felhangok helyét és erősségét mintegy kitapogatjuk. A berendezés vázlatos összeállítását a 2. ábra mutatja. Az előbbi módszerrel szemben a felhangok helye valamivel kisebb pontossággal adódik és a fázist nem kapjuk meg, de aránylag gyors módszer és bizonyos átalakítással zörejek vizsgálatára is alkalmas. Átalakított formájában nemharmonikus felhangokat és folytonos spektrumot is vizsgálhatunk vele. Számos eljárást sorolhatunk még ebbe a csoportba, ezek valamilyen kvadratikus karakterisztika alkalmazásával valamelyik kombinációs hang amplitúdóit mérik és így végzik el az elemzést. 3. A rezonanciaeljárás. Tulajdonképen a régi mechanikus elemzések mintájára alakult ki; a //eta/iofíz-analizátorokat elektromos rezgőkörök helyettesítik, inkább angolok alkalmazták még az elektroakusztika fejlődésének kezdetén. Egy ilyen régi berendezést tüntet föl a 3. ábra. A rezgőkörök előre a 4. ábra • SIEMENS RÁDIÓ Három fontos műszaki elvet: elsőrendű anyagot, gondos mánkát, kiváló hány színezetet A SIEMENSRÁDIÓBAN egyesítették